Nem léphetsz kétszer ugyanabba a válságba

A koronavírus kiváltotta tőzsdei eladási roham a grafikonokat tekintve meglehetősen sok hasonlóságot mutat az 1987-es fekete hétfővel vagy a 2008-as krachhal, amikor a Lehman csődjét bejelentették. Sőt, ha a grafikonokat egymásra illesztjük, a zuhanás lendülete meghaladta az előző két esetét. A múltat legfeljebb összehasonlítási alapként használhatjuk, mert a korábbi válságoktól radikálisan eltér a mostani.

A koronavírus-válság az eredetét tekintve külső sokk, egy természeti katasztrófa keltette helyzet, amely a gazdasági ciklus más szakaszán találta a pénzügyi szereplőket, mint a korábbiak. Mondhatjuk, hogy nagy hátrányból indulunk, mivel az ultralaza globális monetáris politikák következtében kevés a tér a jegybanki segítségre, de

a piaci szereplők is világosan látják, hogy a kamatcsökkentés vagy a pénznyomtatás, sőt az extrém likviditásinjekciók sem enyhítenek most a helyzeten.

Abban reménykedünk, hogy a kormányok és a szupranacionális szervezetek által meghozott fiskális döntések gyorsan visszaállítják majd a gazdaságot a rendes kerékvágásba, és V vagy U alakú fellendülés jöhet néhány hónapon belül.

Ez az állítás további, akár nagymértékű eszközárcsökkenést jelez előre, ahogy a múlt éppen az előbb félretett statisztikái is. Azok szerint az 1957 óta átélt krízisekben az S&P 500 index csökkenési szakasza legalább három hónapig tartott, de 2002-ben 29 hónapot kellett várni a fellendülésre. Ezzel tisztában vannak a világ vezető jegybankjai is, intézkedéseikkel nem a részvényárakat kívánják feltornázni. A mandátumukban leginkább a pénzügyi stabilitás őrzése szerepel, nem az, hogy az Apple vagy a Tesla mindig történelmi rekordárfolyamon forogjon a tőzsdén.

A teljes cikket a Világgazdaság hétfői számában olvashatja!