Hiába dübörög a magyar ipar, a kisebb vállalatok ebből alig éreznek valamit. A tavalyi 7,5 százalékos termelésnövekedés ugyanis úgy jött ki, hogy az 50 főnél kevesebb dolgozót foglalkoztató cégek termelése mindössze 1,7 százalékkal bővült – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal adataiból. A közepes vállalatoké (50–250 főt foglalkoztatók) 4,8 százalékkal, míg a nagyvállalatok 9,5 százalékkal tudták bővíteni termelésüket. Utóbbi nem is meglepő, hiszen a magyar ipart leginkább a multik, a nagy autógyárak húzzák, a kicsik azonban kevésbé tudnak bekapcsolódni a bővülésbe.
„A nagyobb vállalatok már hosszú ideje gyorsabban nőnek, mint a nagyszámú mikrocéget is magában foglaló kkv-k” – mondta a Világgazdaságnak Palócz Éva. A Kopint-Tárki vezérigazgatója kiemelte: míg a nagyvállalatok jellemzően külföldiek, addig a kkv-k hazai cégek, s ezek növekedési képességének és hajlandóságának korlátossága a magyar gazdaság egyik legnagyobb rejtélye és problémája.
„Sokáig azt gondoltuk, hogy alulfinanszírozottak a magyar cégek – vagyis alapvetően pénzügyi korlátja van a növekedésnek –, de ez már nem igazán áll fent” – hangsúlyozta a kutató. Amíg tíz százalék feletti kamattal lehetett hitelt felvenni, addig azt gondoltuk, hogy ilyen magas kamatot nem is lehet kitermelni, most viszont 2-3 százalékon lehet hitelt felvenni, a jegybank növekedési hitelprogramjának kihasználtsága mégis elmarad a várakozásoktól.
A növekedési különbségeket a kis- és nagyvállalatok között az is magyarázza, hogy a gazdasági növekedés az elmúlt években jellemzően exportorientált volt. Márpedig a magyar kkv-k az exportból nem igazán tudják kivenni a részüket – folytatta Palócz Éva. A kkv-k nem mindig rendelkeznek olyan termékekkel, amelyeket el tudnak adni a nemzetközi piacokon, de ha van is ilyen termékük, akkor sem beszélnek idegen nyelveket, és nem ismerik a nemzetközi piacokat.
A nagyvállalatok súlya az ipari termelésen belül évek óta 70 százalék felett alakul – derül ki a KSH adataiból –, és egyre inkább növekszik. Tavaly már a kibocsátás 74 százalékát adták. A termeléssel összehasonlítva az ipari exportban a nagyvállalatok koncentrációja még erőteljesebb, a kivitel négyötödét a 250 főnél nagyobb létszámú vállalkozások adták, amelyek csaknem 10 százalékkal növelték külpiaci eladásaikat.
„Nem magyar sajátosság, hogy a hazai cégek termelése lassabban nő, de kétségtelen, hogy a helyzet nálunk kiélezettebb, mint az EU átlagában” – mutatott rá Palócz Éva. Kiemelte, hogy a hazai cégeknek nem a keleti nyitás lenne a megoldás, hanem a környező piacokon kellene megjelenniük. „A multiknak nincs szükségük arra, hogy a magyar kereskedőház Szingapúrba – vagy bárhova máshova – támogassa az exportjukat, a kis cégek pedig tömegével sosem fognak tudni a távol-keletre exportálni” – vélekedett. Az 50–249 fővel működő, közepes méretű cégek részesedése az exportból 15 százalék, az 5 és 49 fő közötti körbe tartozó vállalkozásoké 5,3 százalék volt tavaly.
Palócz Éva szerint a gazdaságpolitikai bizonytalanság sem kedvez annak, hogy a kisebb magyar cégek nagyra nőjenek. Habár az iparban nem jellemző, hogy a kormány újraosztja a piacokat, vagy államosításokba kezdjen, az elmúlt évek tapasztalatai alapján a magyar cégek nem akarnak akkorává nőni, hogy láthatóvá váljanak a politika számára – hangsúlyozta a Kopint-Tárki vezére. A gazdaságpolitikával szembeni bizonytalanság tehát inkább arra ösztönzi a cégeket, hogy kicsik maradjanak, s ha pedig nőni kezdenek, akkor szétdarabolják a vállalatot – fejtette ki. Megjegyezte azonban azt is, hogy vállalatirányítási stratégia is meghúzódik e mögött: a kkv-kat vezető tulajdonosok ugyanis nem tudnak nagyvállalatot vezetni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.