Lassan kezdhetnek pezsgőt bontani a hitelfelvevők: lazább hangvételre váltottak Matolcsyék

Aki végig követte az elmúlt bő egy év monetáris politikai döntéseit, különösen a tavaly októberi, egészen extrém eseményeket, igencsak meglepődhetett a jegybank legutóbbi, több szempontból is váratlan kamatdöntése láttán. 

Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank alelnökének kamatdöntő üléseket követően megtartott háttérbeszélgetésein általában sorjáztak a szigorúbbnál szigorúbb hangvételű üzenetek, miközben szájbarágósan próbálja elmagyarázni, hogy miért van szükség az infláció leszorítása érdekében drasztikus intézkedésekre.

Amit az is alátámaszt, hogy az elemzők többsége 50 bázispontos kamatcsökkentésre számított, ehhez képest a monetáris tanács 75 bázisponttal 12,25 százalékra vágta vissza az alapkamatot, és az is benne volt a paklikban, hogy a korábbi kamatcsökkentések tempóján, tehát a 100 bázispontos csökkenésen nem módosít. Hogy mégis a középutat választotta, az elsősorban a geopolitikai kockázatok felerősödésének és nem a magyar gazdaság teljesítményének tudható be. S ezek alapján beigazolódni látszik korábbi állításunk, hogy egyre kevésbé az infláció letörésére fordítja a figyelmét a jegybank.

– mondta a Világgazdaságnak Török Zoltán, a Raiffiesen Bank vezető elemzője, aki maga is azon elemzők közé tartozott, aki kisebb, 50 bázispontos kamatcsökkentésre számítottak. Úgy látja, a jegybank alelnöke ezúttal nem ragozta túl, a korábbiakhoz képest kevesebb mondanivalója volt, ami talán annak köszönhető, hogy a külső egyensúlyunk folyamatosan javul, miközben az infláció is szépen csökken. Várakozása szerint a decemberi 7,5 százalékos drágulás után a jövő év első negyedévének végére 6 százalékig csökkenhet a pénzromlás mértéke, a nagy kérdés persze, hogy utána mi következik és hogyan tud csökkenni az infláció.

Egyre inkább a forint és a külső környezet határozza meg a jegybank döntéseit

„Azért bátrabbak, mert a forint ilyen erős” – ezt már Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője mondta lapunknak. A kamatdöntés előtt az euró ellenében 381 körüli jegyzésnél mozgott árfolyam, miután múlt csütörtök óta látványosan erősödött, és visszafordult a 385–390 közötti sávból (cikkünk írásakor visszatért ide), ezért szerinte kedden már volt rá esély, hogy a jegybank 75 bázisponttal csökkenti az alapkamatot.

Kockázatként most ott van az október 7-én kitört palesztin–izraeli konfliktus, ami az energiapiacon érezhető feszültségeket okozott, a gáz ára egésze 50 euróig emelkedett, a brent olaj ára pedig 90 dollár fölé, ezek azonban a még mindig nagyon messze vannak azoktól a szintektől, amelyek tavaly kibillentették a magyar gazdaságot az egyensúlyi helyzetéből és ami forintra is óriási nyomást helyezett. Az elemző úgy látja, egyedül azt tudja megállítani a jegybank lazítását, ha a forint 400 forint fölé menne az euróval szemben. Mindenesetre az szinte biztos, hogy a következő hónapokban adatvezérelten fog működni az MNB, így adott esetben a 100 bázispontos kamatcsökkentés mellett egy kisebb 50 bázispontos lazítás is a döntési opciók között lehet.

Nincs kőbe vésve a pozitív reálkamat

Az elemzők egyetértenek abban, hogy hiába hangsúlyozza a pozitív reálkamat fenntartását a jegybank – ami miatt kielőzött a konfliktus a kormány és az MNB között –, vélhetően addig lesz velünk, amíg az infláció le nem megy érdemben 4 százalék alá, így 2025-re, ha az infláció 3 százalékig csökken, akár el is tűnhet. Jövő év első felében ugyanakkor még 2 százalék körül alakulhat, ami a második félévben 1 százalékra süllyedhet. Az már más kérdés Németh Dávid szerint, ha beragad 4-5 százalékon, mert akkor kénytelen lesz fenntartani a jegybank hosszabb távon. Bár az elemző azt is el tudja képzelni, hogy a nagy jegybankok végül emelik az inflációs célokat a világban  és átalakul az egész monetáris politika, amihez persze nekünk is alkalmazkodnunk kell majd.