Most kell megalapozni a jövő munkaerő kínálatát

A gyorsan változó munkavállaló környezet miatt záros határidőn belül változtatni kell mindenen, amit ma oktatáson és képzésen értünk. Ebben van feladata az államoknak, a képzési intézményeknek az iskoláktól az egyetemekig és maguknak a munkáltatóknak is. Az alapprobléma, hogy

az oktatási és képzési rendszerek sokkal lassabban reagálnak a technológiai változásokra, az ipar, a kereskedelem és a többi ágazat igényeire, mint amilyen gyorsan ezeken a területeken lezajlanak a változások.

Emiatt a munkáltatók nem találnak maguknak az igényeik szerint képzett munkaerőt, és ez a szakadék egyre csak mélyül és szélesedik.

Mindez munkavállalói szemmel is riasztó. A WEF tanulmánya szerint a jelenlegi tudás és képzettség 20-50 százalékát belátható időn belül átveszik a gépek, az ezekből élő embereknek valamilyen új tevékenység után kell nézniük. Ahhoz, hogy az igények és képzettség közötti szakadékot áthidaljuk, az oktatásnak és a képzésnek sokkal jobban reflektálniuk kell az igényekre, ehhez azonban több ma is élő paradigmával kell leszámolni.

Arun Kumar szerint a jövő oktatása nem lehet epizódszerű és moduláris, ehelyett

folyamatos és rugalmas tanulásra van szükség a teljes életpályán.

Ez nem azt jelenti, hogy felnőttként is az iskolapadot kell koptatnunk, sokkal inkább mikro-tanulásról van szó, ami jellemzően a folyamat közben, azaz a munkahelyen történik.

A KPMG India igazgatója szerint le kell számolni azzal a gyakorlattal, hogy a tudás megszerzése annak használatától független oktatási képzési intézményekben történik. Ez már ma sem triviális, egyre inkább kirajzolódik az a tendencia, hogy az oktatásban és a képzésben együtt kell működnie az intézményeknek és vállaltoknak, és a képzés színtere sokszor már az onboarding folyamat szükséges velejárója. A képzések eszköz igénye alacsony, a mikro-tanulás moduláris szerkezetű, nagyobb központokra építő lokális szervezetekkel működik, és kombinálja az online tanulást a szemtől szembeni tanítással.

Fiatalok vs. idősek

Számot kell vetni azzal is, hogy az idősebbek tanítják a fiatalokat modell is megdőlni látszik, mivel az ifjabb generációk láthatóan jobban boldogulnak a digitális kihívásokkal és ezt a tudást gyakran ők adják át az idősebbeknek. Ebben közrejátszik az is, hogy a régebben megszerzett tudások és a hozzájuk való ragaszkodás sokszor nem segíti a fejlődést és az előrelépést, hanem éppen hogy hátráltatja, ezért felértékelődik a felejtés képessége is.

A gépek rengeteg munkát automatizálnak, ezért a képzési programoknak arra kell fókuszálniuk, amit a negyedig generációs ipari forradalom gépei nem tudnak elvégezni, és ez a kreatív gondolkodás, az emberi érzelmekre is alapozó tárgyalási és problémamegoldó képesség.

Valószínű az is, hogy az automatizált és rutin feladatokra épülő új világban megnő az igény az intuitív gondolkodás, a bölcsesség és az empátia és a kreativitás iránt, mert ezek az emberi élményeken alapuló tulajdonságok felértékelődnek.

A KPMG igazgatója arra figyelmeztet, hogy a magánszektor a világ legtöbb részén mindeddig passzívan haszonélvezője volt az oktatási rendszernek, de itt az ideje, hogy a legelső pillanattól bekapcsolódjon ebbe a folyamatba, meghatározza a célokat és felügyelje azok teljesítését, és ezzel növelje a foglalkoztathatóságot. Ezzel párhuzamosan a kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen típusú képzések megkapják a megfelelő akkreditációkat és támogassák a minőség növelését. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a magánszektor kifejezze igényeit, és aktív szerepet játsszon a jövő lehetőségeinek meghatározásába.