Újraiparosítási lázban ég az egész világ, amiből Magyarország sem maradhat ki

A zöldátmenethez nem egyszerűen újraiparosításra, az ipar GDP-hez viszonyított arányának növelésére lenne szükség, hanem az ipari tevékenység átfogó átépítésére, aminek egyelőre csak a körvonalai látszanak. Mindenesetre valószínűsíthető, hogy a jövőben az erőforrások a korábbinál nagyobb mértékben irányulnak ipari célú fejlesztésekre – mondta a Világgazdaságnak Matheika Zoltán, a Kopint-Tárki vezető kutatója. Az iparszakértő szerint az, hogy az újraiparosítás milyen mértékben és milyen sebességgel tud végbemenni, egyelőre nagyon bizonytalan, habár a kutató szerint egyértelmű politikai szándék érzékelhető, nem függetlenül attól, hogy a világ a blokkosodás útjára lépett. 

Mint korábban írtunk róla, nemcsak a politika, a gazdaság oldaláról is megfogalmazódott az a gondolat, hogy a méretgazdaságosság, ami a kulcsszó volt a korábbi évtizedekben a globális kapcsolatokban, üdvös, de nem minden. Az amerikai pénzügyminiszter, Yanet Yellen nemrégiben amellett érvelt, hogy sok esetben túlzott koncentrációt, egyoldalú függőséget és bizonyos szektorokban nemzetbiztonsági kockázatot is jelent, ezért indokolt a kereskedelmi kapcsolatok újrarendezése. 

Matheika ismertetése szerint, míg az elmúlt évtizedekben a deindusztrializáció során a volt fejlett országokból az alacsonyabb bérű, fejlődő és közepesen fejlett országokba települtek az ipari kapacitások, a Covid okozta sokkok kikényszerítették az ellátási láncok újragondolását. Így a jelenlegi újraiparosítás egyrészt az ipari tevékenység földrajzi újrakonfigurálása, részleges visszatelepítése a fejlett országokba, másrészt a fejlett országokhoz közeli és/vagy szövetségesi viszonyban álló, kevésbé fejlett országokba, ez más néven a friendshoring. 

Az elemző kitért az amerikai inflációellenes törvényre (IRA), amelyről úgy vélekedett, hogy alig leplezett paradigmaváltást képvisel a korábbi globalista pozícióhoz képest. Bár iparpolitika a globalizációs évtizedekben is volt, mostanra az aktív iparpolitikát egyre nyíltabban felvállalják a döntéshozók. 

„Az IRA kényelmetlenséget jelent az EU számára, hiszen nemrégiben több prominens vállalat (Volkswagen, Tesla) döntött bizonyos európai beruházási projektek újragondolásáról, visszavágásáról. De a törvény által kilátásba helyezett támogatások nem olyan méretűek, hogy az az EU számára egzisztenciális fenyegetést jelentsen. Lehetséges, hogy az IRA az ipari versenyképességért aggódó uniós döntéshozókat új ösztönzők, támogatások bevezetésére fogja indítani. A megosztottság miatt viszont kérdés, hogy a válaszlépések milyen mértékben lesznek uniós, és milyen mértékben tagállami szintűek” – magyarázta az elemző.

– mondta a Világgazdaságnak Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője, aki szerint nagy kérdés, hogy ki lesz a nyertese a világgazdaság átalakulásának. Mindenesetre szerinte jól látható, hogy Amerika versenyelőnye folyamatosan növekszik Európához képest, amit bizonyít, hogy rengeteg európai cég dönt úgy, hogy inkább a tengerentúlon fejleszti a kapacitásait.

Ami Magyarországot illeti, Matheika Zoltán annak a félelmének adott hangot, hogy a „reshoring” jelentős mértékben olyan tevékenységek visszahozását vagy közelebb hozását jelenti, amelyeket eleve azért helyeztek ki, mert alacsonyabb hozzáadott értéket képviselő, könnyebben szabványosítható tevékenységek, és így a betelepülésük a befogadó országok számára jó esetben is csak korlátozottan és átmenetileg hoz előrelépést. Török Zoltán is úgy látja, hogy a probléma Magyarország esetében az, hogy nem rendelkezünk energiaforrással, ahogy az alacsony hozzáadott értékű termelés sem a siker kulcsa, ettől függetlenül elismerte, hogy kétségtelenül van haszna hazánknak a folyamatból, amit az ide érkező beruházások is alátámasztanak.