Hitelre vásárolnak a kínai cégek

Kínai vállalatok tavaly 110 milliárd dollár értékben vásároltak külföldi céges részesedéseket, ez 16 százalékos előrelépés 2014-hez képest. A pekingi ezermilliárd dolláros terv teljesítéséhez az idei első nagy ügyletet már megkötötték: a ChemChina 44 milliárd dollárért vásárolja fel a svájci agrokémiai óriást, a Syngentát, megelőzve a licitálásban az amerikai Monsantót.

Kérdés, hogy a rekordnagyságú akvizíció meghozza-e a várt sikert, Kínában mindenesetre határozott igen erre a válasz. Pekingi források szerint, amint lezárják az üzletet, a Syngentát kitüntetett szerephez segítik a kínai piacon, ahol eddig a hatóságok szisztematikusan elutasították a külföldi biotechnológiai módszerekkel kifejlesztett vetőmagok forgalmazását, dollármilliárdokban mérhető üzlettől megfosztva az ágazat nagyjait, így a Dow-t, a DuPont-t, a Monsantót, valamint épp a Syngentát. Utóbbi bekebelezésével biztosítottá vált a legkorszerűbb technológiával gyártott vetőmagok a kínai forgalmazása, ami a konkurensek számára egyben a zárórát is elhozza. Hogy a svájci vállalati kultúra kínai kiadásban miként fog működni, arról megoszlanak a vélemények.

A tapasztalatok eddig azt mutatják, hogy a kínaiak nehezen viselik a hatósági felügyeleti kényszert, a kulturális különbségeket, és hajlamosak elszámolni magukat. Bár a kínai állami vállalatok látványos csődjétől nem hangos a világsajtó, a Financial Timesnak nyilatkozó szakértők arra figyelmeztetnek, hogy elképesztő kockázatokat rejtenek ezek az ügyletek. Elsősorban amiatt, hogy a hitelből vásároló vevők maguk is elképesztően el vannak adósodva. Az olasz Pirelli abroncsgyártót tavaly megvásárló ChemChina bevétele 2015-ben 45 milliárd dollár volt, gyakorlatilag a Syngenta vételárával azonos. A Standard & Poor’s hitelminősítő besorolása szerint a ChemChina a magasan eladósodott vállalati kategóriába tartozik, tartozása a kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény, azaz az EBIDTA 9,5-szerese.

Normális esetben a svájciaknak az ajánlatot simán vissza kellett volna dobniuk, azonban itt nem két cég, hanem a kínai állam és a Syngenta közötti ügyletről van szó. Még nagyobb a kontraszt, ha a 83-szoros szorzóval „büszkélkedő”, részben állami tulajdonú Zoomlionnak amerikai versenytársára, a 3,3-os mutatóval jellemzett Terexre adott vételi ajánlatát nézzük. A pireuszi kikötőt üzemeltető PPA-t a múlt hónapban 388,5 millió dollárért megvásárló China Cosco eladósodottsága hétszer akkora, mint „zsákmányáé”, az ügyletet mégis nyélbe ütötték. Az EBIDTA 52-szeresét elérő adósságállománnyal bíró állami Cofco 750 millió dollárért vásárolja be magát a Bermudán bejegyzett Noble árukereskedő cégbe. S hogy miből vásárol a ChemChina? Természetesen hitelből.

A kínai Citic Securities 30, az HSBC 20 milliárd dollárt bocsát a rendelkezésére. Pekingi kezességgel. A 140 ezer főt foglalkoztató legnagyobb kínai vegyipari óriás túl nagy ahhoz, hogy baj esetén a kínai vezetés ne húzná ki a pácból. Pedig az előjelek sok jót nem ígérnek: az utóbbi tíz év 270 milliárd dollár összértékű kínai külföldi céges befektetésének negyede bizonyult valamilyen szempontból melléfogásnak. Vagy túl sokat fizettek a kínaiak, vagy a költségeket méretezték alul, vagy az ügylet elhúzódódása okozott nekik tetemes veszteségeket.