Korrupciós veszélyeket rejt a befektetési állampolgárság

Ha a kormányok közzéteszik, kiket fogadnak be, miközben együttműködnek a kérelmezők adóhatóságaival és más befogadó államokkal, ha nyilvánosságra hozzák, milyen gazdasági hatással jár, amikor külföldiek letelepedési engedélyt vagy állampolgárságot vásárolnak, akkor nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy e programokat a társadalmak elfogadják és támogassák. Ez az egyik fontos üzenete annak a műhelytanulmánynak, amelyet a Nemzetközi Valutaalap (IMF) három szakértője, Xin Xu, Ahmed El-Ashram és Judith Gold jegyez, érdemben hozzászólva ahhoz a vitához is, amely Magyarországon is kibontakozott ezen engedélyek megszerzésének módjáról, a közvetítő cégek jogállásáról, s a betelepülők tevékenységéről.

A szerzők utalnak arra is, hogy számos országban az Egyesült Államokat ért 2001-es terrortámadások után megszüntették a befektetési állampolgársági programokat nemzetbiztonsági okokból, illetve módosították őket, miután kiderült, a nem kellően áttekinthető rendszerek egyszersmind a korrupció melegágyai. Ám ilyen célú befektetési lehetőség elvileg létezik az Egyesült Államokban, Kanadában, Nagy-Britanniában is. Az uniós tagállamok fele kínál ilyen üzletet a tehetős külföldieknek, elsősorban kínaiaknak és oroszoknak, másodsorban a közel-keleti térség gazdag polgárainak, akik szeretnék kihasználni a schengeni térség nyújtotta utazási előnyöket, a befektetési biztonságot és az esetleg kedvezőbb adókörnyezetet.
Magyarország nem is tartozik a drága célállomások közé, hiszen 250 ezer euróért letelepedési engedélyt ad, s nyolc évvel később állampolgárságot.

Ugyanez Nagy-Britanniában egymillió fontba és hat évbe, az Egyesült Államokban félmillió dollárba és hét évbe kerül. De Lettországban csak 35 ezer euróba, viszont tíz esztendőbe. Persze, nemcsak a feltörekvő országokból igyekeznek a fejlettekbe, hanem utóbbiakból is máshová, például karibi és csendes-óceáni szigetekre, mint Palau, Tuvalu vagy Saint Kitts és Nevis.

A befektetési állampolgárok a portugál programban használt elnevezés nyomán arany vízumot kapnak, s érdemben befolyásolhatják egy-egy ország makrogazdasági teljesítményét is. Az említett Portugáliában tavaly a teljes közvetlen működötőke-befektetések 13 százalékát tehették ki a betelepülők pénztárcájából a lisszaboni kincstárba átkerült összegek. Máltán tavaly az összes adóbevétel negyven százalékának megfelelő mennyiségű pénz folyt be a letelepedési engedély vevőitől. Egyértelmű, hogy kis országokban még nagyobb lehet a hatás, amely azonban nagy kilengéseket mutathat. Az IMF műhelytanulmánya éppen azt a kérdést vizsgálja, vajon miképpen csökkenthetők a nemzetbiztonsági mellett a pénzügyi, fiskális kockázatok. Kisebb országokban a beérkező tőke túlfűtheti az ingatlanszektort, vagy az építőipart, ezért fontos, hogy a kormányok egyéb üzleti lehetőségeket is felkínáljanak befektetésre a letelepülőknek. Az állami bevétel, amely évről-évre változhat, mérsékelheti a költségvetés hiányát, ám bölcs kincstárak ezt a pénzt megtakarítják, félreteszik nehezebb időkre, esetleg alapot képeznek, vagy az államadósságot mérséklik. Megfontolandó ezen pénzeszközök egy részének állami beruházásokra fordítása is.