A félelem uralja a piacokat

Megfogta a dollárt a francia forrásokból felröppent hír, hogy Barack Obama amerikai elnök a Hetek Csoportjának (G7) bajorországi csúcstalálkozóján aggodalmának adott volna hangot a valuta ereje miatt. A Fehér Ház ugyan cáfolta az értesülést, ám a hetek közleménye utal a túlzott pénzpiaci áralakulások kockázataira. A minap Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke is úgy fogalmazott, hogy hozzá kell a szokni a piaci ingadozásokhoz.

Sok elemző nemrég még azt jövendölte, hogy a dollár egy eurót fog érni egészen rövid időn belül, a jenhez képest pedig eléri a 125-ös szintet az év végére. Nos, a dollár már most itt tart a japán valutával szemben, miközben az amerikai gazdaság első negyedévi hanyatlása miatt inkább az euró erősödik. Ebben a közegben, írta kedden a Financial Times szakértőket idézve, a félelem az úr.

A Bloomberg kimutatásokat is készített a mozgásokról, ám azzal a megjegyzéssel, hogy az erős dollár hatását leginkább a feltörekvő országok érzik meg – ide sorolható a jól érezhető hullámzása miatt a forint is –, hiszen a befektetők kezdenek megválni a helyi valutában tartott befektetéseiktől. Közben ugyanis emelkednek az amerikai és a német kötvényhozamok. Belátható időn belül várható az is, hogy az amerikai jegybank (Fed) megemeli a 2008-ban nulla százalék közelébe levitt irányadó kamatot.

A Morgan Stanley elemzői felfigyeltek egy új jelenségre is: a feltörekvő piaci valuták immár nem haladnak együtt az euróval. A Bloomberg indexe azt mutatja, hogy a leginkább keresett feltörekvő országbeli valuták az utóbbi két hétben 2,4 százalékot veszítettek erejükből a dollárhoz, de 3,3 százalékot az euróhoz képest. Az elmúlt hónapban a nyersanyag-exportálók vezették a leértékelődési listát: az orosz rubel és a kolumbiai peso kilenc százalékot esett.

A nagy recesszió után a dollár gyengülése okozott súlyos gondokat a feltörekvő országokban, mert a helyi valuták erősödése visszafogta az exportot és a növekedést. Ám 2011-től az árfolyamindexek 30 százalékkal ereszkedtek lejjebb a dollárhoz képest, és az import csökkenésén keresztül hozzájárultak a folyó mérlegek javulásához. A feltörekvő térség vállalatai azonban dollárban adósodtak el, ez pedig nagy teherré válhat, ha a helyi valuták árfolyama megroggyan. Az érintett országok tőzsdeindexei a leghosszabb süllyedési periódusukat élik át 1990 óta.

A helyi valutában kibocsátott adósság harminc százaléka külföldi befektetők kezében van. A JPMorgan Chase pedig úgy látja, hogy a magasabb hozam is egyre kevésbé csábító. Igaz, hogy az ötéves amerikai állampapírhoz képest a feltörekvők 5,12 százalékkal magasabb hozammal kecsegtetnek, de ez megfelel az ötéves átlagnak. Az amerikai és főként a negatív tartományba is lezuhanó európai hozamszint újra emelkedik – bár az eurózóna kilátásai nem javultak ilyen nagyot –, emiatt újra a fejlett térség vonzza a befektetőket.

Más oldalról világította meg ezeket az összefüggéseket a minap Catherine Mann, az OECD vezető közgazdásza. A dollárhoz képest tavaly nyár óta nominálisan gyengült például az angol font, az indiai rúpia, az euró és az orosz rubel is, ám a kereskedelmi kapcsolatokat jobban tükröző reálárfolyamon nézve felértékelődött a font és a rúpia, azaz veszített versenyképességéből Nagy-Britannia és India, akárcsak egyébként Kína, s ez növeli a külföldi adósság miatti sérülékenységet is. Ráadásul, az amerikai gazdaság jórészt azért hanyatlott az első negyedévben, mert az export az erős dollár miatt visszaesett, ez pedig megfontolásra késztetheti a Fedet, akár felszólamlott ebben a kérdésben a hetek ülésén Barack Obama, akár nem.