A háborús infláció ellenszere a béke

Sokadik esztendeje már, hogy az Országgyűlés még a nyári szünet előtt elfogadja a jövő évi költségvetést; ez minden bizonnyal az idén is így lesz. Ön szerint egy ilyen bizonytalanságokkal teli időszakban érdemes az év felénél megalkotni a büdzsét?

A 2014–18-as ciklusban vezettük be ezt a megoldást, hogy a gazdasági szereplőknek és a háztartásoknak minél több idejük legyen felkészülni az új szabályokra. Szerintem ez egy jó rendszer, s ezt visszaigazolják az üzleti és az államélet résztvevői is. Lássuk be, az azért nagyon furcsa helyzet volt, amikor sokszor az esztendő utolsó napjaiban fogadta el a parlament a költségvetést.

A 2023-as büdzsé két fókuszpontja a rezsi- és a honvédelmi alap. Előbbi csaknem 700 milliárdos nagyságrendű, de látva a jelenlegi energiapiaci árakat, adódik a kérdés, hogy elegendő lesz-e ez a forrás a lakossági rezsicsökkentés fenntartásához.

Először is azt kell leszögezni, hogy a háborús infláció legfőbb ellenszere a béke. Ezért elhibázott az Európai Bizottság politikája, mert az nem a békekötést segíti elő, az Oroszországgal szembeni szankciók pedig valójában jobban sújtják az EU-t, mint Moszkvát. Ilyen környezetben nehéz kiszámítani, mi várható nyersanyagfronton, de a magyar kormány mindenképpen helyesen döntött, amikor a hatodik szankciós csomag kőolajembargója alól mentességet kért. Abban pedig erősen bízom, hogy újabb büntetőintézkedéseket – benne az orosz földgáz vásárlásának a megtiltásával – már nem hoz Brüsszel, mert az tönkretenné Európa gazdaságát. Mindezek alapján reméljük, hogy a 670 milliárdos rezsivédelmi alap elég lesz a hazai családok rezsiköltségeinek alacsonyan tartásához. Büszkék vagyunk egyébként arra, hogy a kontinensen ma nálunk a legkisebbek a lakosság energiakiadásai, szemben a 2010 előtti időszakkal, amikor a magyarok fizették a legmagasabb rezsit: egy átlagos család bevételének a 40 százaléka ment az energiadíjakra.

A világgazdaság helyzetét látva elsőre optimistának tűnhet a jövőre tervezett 4,1 százalékos növekedés. Teljes egészében a háború alakulásának a függvénye, hogy tartani tudjuk-e ezt a mértéket?

Az elmúlt öt év büdzséire visszatekintve azt láthatjuk, hogy mindig a Pénzügyminisztérium (PM) bővülési prognózisa állt a legközelebb a realitáshoz, ezért 2023-at illetően is bizakodó vagyok. Az idei számok azt mutatják, joggal reménykedünk a jó teljesítményben, hiszen az első negyedévben 8 százalék fölött alakult a növekedésünk. A koronavírus-járvány alatt pedig kiderült: ha jó állapotban éri a gazdaságunkat egy krízis, akkor a visszaesés jóval kisebb. Most szintén erre számítok, már csak azért is, mert a kabinet a legnagyobb beruházási támogatásokat a modern technológiák alkalmazására adta, és válság idején éppen a nagy hozzáadott értéket előállító gazdasági szereplők szoktak a legkevésbé leépíteni.

A költségvetés bevételi oldalán szemet szúr, hogy a következő évben jóval több pénzre számít áfából a kormány. Ez pusztán kincstári optimizmus, vagy az adótörvényekben várhatók még esetleg „újdonságok”?

Áfaemelést nem tervezünk, ezt kijelenthetem. A forgalmiadó-bevételek várható növekedése mögött egyrészt a gazdaság teljesítménye áll, másrészt – látva a háztartási megtakarítások volumenét – szeretnénk, ha folytatódna a lakossági beruházások és a belső fogyasztás bővülése. Emellett átalakítjuk a katát, a kisadózó vállalkozások tételes adóját, mert a mintegy 470 ezer katás adózónak nagyjából a fele nem valós kisvállalkozó, hanem igazából alkalmazott. Ezt a kiskaput szeretnénk bezárni.

