Adóbotrány: Junckerre várva

„Ha cégek adóelkerülés céljából tevékenykednek, mi utoljérjük őket” – a vészjósló mondat az ausztrál pénzügyminiszter szájából hangzott el a napokban. Joe Hockey a hétvégi G20-csúcsot vezette fel így: a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő szervezet brisbane-i találkozójának egyik fő témája ugyanis az adóelkerülés lesz.

A csúcsot ugyanakkor különleges figyelem kísérheti amiatt is, hogy itt jelenik meg először a nyilvánosság előtt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság új elnöke azóta, hogy kirobbant a Luxembourg Leaks néven emlegetett botrány.

Az oknyomozó újságírók hálózata által kirobbantott ügy alapja 28 ezer oldalnyi bizalmas dokumentum, amelyek azt bizonyítják: a luxemburgi vezetés 2002–2010 között titkos adókedvezményeket biztosított 343 multinacionális cégnek, amelyek ezért a nagyhercegségbe tették át székhelyüket és – több adózási kiskaput is kihasználva – minimálisra, akár egy százalékra csökkenthették a társasági adójukat, netán más országokban sem fizettek semmit. Mindez felerősítheti azokat a hangokat, amelyek szigorúbb fellépést követelnek az adóelkerülés ügyében az Európai Unión belül. A bizottság amúgy a Fiatnak és az Amazonnak nyújtott adókedvezmények miatt tavaly óta már vizsgálatot folytat Luxemburgban.

Az ügy különösen kínos Juncker számára, hiszen az adott időszakban több minőségben is vezette hazája gazdaságpolitikáját: 1989-től húsz éven át pénzügyminiszter, 1995-től 2013-ig emellett miniszterelnök is volt. Juncker bizottsága jóváhagyását megelőzően többször hitet tett arra, hogy folytatja, sőt, erősíti a multik adóelkerülési gyakorlata ellen az elmúlt években elindított brüsszeli harcot, bírálói azonban máris a fejét követelik.

Juncker egyelőre nem kommentálta a vádakat. Szóvivője, Magaritis Schinas is mindössze annyit mondott brüsszeli újságírók előtt, hogy „Juncker úr majd kiválasztja a megfelelő időpontot, hogy elmondja, amit el kell mondania, akár a G20-csúcson, akár máskor”. Az, hogy Luxemburg adóparadicsom, persze nem új dolog, így a politikusnak többször volt alkalma véleményt nyilvánítani a nagyhercegséget ért bírálatokkal kapcsolatban. Ő pedig rendre megvédte hazája adórendszerét, mondván, az tökéletes összhangban van az uniós jogszabályokkal – most pedig éppen azzal az ígérettel kezdte meg a bizottsági elnöki munkát, hogy hatékonyan lép fel az adóelkerülés ellen.

Ez némileg illuzórikus, hiszen az EU-ban az adózás tagállami hatáskörbe tartozik. Igaz, az adókedvezményekhez mint állami támogatásokhoz az Európai Bizottság jóváhagyása szükséges, abban azonban a tagországoknak maximális szabadsága van, milyen kulccsal és milyen alapot alkalmazva adóztatják meg a náluk működő cégeket.

A 2004–2009 között működő bizottság adóügyekért felelős biztosa, Kovács László indítványozta ugyan az adóalap kiterjedtebb harmonizációját, végül ez is lekerült a napirendről. Hasonló javaslatot tett a G20-csúcs előtt az OECD is. Az Oxfam segélyszervezet tavaly úgy becsülte, világszerte 18,5 ezer milliárd dollárt rejtenek el magánszemélyek és cégek adóhatóságaik elől.

Óriáscégek is érintettek

A botrányban érintett társaságok között van az Ikea, a Pepsi, az Apple, a Deutsche Bank, a Heinz, a Burberry vagy a FedEx is. Volt olyan cég, amelyik egy felvásárláshoz szánt pénzt futtatott át egy fantomcégen, akadt olyan, amelyik más országokban megszerzett bevételeit könyvelte el Luxemburgban, de olyan is, amelynek jövedelmei nem csak a nagyhercegséget járták meg, de – még nagyobb kedvezményt biztosítva – a multik szemében ugyancsak adóparadicsomnak számító Írország adórendszerét is. Magyar tulajdonú cég nincs az érintettek között, de – mint arra a 444.hu felhívta a figyelmet – a kettős adóztatás elkerüléséről szóló kétoldalú egyezmény elvben lehetővé teszi hasonló szisztéma alkalmazását, egészen pontosan azt, hogy fiókcégbe kiszervezett tevékenység után szervezett jövedelemnek álcázzák az anyacég bevételeit, és az után csak a fiók hazájában, adott esetben Luxemburgban adózzanak.