Kétezer cégen múlik a gazdaság jövője

Egy éve azt nyilatkozta, hogy várja a válságot. Miért látta törvényszerűnek?

Ha visszaemlékszünk 2019 végére, 2020 elejére, felhevült időszak volt a gazdaságban, minden pörgött. A vállalkozások azt érzékelték, hogy rengeteg a megrendelésük, nő az árbevételük, így nincs szükség szervezetfejlesztésre, nem kell a humán tőkébe fektetni, és a technológiai folyamatokat sem kell átgondolni. A hatékonyságnövekedés másodlagossá vált, így az olyan adatvezérelt megoldások, mint az ipar 4.0 háttérbe szorultak. Ha pedig a munkavállalók oldaláról közelítjük meg, évekig 10-15 százalékkal emelkedtek a bérek, amiért nem kellett érdemben többet dolgozni, miközben egyre több olyan embernek lett munkája, aki kisebb hozzáadott értéket állított elő. A munkavállalók és a mögöttük álló cégek is elkényelmesedtek.

A válság átstrukturálja a gazdaságot. Mindenkit meg kell menteni?

Az olyan egy-két fős mikro­vállalkozásokra, mint a cipész vagy a fodrász, nagy szükség van, őket az államnak is támogatnia kell, legalább az adórendszeren keresztül. Azok a 10-20 fős vállalkozások viszont, amelyek nem megfelelő minőségben, alacsony hozzáadott értékkel termelnek, kirostálódnak. Az eddig nekik dolgozó embereknek be kell tagozódniuk azokba a szektorokba, ahol sokkal nagyobb hozzáadott értéket állítanak elő, ebből kifolyólag magasabb bért is tudnak majd fizetni nekik. Ha a magyar gazdaság eltolódna afelé a szerkezet felé, ahol korszerű technológia, magasabb profit és ezáltal nagyobb bérköltség van, európai és világviszonylatban is szintet léphetnénk.

A gazdaság duális szerkezete miatt jelentős a külföldi tőke szerepe. Ez áldás vagy átok?

Ha egy magyar vállalat Mongóliában ruház be, azt nem azért teszi, mert szerelmes Mongóliába, hanem mert megéri neki. A nyugat-európai cég is azért hozza ide a beruházását, mert abból előnye származik. A gép ugyanannyiba kerül Németországban és Magyarországon, a különbség a bérköltség, illetve a kékgallérosok hozzáállása. A jóléti nyugati államokban mindenki felsőfokú végzettségű akar lenni, és minél kevesebbet akar dolgozni. Ezzel szemben Kelet-Közép-Európában az egyetemi végzettségűek aránya kisebb, és megmaradt a fizikai munka becsülete.

A hazai vállalati szektor erősítésére tett eddigi lépések mennyire sikeresek?

Helyes az a kormányzati filozófia, amely a magyar tulajdonú cégek támogatására épül. Fontos viszont, hogy ne folyamatosan az államból éljenek ezek a vállalatok, azaz segítsen a közösség az első ugrásnál, de utána csakis nyílt piaci körülmények közt legyenek megméretve, csak így lehetnek versenyképesek. Az építőipar esetében például több helyen felfedezhető, hogy a túl sok állami megrendelés ellustít, nyilván egyszerűbb egy város térkövezését elvégezni, mint egy 120 méteres székházat felépíteni. Ha ez utóbbi feladatra is alkalmas vállalkozások születnek, akkor Magyarországot is jól elláthatják, mivel importhelyettesítő terméket hozhatnak létre, egyúttal exportterméket is előállíthatnak.

Mi a gond a hazai cégekkel? Nem elég kreatívak?

Kreatívak vagyunk, de kicsit bátortalanok. Sok magyar kkv úgy érzi, a rendszerváltás óta hallja, hogy ők fontosak, de ebből semmit nem éreztek. Azt kellene mondani annak az 1500-2000 magyar vállalatnak, amely a hátán viszi a gazdaságot, hogy ti lesztek azok, akik Magyarországot a következő 40-50 évben meghatározzák, ugyanúgy, ahogy Németországot a Mercedes, a BMW, a Stihl vagy a Porsche. Ezek mind családi cégek voltak, amelyek szintén kaptak támogatást a német államtól. Magyarországon több száz olyan gazdasági társaság van, amely már bizonyított. Őket kellene bátorítani és segíteni, azt mondani nekik, hogy merjenek nagyok lenni. Háromszintűnek képzelem el a magyar vállalati szektort, az első vonalban három-négy regionális szereplővel, mint a Mol, a Richter, az OTP, de mögöttük ott lesz 30-50 tőkeerős, technológiailag fejlett középvállalat, mint például a Lavet, a Meditop vagy a Zalaco, a harmadik vonalban pedig körülbelül ötszáz feltörekvő vállalat, mint a Florin, a Kling és azok, amelyek szintén magas minőségű termékeket állítanak elő.

A most induló évtizedben is pénzbőség lesz. Ez mennyiben segítheti a felzárkózásunkat?

Elképesztő mennyiségű pénz jön az EU-tól az előttünk álló időszakban, amit a versenyképesség és a hatékonyság növelésére kell fordítaniuk a magyar cégeknek. Most dől el a sorsunk, ha jól használjuk fel ezeket a forrásokat, brutálisan erős lehet a hazai tulajdonú vállalkozásokra épülő versenyszféra, s általa a komplett magyar gazdaság. Ellenkező esetben viszont lemaradunk Európában, ezért arra kell törekedni, hogy minden egyes eurócent jó helyre kerüljön. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy az uniós pénz elkényelmesítheti a vállalatokat, mivel a beruházások értékének 50-70 százalékát megkapják, így nem kell a belső hatékonysággal foglalkozniuk, emiatt sokan ezekből a támogatásokból lényegében túlélnek.

Jelentős kapacitások épültek ki a feldolgozóiparban. Mennyi idő alatt fejtik ki hatásukat a jövedelmekre?

A beruházásoknak egyenes arányban kell állniuk a bérek növekedésével. Elképzelhetetlen, hogy beruházunk, mégis kevesebb a jövedelem. Ha a gazdaságba beépülnek ezek a kapacitások, amelyeknek ráadásul magas a hozzáadott értékük, akkor az további beruházásokban, magasabb bérköltségben és extra profitban is meg fog jelenni, és mindenki magasabb életszínvonalon élhet.