Kormányválság a járvány kellős közepén

Sergio Mattarella olasz elnök felszólítása ellenére sem sikerült rendezniük a kormányzó pártoknak a helyreállítási terv elfogadása körül kirobbant konfliktusukat, ami így kenyértöréshez vezetett. A koalíciós válság kirobbantásának célja az lehetett, hogy Matteo Renzi és pártja nagyobb szerephez jusson a 750 milliárd eurós uniós helyreállítási alapból Olaszországnak járó 209 milliárd euró szétosztásában. Ugyanakkor sem Renzi, sem a másik koalíciós partner, az Öt Csillag Mozgalom nem szeretne előrehozott választásokat tartani, továbbra is együtt képzelik el a jövőt a baloldali Demokrata Párttal. Renzi kijelentette, hogy készen áll a kompromisszumra, és elsősorban miniszterelnök-cserét sürget. Az Öt Csillag Mozgalom ezzel szemben korábban már hangsúlyozta, hogy a pártonkívüli Giuseppe Conte nélkül elképzelhetetlennek tartják a folytatást.

A legvalószínűbb forgatókönyv tehát az, hogy Conte megtartja pozícióját, és a két nagyobb koalíciós párt új koalíciós egyezményt hoz tető alá Renzi pártjával, ami a kabinet átalakítását eredményezheti, nagyobb befolyást engedve az Élő Olaszországnak.

Elképzelhető, hogy Conte mégsem ezt az utat választja, hiszen más pártokkal is tárgyalnak a szenátusi többség fenntartása érdekében, miközben továbbra is kényelmes többséggel rendelkeznek a képviselőházban, a parlament alsóházában.

Nincs sok idő az egyezkedésre, ugyanis Conténak pár napja van eldönteni, hogy benyújtja-e lemondását az államfőnek, és esetleg újabb kormányalakítási mandátumot kér, vagy a parlamenttől kér bizalmat a folytatáshoz. Annyi viszont bizonyosnak látszik, hogy

az olaszok 55 százalékának támogatását élvező Conténak esze ágában sincs félreállni.

A kormányválság kirobbantásával Renzi tehát nagy kockázatot vállalt. Ha ugyanis nem sikerül megegyezni, jelentéktelen kis pártként ülhetnek a parlamentben, vagy – bár erre kicsi az esély – ha előrehozott választások jönnének, az Élő Olaszország a közvélemény-kutatások szerint jelenleg be sem jutna a parlamentbe.

A Matteo Salvini és az Északi Liga, valamint a szintén a jobbközép koalícióhoz tartozó, Giorgia Meloni vezette Olasz Testvérek és a kórházi kezelés alatt álló Silvio Berlusconi elnökölte Hajrá Olaszország eközben Conte azonnali lemondását, a kormány távozását és új választásokat sürget. Ez a forgatókönyv ugyanis akár a jobbközép szövetség győzelmét is hozhatná.

A kormányválság kirobbanásához a szikrát az adta, hogy a kormányfő egy parlamenten kívüli bizottság felállítását kezdeményezte, amely ellenőrizné az uniós források felhasználását.

A bizottság miniszterekből és jelentősebb magánvállalati vezetőkből állna, Renzi pártjából viszont senkit sem vonnának be. Conte, hogy megőrizze parlamenti többségét, már eddig is számos területen engedett Renzi követeléseinek, például módosított a felállítandó bizottság összetételén, valamint növelte az egészségügyre, a kultúrára és az infrastruktúrára fordítandó támogatási keretet. Renzi azonban nem volt elégedett, és újabb elképzelésekkel állt elő, aminek – politikai elemzők szerint – az egyetlen célja csupán az volt, hogy okot keressen Conte megbuktatására és csekély népszerűségű pártja befolyásának növelésére.

A kormányválság miatt az olasz államkötvények hozamai emelkedésnek indultak. A tízéves papír hozama egy hét alatt 13 bázisponttal, 0,63 százalékra emelkedett.