Az átlagos éves infláció mind a lakosság, mind pedig az egészségügy területén az ezredfordulót követően esett csak 10 százalék alá, és 2013 volt az első év, amikor már az egészségügyben is csak minimális drágulásról beszélhetünk. A lakossági árindex 2013-ban 101,7 százalék volt, az egészségügyi 101,3 százalék (a termékbeszerzések árindexe 101,8, a szolgáltatásoké 100,7 százalék volt). A termékeken belül a legnagyobb részarányt a gyógyszerek és a szakmai anyagok képviselték: a gyógyszerek 41,7, a szakmai anyagok 34,4 százalékot. 2013-ban a gyógyszerek árindexe 103,1, a szakmai anyagoké mindössze 100,4 százalék volt.
A szolgáltatásokon belül az üzemeltetési, karbantartási szolgáltatások és a vásárolt egészségügyi szolgáltatások részaránya volt a legnagyobb. Ez utóbbiakért 1,7 százalékkal kellett többet fizetni, mint egy évvel korábban, a karbantartási-javítási költségek 14,7 százalékkal emelkedtek. A gáz- és a villamos energia, a távhő- és a melegvíz-szolgáltatás árindexe egész évben 100 százalék alatt volt az egészségügyben. A kommunikációs szolgáltatások árindexe ehhez képest magas, 2013-ban 103,3 százalék volt, de a részaránya nagyon alacsony az intézmények dologi kiadásaiban, csak 1,79 százalék.
Az egészségügyön belül a kórházakban 101,3, a szakrendelőkben 100,8, míg az Országos Mentőszolgálatnál mindössze 99,8 százalékra jött ki az árindex.
Az egészségügyi infláció kedvező alakulásában szerepe van annak, hogy az államosított kórházak számára a komoly kiadási tételt jelentő energia-, valamint gyógyszerbeszerzést részben már központosított közbeszerzésekkel bonyolítják, illetve hogy a kórházi gyógyszerek egyre nagyobb hányadát közvetlenül maga a finanszírozó, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vásárolja meg és biztosítja az intézmények számára. A közbeszerzéseken megfogott pénz azonban a kórházak éves dologi kiadásainak fél százalékát, a tízmilliárd forintot sem éri el, és a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy az egészségügyi intézmények az utóbbi évek alacsonyabb árindexei mellett sem tudták megőrizni egyensúlyukat. Ennek pedig az az egyik oka, hogy – a kötelező béremelések miatt – a kórházak és rendelők bevételeik egyre kisebb hányadát tudják dologi kiadásaikra fordítani. Míg 2011-ben ez átlagosan elérte a 40 százalékot, addig 2012-ben és 2013-ban már csak 31 százalékra rúgott.
Havi több száz millióval nő az adósság
Csak amiatt, hogy a költségvetés a múlt év végén nem rendezte az állami kórházak adósságát, havonta összességében további több százmillió forinttal növeli tartozásukat. A beszállítói szerződések alapján ugyanis minimum a 2,1 százalékos jegybanki alapkamattal, de általában további 5-6 százalék késedelmi kamattal ketyeg a tavaly év végi 72,8 milliárd forintos kórházi összadósság. Ez azt jelenti, hogy amíg a kórházak adósságát nem szanálják, havi legalább több mint 150 millió, de akár félmilliárd forinttal is nőhet az az összeg, amit követelhetnek rajtuk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.