Óriási különbségek a nyugdíjpénztári hozamok közt

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) közzétette a nyugdíjpénztárak 2021. évi hozamaira, és a 10 és a 15 éves hozamrátáira vonatkozó adatokat. Az önkéntes nyugdíjpénztárak eszerint 2,63 százalék átlagos nettó hozamot értek el tavaly, amely csökkenést jelent az előző évi adathoz képest. Az inflációs hatást (7,4 százalék) figyelembe véve ez -4,44 százalékos reálhozamnak felel meg. A kép mégsem egysíkúan kedvezőtlen, mivel voltak kifejezetten magas hozamú portfóliók is, de a két szélső érték között nagy a különbség.

A pénztári portfóliók éves nettó hozamai a befektetési összetételtől függően szintén széles skálán, -7,34 százalék és 26,18 százalék között szóródtak.

A hosszú távú megtakarítást ösztönző önkéntes nyugdíjpénztári szektor 10 és 15 éves nettó hozamai továbbra is szép eredményt mutatnak, 6,55, illetve 5,49 százalékkal. Az időarányos inflációval csökkentve a 10 éves reálhozam 3,86 százalék, míg a 15 éves 2,02 százalék volt, amelyek magas értékeknek számítanak. Az önkéntes pénztárak költségszintje továbbra is hosszú távon 1 százalék alatti, így a szektor változatlanul költséghatékony és versenyképes az egyéb nyugdíjcélú előtakarékossági lehetőségekkel összevetve.

A járvány 2021-ben is éreztette hatását, ám az önkéntes és magánnyugdíjpénztárak többségében pozitív nettó hozammal zártak.

Az első és a harmadik negyedévben a portfóliók mintegy háromnegyede pozitív nettó hozamot ért el, a második negyedévben pedig 4 portfólió kivételével valamennyi pozitív hozamot mutatott. Ezen időszakban jellemzően csak a kötvénytúlsúlyos, alacsonyabb kockázatviselési hajlandóságú portfóliók értek el nulla körüli vagy negatív nettó hozamot. Az év végére a hozamgörbe emelkedése miatt az állampapír-portfóliók jelentősen leértékelődtek, ami erőteljes hatással volt a negyedik negyedévi teljesítményekre. Ekkor már csak a portfóliók harmada ért el pozitív hozamot.

A nyugdíjcélú megtakarítások ugyanakkor hosszú távúak, ezért a rövid távon jelentkező, értékelési különbözetből adódó átmeneti árfolyamveszteséget a pénztáraknak nem kell realizálniuk. Így elég idő áll rendelkezésre a piaci korrekciók bevárására; amit az is alátámaszt, hogy a pénztárak jellemzően lejáratig tartják az állampapírokat.

Idén a háború miatt kialakult volatilis pénz- és tőkepiaci események kedvezőtlenül érintették a pénztári befektetések egy részét.

Az eddigi tapasztalatok szerint egy-egy gyengébb időszak veszteségét a későbbi évek pozitív eredménye nemcsak korrigálta, hanem meg is haladta, reálértéken is növelve a tagok jövőbeli nyugdíjcélú kifizetéseit. A rendszeres kisösszegű nyugdíjpénztári befizetések is csökkentik az árfolyamok változásából eredő kockázatokat a volatilisebb időszakokban, hiszen árfolyamesés esetén egy egység megtakarításért több értékpapír vásárolható. Javasolt ezért a tagoknak a nyugdíjpénztári megtakarításaikra a céljuknak megfelelően hosszú távú megtakarításként tekinteni, és havi rendszeres megtakarítással ellensúlyozni a hozamok kilengéseit.