Leértékelte a jüant a kínai jegybank

Több mint 1,8 százalékos gyengülés után 6,3231 jüan/dolláron zárt tegnap a kínai fizetőeszköz árfolyama azt követően, hogy a jegybank (PBoC) a jüan leértékelésével egyenértékű lépést jelentett be keddre virradóra. Ez a legnagyobb mértékű napi esés a Bloomberg adatai szerint azóta, hogy Kína 1994 januárjában egységesítette a hivatalos és a piaci árfolyamot; a PBoC most azt a középárfolyamot (fixing) tolta el – 6,1162 jüan/dollárról 6,2298-ra –, amelyhez képest plusz/mínusz 2 százalékos sávban lehet kereskedni a jüannal.

A PBoC még soha nem módosította egyszerre ilyen nagy mértékben (mintegy 1,85 százalékkal) a fixinget, amelyet egy devizakosárhoz képest állapítanak meg, nem publikus metódus szerint. A jegybank a módszerről most annyit közölt, hogy erősebben piacorientált lesz, a rögzítésnél figyelembe veszik a globális fejleményeket is, az előző napi zárás mellett. A jellemzően csak töredékében kihasznált kereskedési sáv nem változott.

A hangsúlyozottan egyszeri lépésre azután került sor, hogy a hétvégén igen rossz adatok tettek újabb tanúbizonyságot a kínai gazdaság lefékeződéséről (ottani mércével mért gyengélkedésről van szó, hiszen a második negyedévben 7 százalékkal nőtt a GDP). Júliusban 8,3 százalékkal esett vissza az export, a termelői árindex 5,4 százalékos csökkenése pedig nem sok jót ígér a gazdaság felpörgését vagy az inflációs kilátásokat illetően. A húzás ezzel együtt váratlan volt, mert a jegybank a legutóbbi időkben inkább az erős jüan politikáját követte, összhangban a kormányzati törekvésekkel. Peking célja ugyanis az, hogy az export helyett már inkább a belső kereslet hajtsa a növekedést, ehhez pedig jobb szolgálatot tesz az erős fizetőeszköz. (Az utolsó négy negyedévben 14 százalékkal erősödött a jüan reáleffektív árfolyama, a legnagyobb mértékben a BIS indexeiben szereplő 32 vezető deviza közül.) A kínai kormányzat ugyanakkor azt is el akarja érni, hogy a jüan bekerüljön az IMF nemzetközi tartalékvalutái közé, amihez az kell, hogy az árfolyamában jobban engedjék érvényesülni a piac hatását.

A jegybanki döntés közzététele után azonnal megindultak az elemzői találgatások, hogy ez már egy új árfolyamháború kezdetét jelenti-e, amelynek résztvevői a leértékelés fegyverével akarják erősíteni versenyképességüket. Abban mindenki egyetért, hogy a kínai kivitelnek elvben újabb lökést adhat a gyengébb jüan, de arra is sokan felhívták a figyelmet, hogy az exportot az utóbbi időkben már főleg a minőségi problémák, valamint a növekvő munkaerőköltségek hátráltatták, az ilyen gondokon pedig nem a leértékeléssel, hanem szerkezeti változásokkal lehet segíteni. A PBoC mindenesetre igyekezett hűteni a kedélyeket: kutatói részlegének vezető közgazdásza, Ma Jun piaczárás után úgy nyilatkozott, hogy technikai kiigazításról van szó, amely segít stabilan tartani a reáleffektív árfolyamot. A kínai gazdaság fundamentumai sokkal erősebbek – tette hozzá a Caixinnak nyilatkozva Ma –, mint azoké, amelyekre komoly leértékelési nyomás nehezedik.