Sok gonddal jár a szatyrok száműzése

A műanyag zacskók és az egyszer használatos műanyag eszközök kiszorítása érdekében a kormány szigorításokat tervez 2019-től. A kilónkénti termékdíj 60-ról 1900 forintra emelésével ösztönöznék a lakosságot, hogy kevesebbet használjon belőlük. A Világgazdaság iparági információi szerint

a termékdíjakból évente 80-90 milliárd forintos bevétele keletkezik az államnak, ennek azonban csak a negyedét forgatják vissza a műanyaghulladék kezelésére.

Nagy szükség lenne megfelelő szűrőkkel ellátott égetőkre, amelyek erőművekként is funkcionálnának, hiszen a nem újrahasznosítható műanyag elégetésével nemcsak a hulladéktól lehet megszabadulni, hanem sok energiát is lehetne vele termelni

– hívta fel lapunk figyelmét Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára. A műanyaghulladék nagy részét ugyanis nem lehet újrahasznosítani, mert élelmiszerrel érintkezik, vagy az egészségügyben használták. Arra is gondolni kell, hogy ezek az egyszer használatos, vékony zacskók alapvető higiéniai szempontból fontos csomagolási funkciót töltenek be.

Helyettesítésükre azonban kiforrott, árban versenyképes és megfelelő mennyiségben hozzáférhető alternatíva egyelőre nincs. Pedig környezeti terhelés szempontjából is érdemes átgondolni a funkciójukat.

Kutatásokból kiderült, hogy például a kenyér esetében a környezeti terhelés 95 százalékát maga a termék előállítása okozza, és csak 5 százalékért felel a műanyag csomagolás – emelte ki Nagy Miklós. Ha a műanyagot papírzacskóra cseréljük, akkor a kenyér két nap után megszárad, és kidobják, míg műanyagban tárolva tovább friss marad, és elfogyaszthatja a család. Az élelmiszer-pazarlás sokkal nagyobb környezeti teher. A szakember hozzátette, az

előre csomagoló megoldások jöhetnek még szóba, ezekkel azonban egyáltalán nem fog csökkenni a műanyaghulladék mennyisége, és még a termékek is drágábbak lehetnek.

A komposztálható műanyag elterjedése újabb kérdéseket vet fel a CSAOSZ főtitkára szerint. A gyorsan lebomló műanyag ugyanis növényi eredetű, az ezek termeléséhez szükséges földeket pedig az élelmiszeripartól vehetik el. Ráadásul ezek a műanyagok nem minden élelmiszerrel kompatibilisek. Az is problémát okozhat, hogy bár mindenki tudatában van annak, hogy a műanyag csak sokára bomlik le, mégis rengeteg az eldobált szemét.

Joggal tehető fel tehát a kérdés, hogy vajon milyen hatással lenne a lakosság magatartására, ha köztudottan lebomló anyagból készülne a műanyag. Emellett a komposztálás sincs megoldva, vannak olyan anyagok, amelyek csak ipari körülmények között bomlanak le gyorsan – sorolta az akadályokat a szakértő.

A teljes cikk a Világgazdaság hétfői számában olvasható