Tízévnyi lazítás után szigoríthat a Fed

Bizalomerősítő intézkedésre készül az amerikai jegybank. Ha a Fed ma – 2006 óta először – kamatot emel, s 0,25 százalékponttal feljebb viszi az irányadó kamat 2008-ban kijelölt 0 és 0,25 közé eső sávját, akkor azt üzeni, hogy az amerikai gazdaság mindinkább képes a normális működésre a válságkezelés miatt szükségessé vált több ezermilliárd dollárra rúgó jegybanki beavatkozás nélkül. Persze a döntés, amelyet a piac nyolcvanszázalékos valószínűséggel vár, azt is tükrözi, hogy az eltérő gazdasági pályák eltérő kamatpályát igényelnek. Az Egyesült Államok előbb vetette be a mennyiségi lazítás, a jegybanki értékpapír-vásárlások eszközét, ezért gyorsabban növekedett, mint az eurózóna és Japán. A munkanélküliség a krízis csúcspontján mért tíz százalékról ötre süllyedt – az eurózónában még mindig tíz százalék körül alakul, és az infláció üteme is elérheti középtávon a kétszázalékos célt.

Az üzenet nagyon jól hangzik, de számos gazdaságpolitikai kérdést felvet. Az elemzők egy része – például a Capital Economics – azzal érvel, hogy az infláció meglepheti jövőre a Fed döntéshozóit, és a vártnál is nagyobb kamatemelésre kényszerülhetnek. Mások – például Lawrence Summers harvardi és Nouriel Roubini New York-i professzor – viszont azt mondják, hogy a Fednek várakozó álláspontra kellene helyezkednie, mert a világgazdaság más térségeiben lanyhul a gazdasági tevékenység, s ez visszaveti az amerikai exportot, amelyre további fékező hatást gyakorolhat a kamatemelés nyomán még erősebbé váló dollár. Szerintük egyelőre nem bizonyított, hogy az infláció közelít a célhoz.

Az inflációs nyomás valóban elhanyagolható: a jegybank által elsődlegesen figyelt személyes fogyasztási kiadások (PCE) árindexe éves szinten mindössze 0,2 százalékos, s az energia- és élelmiszeráraktól szűrt mutató is csupán 1,3 százalékos. A kedden publikált fogyasztói árindex (CPI) novemberben nem változott októberhez képest, jórészt a csökkenő energiaárak miatt, és éves szinten is csupán 0,5 százalékos, igaz, a magadat már elérte a két százalékot. Ám egyelőre minden jel arra utal, hogy jövőre még alacsonyabb szinte ereszkednek az olajárak.

A negyed százalékpontos emelés parányi, önmagában nem okoz súlyos feszültséget. A kérdés az, mi jön utána. A várakozások nagy szóródást mutatnak: a megkérdezett közgazdászok általában két-három-négy emelésre számítanak 2016-ban. A Fed előrejelzése szerint 1,4 százalékra kúszhat fel a kamatszint a jövő év végére, de a kötvénypiaci mutatók csak 0,76 százalékot áraztak be. A Fed vezetői – mint Janet Yellen elnök többször kifejtette – azon töprengtek, vajon hogyan kerülhetnék el a kamatok túl gyors szigorítását egyrészről, illetve azt a helyzetet másrészről, hogy néhány emelés után csökkentésre kényszerüljenek.

A csekély, ám vélhetően folytatódó kamatemelés nehéz helyzetbe hozhatja a feltörekvő piacokat. Negyedéves jelentésében a bázeli BIS, a jegybankok jegybankja rámutatott: az olcsó pénz következtében háromezer milliárd dollárra nőtt a dollárban jegyzett adósságállomány a feltörekvő országokban. Az adósság terhe nemzeti fizetőeszközben a dollár erősödésének arányában emelkedik, és az adósságszolgálati ráták is a hosszú távú átlagok fölé kerültek. Ebben rejlik az amerikai kamatemelés kockázata. A Fed várható döntését megelőzve, Chile, Peru, Kolumbia és Dél-Afrika már kamatot emelt, reagálván arra is, hogy az utóbbi öt hónapból négyben áramlott ki a tőke a térségből. A kínai jüan árfolyama az augusztusi leértékelés óta négy százalékkal gyengült a dollárhoz képest, és húzza magával a feltörekvő devizákat, ideértve a forintot is.