A számvevőszék elnöke a parlamentben felvetette a lakosság számára vonzó új állampapírok kibocsátását, ami jogos gondolat a háztartási betét- és készpénz-állomány méretét látva. Van erre vonatkozó kormányzati terv?

A jegybank és a PM is dolgozik ilyen konstrukciókon, amelyek remélhetőleg már a nyáron eljutnak a döntési fázisig. Az viszont kétségtelenül nagy eredmény, hogy mára az államadósság szerkezetében jóval kisebb a devizaarány, az állampapírok döntő része pedig lakossági kézben van.

A kiadásokat tekintve elsősorban az állami beruházások átütemezésével tervez megtakarítani a kabinet. Milyen szempontok szerint szűrik meg az invesztíciók listáját?

Az állam magán kezdi a takarékoskodást, hiszen tíz százalékkal csökkenti a saját működési kiadásait, ami az elkövetkező másfél évben mintegy ezer milliárd forintot jelent. A beruházások közül pedig azokat napoljuk el, amelyek előkészítése vagy még nagyon korai fázisban van, vagy a mostani háborús helyzetben nem létfontosságú a megvalósításuk. Így 1130 milliárd forintnyi fejlesztés került ki a jövő esztendei tervekből. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy egy építkezés sem marad félbe. Az intézkedésnek ellenben jótékony hatása is lehet, hiszen mérsékelheti az építőipari áremelkedést.

A családtámogatásokra szánt források ugyanakkor jövőre is bővülnek, ez deklarált célja a kormányzatnak. A pénzek elosztásában változhatnak a prioritások?

Ma Európában GDP-arányosan Magyarország költi a legtöbbet családtámogatásra, s ehhez ragaszkodunk is, hiszen ennek már láthatók a demográfiai eredményei. Az idén kifutó programok folytatásáról jelenleg zajlanak az egyeztetések. Belső „hangsúlyáthelyezések” elképzelhetők, de az biztos, hogy a CSOK megmarad, sőt a falusi CSOK még akár bővülhet is, és ugyanígy garantált a négy vagy több gyermeket nevelő édesanyák szja-mentességének a fenntartása. A számok nyelvén mindez azt jelenti, hogy 2023-ban 450 milliárd forinttal több áll rendelkezésre a famíliák támogatására.

A parlament a napokban a gazdasági bizottság javaslatára a globális minimumadó elutasításáról határozott. Hogyan tovább? Születhet még olyan uniós megoldási javaslat, amely hazánknak is elfogadható?

Nem a globális minimumadó ellen vagyunk, még ha az nem is igazán kedvező a Magyarországon működő érintett multinacionális cégek számára. Jelenleg azért vagyunk elutasító állásponton, mert míg eredetileg a nagy technológiai vállalatok megadóztatására irányult a nemzetközi javaslat, és csak később egészült ki a 15 százalékos minimumadóval, addig mostanra a techcégek adóztatásának a terve háttérbe került, s csak az új teher maradt. Ráadásul az Egyesült Államokban a republikánusok nem támogatják az intézkedési csomagot, márpedig a novemberi fél-idős választások után várhatóan ők lesznek többségben a kongresszusban. Így az EU megint lábon lőné magát, hiszen versenyhátrányba kerülne.

Végül egy kissé teoretikus felvetés: ha holnap véget érne Ukrajnában a háború, az azonnal éreztetné a hatását a gazdaságban, vagy most már mindenképpen át kell esnie a világnak a recesszión?

A „háborús infláció” kifejezés igazsága szerintem vitán felüli. Hiszen ha nem lenne a fegyveres konfliktus, nem lenne ilyen az energiapiaci helyzet, és nem lenne ilyen nagy a pénzromlás mértéke. Úgy gondolom, ha holnap véget érnének a harcok, stabilizálódnának a gazdaságok, viszonylag gyorsan le lehetne törni az inflációt, s visszarendeződnének az energia- és az élelmiszerárak is.