Piacok, jegybankok, válságok és egy tubus fogkrém 2007–2013–2020

A piacokat érdemes figyelemmel kísérni egy-egy válsághelyzet során, mert megmutatják azt, hogy mi mennyit ér. A piac a kereslet és a kínálat találkozásának a színtere, ez a találkozás pedig beindítja a piaci árkeresés mechanizmusát. Ha a gazdasági döntéshozók hagyják a piacokat érvényesülni, és nincs olyan egyéb tényező, amely ezzel ellentétesen hat, akkor a piacok az egyensúly elérése felé haladnak. Senki se tudja olyan pontosan megmondani, hogy egy termék vagy szolgáltatás mennyit ér, mint a piac árkereső mechanizmusa. Nincs ez máshogy a pénzügyi piacoknál sem, amelyek különlegessége a tranzakciók hatalmas volumenében és a felettébb felgyorsult árkeresési folyamatban van. Gyakorlatilag mindenkit érintenek, ezért a gazdaságpolitikai döntéshozók árgus szemekkel figyelik őket.

Tizenhárom évvel ezelőtt

A 2007-ben indult világgazdasági válság óta azonban egyre kevésbé elégedettek a döntéshozók a pénzügyi piacok önszabályozásával. A válság előtti időszakban egy erős dereguláció ment végbe a világgazdaságban, a fejlett gazdaságokban egyértelműen ez volt a helyzet, de a kevésbé fejlettek esetében is ez volt a jövőbeli vízió. A 2007-es válság ebben fordulópontot jelentett, az ezt megelőző felfutás évei­ben ugyanis látványosan megbukott a piacok önszabályozása. Az persze más kérdés, hogy ez kinek volt a felelőssége, de tény, hogy a 2007-es eseményeket sokan írják az alulszabályozottság nyomán kibontakozó banki mohóság számlájára, a válság beköszöntével pedig hamar kialakult egy erősen piacellenes környezet. A válasz természetesen a szigorúbb szabályozás, és ennek következtében a piaci folyamatok visszaszorulása lett. A szabályozók a szabályozottság növelése mellett persze hagyhatták volna a piaci árkeresés mechanizmusát érvényesülni – ez azonban nem így történt. A piacok ugyanis „szétestek”: a keresleti és a kínálati oldal egyensúlyra törekvése megszűnt, önmagukat erősítő negatív folyamatok indultak be, a rendes piaci működéshez szükséges likviditás gombnyomásra eltűnt. A szabályozók ezt felismerték, jegybankjaik révén hatalmas mennyiséggel – vagy éppen kor­látlanul – jelentek és jelennek meg a kínálati, esetleg a keresleti oldalon. Innentől kezdve a piac árkereső mechanizmusa erősen torzul.

A teljes cikk a Világgazdaság pénteki számában olvasható

(A szerző az OTP Bank Kereskedelmi Banki Divíziójának vezető tanácsadója)

A Fókuszban-sorozat további cikkeit itt érheti el.