G20: fókuszban a megújulók

Először tartottak külön tanácskozást a G20 országainak energiaügyi miniszterei a csoport rendes évi legfelső szintű találkozója előtt, és a hét végén Isztambulban megrendezett találkozó nyomán először szerepel majd egy G20-csúcs napirendjén a megújuló energia témája. A november közepén Antalyában rendezendő állam- és kormányfői értekezlet elé kerülő jelentés szerint a résztvevők elfogadtak egy eszköztárat, amely a megújuló energiaforrások hosszú távú, fenntartható és integrált alkalmazását szolgálja. A jelentés ugyanakkor azt is hangsúlyozza: nincs egyenmegoldás, a megújulókkal kapcsolatos politikákat az egyes országokra kell szabni, összehangolva azok fenntartható fejlődési prioritásaival.

A miniszterek állásfoglalását alátámasztotta a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) jelentése is, amelyet az isztambuli találkozó előtt tettek közzé. A megújuló energiák piacának középtávú kilátásairól szóló dokumentum szerint ezek jelentik a villamosenergia-termelés legnagyobb egyedi forrását a következő öt évben, részben a költségek csökkenése, részben a feltörekvő gazdaságokban végbemenő térhódítás miatt. Az IEA figyelmeztette a kormányokat, hogy mérsékeljék a megújulók szabályozásával kapcsolatos, az elterjedésüket meggátoló bizonytalanságokat, már csak azért is, mert az ilyen források nagy szerepet játszhatnak a klímaváltozás enyhítésében és az energiaellátás biztonságának erősítésében. (A G20 – a világ húsz meghatározó gazdaságának csoportja – nyilván azért is foglalkozik most a témával, mert a decemberi párizsi klímacsúcson valamilyen előrelépést el kell majd érni.)

A megújulók áramtermelő kapacitása a következő öt évben globálisan több mint 700 gigawattal bővül az IEA szerint, ez például Japán jelenlegi beépített kapacitásának több mint a duplája. Másképp nézve: a világ áramtermelő kapacitásának a nettó bővülése csaknem kétharmadrészt a megújulókra jut majd. A teljes kapacitásbővülés csaknem felét a vízenergián kívüli források adják majd (mint például a szél vagy a napelem). A megújulók részaránya a világ áramtermelésében a 2013. évi 13 százalékról több mint 26 százalékra emelkedik 2020-ra – állítja a jelentés. A terjeszkedés kétharmada a feltörekvő és a fejlődő országokban megy majd végbe, ezen belül egyedül Kínára jut majd a kapacitásbővülés csaknem 40 százaléka, illetve a kapcsoldó beruházások közel harmada. A megújuló alapú energiatermelés költségei jelentősen csökkentek a világ számos országában, hála a technológiai fejlődésnek, a javuló finanszírozási feltételeknek és az új piacok megnyílásának. Az erre támaszkodó hosszú távú áramtermelési szerződések árai olyan eltérő fejlettségű országokban mérséklődtek, mint Brazília, India, Dél-Afrika, az USA vagy a Közel-Kelet országai. Egyes térségek, mint például a szubszaharai Afrika, potenciálisan át is ugorhatnak fejlődési fokokat a mind jobban hozzáférhető megújulóknak köszönhetően.

A fenntartható beruházások kulcskérdése a finanszírozás – állapította meg a jelentés a kockázatok felsorolásakor –, de a feltörekvők körében kihívásokat jelentenek a szabályozási akadályok, a hálózati korlátok és a makrogazdasági feltételek is. A fejlett országokban viszont azt látják problémának az IEA szakértői, hogy a megújulók gyors terjedése nyomán visszaszorulnak a fosszilis alapú erőművek, ami nyomás alá helyezi a meglevő közműcégeket. A szabályozásbeli ingadozások alááshatják a befektetői bizalmat, a visszavont változások pedig le is rombolhatják – figyelmeztet az IEA. A szél-, illetve napenergia magas szintű alkalmazásának alapkérdése a rendszerek és a hálózatok integrációja – emelte ki a jelentésben Faith Birol, az energiaügynökség ügyvezető igazgatója –, és míg a megújulók változékonysága olyan kockázat, amelyhez a rendszerek tudnak alkalmazkodni, a szabályozások változékonysága sokkal nagyobb kockázatot jelent.