Ezzel az energiaforrással csökkenhetne a leggyorsabban a földgázkitettségünk

A héten érkezett a hír, amely szerint a magyarországi Veolia csoport megvásárolta az MVM Zrt.-től, felújítja és 2024 elejétől újraindítja az oroszlányi erőművet, ahol két, egyenként ötven megawatt teljesítményű blokkban biomassza és kisebb részben energetikai célra előkészített szelektált hulladék (SRF) elégetésével készül villamos energiát termelni. 

A tranzakció apropóján Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet kutatásvezetője a VG megkeresésére arra hívta fel a figyelmet, hogy 

Egy bécsi egyetemi felmérés egyenesen azt állítja, hogy az energianövény-termesztési potenciált illetően európai uniós szinten a második-harmadik helyen állunk.

Mire lenne elég a biomassza?

Toldi Ottó a Magyar Tudományos Akadémia tanulmányát szintén idézte, amely szerint a biomassza-alapú energiatermeléssel a hazai primer energiaigénynek – elméleti szinten – akár a 20-25 százaléka is fedezhető lenne. Számokra lefordítva 

Az utóbbi mennyiség körülbelül harmada származhatna biogázból, kétharmada biomassza – tűzifa, energianövény, biobrikett és pellet –, valamint energetikai célra szelektált, szervesanyag-tartalmú hulladék (RDF, SRF) égetéses energetikai hasznosításából.

A talán kevésbé ismert energianövényekről azt érdemes tudni, hogy ezek nagyon gyorsan terebélyesedő, lágy és fás szárú növények, amelyeket kifejezetten erre a célra nemesítenek. A lágy szárú energianádak és -füvek például szárazanyagban mérve hektáronként akár 25 tonna biomasszát is adhatnak (ez nedves tömegben mérve 50-60 tonna hektáronként). A kiemelkedő biomassza-produkció a fás szárú energianövényekre is jellemző, ipari jellegű termesztésük eredményeként pár éves vágásfordulóval folyamatosan termelhető a tüzelő, ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő talajerő-utánpótlás – fejtette ki a kutatásvezető.

Fűtés, áramtermelés

A szilárd, eltüzelhető, megújuló energiaforrásnak számító biomasszát hazánk lakosságának a 40 százaléka használja fűtésre, jellemzően a vidéki kistelepüléseken. Ebből a magas arányból következik egyébként az a fajta ciklikusság is, hogy a hazai megújulóenergia-hasznosítás évről évre föl-le változik, annak függvényében, mennyire volt hideg a tél, azaz mennyi biomassza fogyott – magyarázta a Klímapolitikai Intézet szakembere.

Arra is rámutatott, hogy 

ám a fűtésben továbbra is fontos a szerepe.

Az áramban tapasztalható visszaesést a Központi Statisztikai Hivatal adatai is alátámasztják. Ezek azt mutatják, hogy 10-15 évvel ezelőtt az a villamos energia, amelyet megújuló erőforrásból állítottak elő, még jórészt, 70-80 százalékban biomassza-alapú volt. Ezzel szemben 2020-ban a „zöldáram” 44,5 százaléka már napenergiából származott, és csak 30 százaléka biomasszából. Kérdés, hogy az oroszlányi erőmű újraindításával mennyiben változhatnak ezek a számok.

Már 2023-ban segítség lehetne

– mondta Toldi Ottó, hangsúlyozva, hogy ha megvalósulna ezen a téren egy nagy arányú kapacitásbővítés, már a következő, 2023–2024-es fűtési szezonban is kisebb lenne Magyarország gázfüggősége.

Hozzátette, a biogáz is jó megoldás lehetne erre a célra, de ehhez először azt kellene megvizsgálni, hogy miért nem működik a magyar biogázerőművek fele. Az igaz, hogy

• az állatok – elsősorban sertések és szarvasmarhák – hígtrágyájából,
• vágóhídi hulladékokból,
• lejárt szavatosságú élelmiszerekből,
• a kommunális hulladék elkülönített szerves részéből,
• valamint az ezekhez kevert növényi összetevőkből 

összeálló biogáz nem a legolcsóbban előállítható energiaforrások közé tartozik, de nagyon fontos alkotóeleme a körkörös gazdaságnak. Sőt, ma már a legtöbb nagyváros szennyvíztisztítója is működtet biogázüzemet a szennyvíziszap hasznosításával. Emellett akár a régóta nem használt, de szakszerűen lezárt szeméttelepek „újraélesztésével”, megfelelő oltóanyagok bejuttatásával is kinyerhető biogáz – sorolta a lehetőségeket a kutató, megjegyezve: