Év végéig igényelhető vissza a tavalyi áfa

Az általános forgalmi adóról szóló törvényben 2016. január 1-jén egy jelentős módosítás lépett hatályba az előzetesen felszámított adó levonhatóságát illetően – írja az Adópraxis.

A módosítás egy régóta alkalmazott adóbevallási gyakorlatot változtatott meg, amelyre az év vége közeledtével érdemes felhívni a figyelmet.

A 2016. január 1-jét megelőzően keletkezett adólevonási jog a keletkezés időpontját magában foglaló adómegállapítási időszakban vagy az Art. szerinti elévülési időn belül, egy későbbi adómegállapítási időszakban volt érvényesíthető.

Az elévülési időt az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) határozza meg. E szerint az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást kellett volna tenni, illetve bevallás hiányában az adót meg kellett volna fizetni.

Az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdése 2016. január 1-jén módosításra került, melynek megfelelően lerövidült az az időszak, amelyen belül az adóalany önellenőrzés nélkül az adólevonási jogát érvényesítheti. Az adóalanynak a levonható adó érvényesítésére legkorábban az adólevonási jog keletkezésének adómegállapítási időszakában, legkésőbb pedig az azt követő naptári évben van lehetősége.

Ennek megfelelően a 2018. évben keletkezett adólevonási jog 2019. december 31. napjáig érvényesíthető.

A bevallási gyakoriság figyelembevételével ez azt jelenti, hogy a 2018. évben keletkezett adólevonási jog legkésőbb a 2019. december havi, a 2019. negyedik negyedévi vagy a 2019. évi áfa bevallásban érvényesíthető önellenőrzés nélkül.

A korábban, 2016.január 1-jét megelőzően keletkezett adólevonási jog – önellenőrzés nélkül – az elévülési időn belül érvényesíthető.

A két éves időkorláton túl, de még az elévülési időn belül keletkezett levonható előzetesen felszámított adót az adóalany önellenőrzés keretében abban az időszakban érvényesítheti, amelyben a levonható adó keletkezett. Érdemes kitérni arra a gyakran felmerülő kérdésre, hogy számlakorrekció esetén hogyan kell alkalmazni a két éves időkorlátot előíró szabályt.

Ha a levonható adó összegét meghatározó tényezőkben bekövetkező utólagos változás eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege nő, akkor az adóalany – az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül – a különbözetet legkorábban abban az adómegállapítási időszakban jogosult a levonható előzetesen felszámított adó összegét növelő tételként figyelembe venni, amelyben a különbözet alapjául szolgáló, módosító okirat a személyes rendelkezésére áll.

E szabály figyelembevételével lényegében az állapítható meg, hogy amennyiben a számlamódosítás eredményeként a levonható előzetesen felszámított adó összege nő, akkor az adólevonási jog érvényesíthetőségére nyitva álló két éves időszakot nem a módosító számlán feltüntetett teljesítési időponthoz (ami egyébként az eredeti számlán feltüntetett teljesítési időpont), hanem ahhoz az időponthoz kell viszonyítani, amikor a módosító számla személyes rendelkezésre áll (ez jellemzően a kézhezvétel időpontja). E szabály egyben azt is jelenti, hogy amennyiben ezen időszakon belül az adóalany az adólevonási jogát nem érvényesíti, akkor azt önellenőrzéssel – az elévülési időn belül – abban az adóbevallási időszakban érvényesítheti, amikor a módosító számla a személyes rendelkezésére állt.