Ki dönt végül a hazánknak járó uniós forrásokról?

Mint ismert, két hónappal ezelőtt a hazánkkal szemben folyó kondicionalitási eljárásban az Európai Bizottság úgy döntött, hogy 7,5 milliárd eurónyi forrás befagyasztására tesz javaslatot, ha a magyar kormány november 19-ig nem teljesíti a kitűzött vállalásokat. Mivel ez a nap szombatra esik, sokan úgy tippeltek, hogy a november 22-i bizottsági ülésen döntenek a kondicionalitási feltételek teljesüléséről, és egy időben határoznak arról is, hogy elfogadják-e a magyar helyreállítási tervet, amely csaknem ötmilliárd eurót hozna a költségvetésnek. Sajtóhírek és meg nem nevezett források szerint azonban úgy tűnik, hogy ez a dátum egy héttel eltolódhat, és november 29-én jelentheti be a bizottság a döntését, amely az alábbi lehet. Mindenesetre, ahogy Varga Judit igazságügyi miniszter tegnap közölte: Magyarország ma hivatalos levélben tájékoztatja az Európai Bizottságot az elvégzett munkáról. 

Döntés a kondicionalitási eljárásban

A három magyar operatív program 70 százalékának a befagyasztását a bizottság elhalasztotta, türelmi időt szabva a magyar kormánynak, hogy teljesítse a kondicionalitási feltételeket. Ha a bizottság a november 29-i ülésén úgy ítéli meg, hogy ezek a feltételek maradéktalanul teljesültek, akkor dönthet úgy, hogy visszavonja ajánlásait, és a 22,5 milliárd eurós források Magyarországra érkezésének nem lesz további akadálya. 

A tanács a tagállamok szakminisztereiből, jelen esetben pénzügyminisztereiből áll. Döntésükhöz minősített többség szükséges, ami az EU-ban egy úgynevezett kettős többséget jelent: egyrészt szükséges hozzá, hogy a szankciókra szavazó tagállami miniszterek képviseljék az EU lakosságának legalább 65 százalékát, emellett szükséges hozzá még a tagállamok 55 százalékának, de legalább 15 tagállami miniszternek a szavazata. Erre azért van szükség, hogy a nagyobb országok népességszámukból származó erőfölénye ne tegye súlytalanná a kisebb országokat a döntéshozatalban.

Döntés a helyreállítási alap forrásairól

Azt a bizottsági forrásaink is többször hangsúlyozták, hogy a magyar helyreállítási terv elfogadása jogilag nem függ a kondicionalitási eljárás kimenetelétől, azonban mivel a jogállamisági kritériumok nem teljesülése esetén bármilyen uniós forrást visszatarthatnak a szankcionált tagállammal szemben, így vélhetően a bizottság ezzel a döntésével is megvárja a kondicionalitási eljárás végét. Így a legvalószínűbb forgatókönyv szerint egyszerre fognak dönteni a helyreállítási terv elfogadásáról is. Erről nincsenek előzetes információink, azonban az beszédes lehet, hogy az eredeti bizottsági ajánlásokban nem szerepelt a helyreállítási alap vagy annak egy részének visszatartása Magyarországgal szemben.

Az Európai Parlament szerepe

Arról korábbi cikkeinkben is írtunk, hogy egyes európai parlamenti képviselők nem elégedettek a kondicionalitási eljárás menetével. Azóta ezek a hangok erősebbé váltak, és a parlament a november 21–24. közötti ülésszakon szavazni fog arról, hogy hosszabbítsák meg a Magyarországgal szemben futó jogállamisági eljárást, és a bizottság határozzon a hazánknak járó uniós források befagyasztásáról. Az indítványt támogatja a néppárt, a zöldek, a szocialisták és a liberálisok frakciója is, így vélhetően meglesz a kellő többség, azonban jogilag a parlament határozata nem köti a bizottságot.

Álláspontjuk szerint a 17 magyar vállalás egyike sem érinti a jogállamiságot, és továbbiakra van szükség, viszont az eddig tett ígéretek betartása sem ellenőrizhető ilyen záros határidőn belül, ehhez évekre lenne szükség. Daniel Freund zöldpárti képviselő úgy nyilatkozott, hogy ha a bizottság visszavonná a döntését, a képviselőtársaival el kellene gondolkozniuk azon, hogy bizalmatlansági indítvánnyal élnek a bizottság irányába, és visszahívják a biztosokat, mivel az ő felelősségük, hogy „Magyarországon egyre súlyosabb jogállamisági aggályok merülnek fel”.

Erről szintén Freund nyilatkozta, hogy nem ringathatják magukat illúzióba, a tanács nem fogja megszavazni a források befagyasztását, nem lesz meg hozzá a kellő többség. A bizottság tehát kényes helyzetben van, próbál szakmailag megalapozott döntést hozni, úgy, hogy az mind a tagállamoknak, mind az Európai Parlamentnek megfeleljen. A logikus döntés részükről az lenne, ha a tanácsra hagynák a döntés jogát, így a politikai felelősség nem őket terhelné.