Az uniónak erőteljesebben kell reagálnia Kína beruházásaira

Kína az 1980-as évek óta követett beruházási stratégiája keretében arra ösztönzi a kínai állami tulajdonú és magánvállalatokat, hogy ruházzanak be külföldön stratégiai ágazatokba. E stratégia két pillére az összeköttetésekre irányuló Egy övezet, egy út (BRI) kezdeményezés, valamint a Made in China 2025 ipari stratégia, amelyek célja az ország gazdasági növekedésének és befolyásának biztosítása. Az európai intézmények több kezdeményezést is elindítottak, amelyek közül a legutóbbi, a 2019. évi „Az EU és Kína: stratégiai kilátások” már jelzi, hogy változott a hangnem az EU–Kína kapcsolatokban: Kína itt már egyszerre jelenik meg partnerként és rendszerszintű riválisként. Emellett a tagállamokat a Kínával fenntartott kétoldalú kapcsolataikban gyakran a saját nemzeti érdekeik vezérlik, és sok esetben akkor sem tájékoztatják a bizottságot, amikor ez előírás.

Az ilyen hozzáállás miatt csorbul az unió egységes fellépéséből adódó gazdasági erő.

Ennek kapcsán a számvevők kiemelik, hogy az unió különösen akkor szembesül nehézségekkel, ha az egyeztetett uniós megközelítés, az időben és összehangoltan történő fellépés előnyös lehetne, mint például az 5G biztonságával kapcsolatban.

„Kína jelentős gazdasági szereplővé vált a nemzetközi színtéren. Az unió Kínával ápolt kapcsolatai az uniós polgárok mindennapi életét és az uniós gazdaságot az elkövetkező években is érinteni fogják – jelentette ki Annemie Turtelboom, az áttekintésért felelős számvevőszéki tag. –Ahhoz, hogy hathatósan lehessen reagálni erre a geopolitikai elmozdulásra,

az uniónak erőteljesebb stratégiát kellene alkalmaznia, a tagállamoknak pedig az uniós intézményekkel együtt unióként kellene fellépniük.”

A kínai beruházások – amelyek száma az utóbbi két évtizedben megnőtt az unióban – kedvezően hathatnak az európai gazdaságra, például előmozdíthatják a növekedést és a munkahelyteremtést. Ezek a beruházások ugyanakkor olyan stratégiai jelentőségű ágazatokat is érintenek, mint az energia, a távközlés, a kikötők és a vasúti rendszerek. Ezeknek az unióban megvalósult beruházásoknak több mint a fele mögött kínai állami tulajdonú vállalatok álltak. Az uniós szabályok értelmében az ilyen támogatásokat – amennyiben valamely tagállam nyújtaná őket – állami támogatásként kezelnék. Ez az eltérő bánásmód torzíthatja a versenyt az unió belső piacán, és megnehezíti az unió számára, hogy vállalkozásai és beruházásai számára egyenlő versenyfeltételeket biztosítson.

A számvevők több olyan tényezőre is rámutatnak, amelyek hátráltatják a Kínával kapcsolatos uniós döntéshozatalt. Kiemelik, hogy – részben az adatok töredékes és hiányos volta miatt – nehéz volt áttekintést kapni az unión belülre irányuló, államilag vezérelt kínai beruházási stratégia részét képező beruházásokról.

Az uniós intézmények továbbá nem végeztek hivatalos és átfogó elemzést arról, hogy milyen kockázatok és lehetőségek rejlenek Kína beruházási stratégiájában.

A számvevők által most elsőként összegyűjtött kockázatok és lehetőségek között 18 politikai, gazdasági, társadalmi, jogi és környezetvédelmi kockázat szerepel, többek között az országok Kínával szembeni túlzott eladósodása vagy a cégek technológia átadására való kényszerítése. Felmerülésük esetén ezek a kockázatok kedvezőtlenül érintenék mind a kölcsönösséget, mind az egyenlő versenyfeltételek meglétét. Emellett a kockázatok közül háromra (az összeköttetéseket szolgáló infrastruktúrák hiányosságai vagy párhuzamos megléte, az uniós ellátási láncokat érő sokkok és a betegségek terjesztése) a bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat jelenlegi fellépéseinek egyike sem irányul. Ugyanezen összeállításon belül a számvevők 13 olyan lehetőséget jelöltek meg, amellyel az uniónak élnie kellene a politikai és gazdasági színtéren.

A számvevők hat jövőbeni kihívásra mutatnak rá a Kína államilag vezérelt beruházási stratégiájára történő reagálással kapcsolatban. Ezek arra vonatkoznak, hogyan lehetne megvalósítani a következőket: