Nem fogták meg az olajárakat

Hiába előzte meg nagy piaci várakozás a vasárnapi dohai olajtanácskozást – ahol a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) egyes tagjai tárgyaltak egyes szervezeten kívüli olajtermelőkkel –, végül a politikai szempontok felülírták a gazdaságiakat. A kitermelés befagyasztásáról annak ellenére sem született megállapodás, hogy már a terv februári meghirdetése is felfelé nyomta a januárban 27 dollár/hordós mélypontra süllyedő olajárakat, és most az lett volna a cél, hogy legalább az utóbbi időkben stabilan 40 dollár fölötti szintet sikerüljön tartani.

A világ olajtermelésének mintegy 75 százalékát adó 18 ország részvételével zajló katari találkozó egyik főszereplője, mégpedig Irán, az egyes előzetes jelzések ellenére nem is jelent meg. A másik főszereplő a legerősebb OPEC-ország, a befagyasztásról eredetileg Oroszországgal megegyező Szaúd-Arábia volt, és nagyrészt rajta múlt a kudarc is, miután a tárgyalás napján közölte: csak akkor írja alá a már megszövegezett megállapodást, ha Irán is csatlakozik hozzá.

Dohában az bizonyosodott be, hogy a sok fronton szemben álló Szaúd-Arábia és Irán között nemcsak Szíriában vagy Jemenben dúl „proxyháború”, hanem az olajpiacon is – figyelmeztettek elemzők. A győzelem fontosságát mutatja, hogy a szaúdi királyi család olajügyi felelőse, az egyre nagyobb befolyással rendelkező Mohammed bin Salman herceg már a tanácskozás előtt közölte: ha nincs megállapodás – azaz Irán nem enged –, akkor akár napi 2 millió hordóval is növelik a kitermelést. Irán már korábban bejelentette, hogy minimum napi 500 ezer hordóval többet akar piacra dobni, és Irak, illetve Líbia is jelezte ilyen szándékát, igaz, ezek megvalósítását hátráltathatják az infrastruktúrában szenvedett háborús károk, illetve az Iszlám Állam jelenléte.

Teherán már előre jelezte, nem áll szándékában befagyasztani kitermelését, hiszen csak ez év elején térhetett vissza a nemzetközi piacra a szankciók feloldása után, és ettől azóta se lehetett eltéríteni. Szaúd-Arábiának viszont mindennél fontosabb, hogy megőrizze piaci részesedését – amit nemcsak Irántól félt, hanem a palaolaj-kitermelés révén egyre erősebb USA-tól is –, és a jelek szerint úgy érezte, még bírja a mostani olajárak mellett. (A királyság vetélytársainál olcsóbban tud kitermelni, a bőség éveiben pedig hatalmas alapot halmozott fel olajbevételeiből – ám az utóbbi két évben hiánnyal zárt a költségvetése.) Az OPEC-országok legközelebb a június 2-ra meghirdetett találkozón próbálhatnak meg legalább egymásközt egyezségre jutni – feltéve, hogy Szaúd-Arábia és Irán között is születik kompromisszum.

Nem sokáig tartott a pánik

Az olajárak először nagyot estek tegnap, miután kiderült, hogy egyelőre nem szűkül a kínálat: a globálisan irányadó Brent júniusi szállításra 5,85 százalékkal 40,58 dollár/hordóig süllyedt, az Amerikában irányadó WTI pedig májusra 6,45 százalékos zuhanással 40 dollár alá került. Aztán a piacok megnyugodtak, a nagy esést néhány óra alatt csaknem teljesen ledolgozták az árak, de a WTI jellemzően 40 dollár alatt maradt.