Ha nincs infláció, GDP-ben leköröznénk az EU-t és Amerikát

Általános globális tendencia a gazdaságok potenciális növekedési ütemének mérséklődése. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) 2023-as jelentése szerint az alacsonyabb munkatermelékenység az egyik fő oka a potenciális növekedés lassulásának, míg a termelékenység gyenge növekedése a 2000-es évek közepe, és különösen a globális pénzügyi válság (2007–2008) óta a lassú tőkefelhalmozásra vezethető vissza – olvasható a Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány legfrissebb elemzésében. 

A vállalatok nem fordítanak elegendő erőforrást technológiáik, termelési módszereik és általánosabban az üzleti gyakorlataik korszerűsítésére, beruházásokra, ami alacsonyabb termelékenységnövekedést eredményez. Az OECD szerint a verseny és annak elősegítése az egyik kulcsfontosságú terület, ahol a közpolitikák döntő szerepet játszhatnak abban, hogy a cégek folyamatosan fejlődni akarjanak.

Mi a potenciális GDP és miért fontos?

A hosszú távon fenntartható, úgynevezett potenciális gazdasági növekedés azt mutatja meg, hogy mekkora az a maximális termelési szint, amelyet egy gazdaság elérhet – az infláció gyorsulása nélkül – a meglévő munkaerővel (foglalkoztatottság), tőkével (gyártási/gépi kapacitás) és technológiával. Ez egy elméleti, adott gazdaságon belüli kapacitásokkal elérhető maximális hatékonyságú termelési szint, amely mellett az infláció sem gyorsul.

A kettő – tényleges és potenciális GDP – közti különbséget hívja a közgazdaságtan kibocsátási résnek: amennyiben az aktuális GDP meghaladja a potenciális szintet, vagyis pozitív a kibocsátási rés, az inflációs nyomást helyez a gazdaságra. Ellenkező esetben, vagyis amikor elmarad a tényleges kibocsátás a potenciálistól, a kibocsátási rés negatív, a gazdaság nem pörög a megfelelő fordulatszámon, így az infláció is mérséklődik.

Az éppen aktuális gazdasági növekedés nagyságát a statisztikai hivatalok által közölt adatokból tudhatjuk meg, de a potenciális növekedés nem mérhető, csak becsülhető, közelítő érték határozható meg. Többféle módszertan létezik a potenciális GDP növekedésének mérésére, modellezésére, ugyanakkor minden becslés magában hordozza a bizonytalanságot. 

Hol mozog jelenleg a potenciális GDP az egyes gazdaságokban?

A potenciális GDP-növekedési ütem a szeptemberi előrejelzés szerint 1,8 százalékon áll az USA-ban. Az Európai Bizottság 2023 tavaszi jelentése szerint a 2000-es évekre jellemző 2 százalék körüli potenciális gazdasági növekedés az EU-ban – kilengések mellett – 2022-re 1,5 százalékra lassult, és a bizottsági előrejelzés szerint hasonló vagy alacsonyabb szinteken lesz 2023–2027 között.

Magyarország konvergenciaprogramjában (2023–2027) olvashatunk a hazai potenciális GDP-ről, illetve annak jövőjéről. 

A legutóbbi, szeptemberi Inflációs jelentésében a Magyar Nemzeti Bank (MNB) azt írta: becslésük szerint a gazdaság ciklikus pozíciója 2022 vége óta negatív előjelű és így dezinflációs hatású. „Ez azt jelenti, hogy az aktuális kibocsátás a potenciális szint alatt járhat, így a kettő közti eltérés, a kibocsátási rés negatív. Mindez pedig elősegíti az infláció lassulását” – utalt rá írásában Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. 

Az MNB stábja kifejtette: „a tavalyi év első felében a gazdaság ciklikus pozíciója pozitív volt, az élénk kereslet és az ellátási láncokban meglévő súrlódások hatására.” Azaz a tényleges GDP a potenciális felett mozgott, ami gyorsította az inflációt. Ezt követően a lassuló gazdasági teljesítménnyel párhuzamosan azonban a gazdaság ciklikus pozíciója elkezdett romlani és negatívvá vált. Mind a kereslet lassulása, mind a kínálati korlátok várt oldódása a reálgazdaság felől dezinflációs hatásokat eredményezett (a korrigáló gazdasági teljesítmény a potenciális GDP alá érkezett, amely visszafogja az inflációt).

Mi okozza a potenciális növekedés lassulását?

Az OECD 2023-as jelentése szerint az alacsonyabb munkatermelékenység az egyik fő oka a potenciális növekedés lassulásának. „A termelékenység növekedése azonban már a koronavírus-járvány előtti időszakban elkezdett lassulni, tehát nem a járvány hozta magával. Ugyanebben az időszakban a globalizáció támogatottsága is csökkent, ami magában hordozza a széttöredezettebb gazdasági rend kockázatát, ez pedig súlyosan befolyásolhatja a jövőbeli termelékenységi teljesítményt” – fogalmaz Erdélyi Dóra. Majd megjegyzi: „az utóbbi évtizedekben jelentősen lelassult a munkatermelékenység növekedése is mind az Egyesült Államokban, mind a vizsgált nagy európai gazdaságokban.”

Az OECD szerint a fizikai, immateriális és humán tőkébe való beruházások fellendítéséhez a vállalatoknak nemcsak a kapacitásokkal, hanem a megfelelő ösztönzőkkel is rendelkezniük kell. Ez utóbbi a gazdaságirányítók körébe tartozik. A verseny és annak elősegítése az egyik kulcsfontosságú terület, ahol a közpolitikák döntő szerepet játszhatnak, hogy a cégek folyamatosan fejlődni akarjanak. Ugyanakkor a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet hangsúlyozza, hogy számos bizonyíték utal a verseny gyengülésére több nagy OECD-gazdaságban: különösen az iparági koncentráció és a felárak nőttek, a cégek piacra belépése és kilépése csökkent, valamint a legjobb vállalatok és az iparági többi cég közötti szakadék nőtt.