Juncker az EP-nek udvarol

A lehető legszélesebb összefogás támogatását szeretné megnyerni a jövő keddi plenáris szavazáson az Európai Parlamentben Jean-Claude Juncker – a politikus erről az EP zöld frakciója előtt beszélt tegnap. Kérdéses persze, erre mekkora az esélye a néppárti politikusnak, akit június végi találkozójukon jelöltek az Európai Bizottság elnöki pozíciójára az uniós tagállamok vezetői.

A brüsszeli találkozón csak Nagy-Britannia és Magyarország utasította el a volt luxemburgi kormányfő személyét, az EP-ben azonban már nem várható ekkora támogatottság – már csak azért sem, mert várhatóan például saját pártjának magyarországi képviselői sem szavznak rá –, ennek ellenére aligha lehet kétségbe vonni azt, hogy megszerzi a szükséges 436 voksot a 751 fős testületben.

A kedden kezdődött egyeztetésen mindenesetre igyekezett mindenkinek a támogatását elnyerni. Ennek tudható be az is, hogy az európai integráció egyik élharcosának számító politikus, akit például a valutaunió egyik atyjának tartanak, az EU-t bíráló Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoportja előtt visszautasította, hogy föderalista lenne.

„Nem hiszek az Európai Egyesült Államokban” – utasította el a bírálatot a politikus. Az EP második legnagyobb frakciójának számító szociáldemokraták előtt már ígéretek is elhangzottak: jóllehet a bizottsági pozíciók felosztása még csak egy hónap múlva esedékes, Juncker már arról beszélt, hogy a növekedési és stabilitási paktumért felelős tárcát szocialista politikus kaphatja. Ez azért lehet fontos, mivel a legforróbb vita ma a tagországok között és Brüsszelben is a paktum fellazítása körül zajlik. A kérdést Matteo Renzi baloldali olasz kormányfő vetette fel, és fő ellenzője Németország.

Eddigi pályafutását elnézve Juncker ez utóbbi oldalhoz áll közel, és a liberális frakció (ALDE) előtti meghallgatásán is hangsúlyozta: kitart a válság tetőfokán elfogadott, szigorú költségvetési politikát előíró stabilitási és növekedési paktum mellett. Ugyanakkor keddi és tegnapi meghallgatásain is igyekezett elhatárolódni a válságkezelés eddigi formájától. „Fegyelemre szükség van, de túlzott megszorításokra nem” – fogalmazott Juncker, aki feladatának tartja, hogy megváltoztassa az EU–IMF mentőhitelt igénybevevő országok életét nagyban meghatározó hitelezői „trojka” rendszerét is.

Juncker azonban ennél is tovább ment, amikor közölte, támogatja az uniós minimálbér bevezetését. Azzal is egy régi vitatémát húzott elő, hogy felvetette, az uniós költségvetés a tagállami hozzájárulások helyett nagyobb mértékben gazdálkodjon saját erőforrásokból – ilyesmi lenne például az uniós szintű tranzakciós adó, amelynek egyelőre több az ellenzője, mint a támogatója –, ami mérsékelné a hétévente megismétlődő alkudozást is.

Ellentmondásos helyzetben

Pikáns helyzetet idézhet elő Juncker azon célkitűzése, miszerint vállalkozásbarátabbá tenné az adórendszert az unióban. A mostani bizottság egyik utolsó markáns lépéseként ugyanis épp az adóoptimalizálás céljából egyes tagországokban bejegyzett multik, illetve a másokhoz képest jelentős kedvezményeket nyújtó országok ellen lépett fel. Brüsszel néhány hete indított eljárást három adóparadicsomnak tartott állam, Írország és Hollandia mellett Luxemburg ellen. Míg előbbi két állam beleegyezett a kért adatok átadásába, a hercegség egyelőre ellenáll – írta tegnapi számában a Financial Times. Luxemburg ráadásul éppen Juncker 18 évig tartó miniszterelnöksége idején vezette be azokat a kedvezményeket, amelyeket most vizsgál a bizottság, és amelyekről az OECD többször megállapította, nem felelnek meg az átláthatóság és a pénzmosás elleni küzdelem nemzetközi szabályainak. A londoni pénzügyi lap felidézte: ebben az időszakban a kis ország az adóelkerülők legfőbb uniós székhelyévé avanzsált, amelynek pénzügyi szektora a nyolcvanas évektől mostanáig a semmiből 3 ezer milliárd eurós ágazattá nőtte ki magát.