A gyermekvállalás ösztönzése az EU-n belül talán nem túlzás azt mondani, hogy Magyarországon van a leginkább a politika zászlajára tűzve, itt koncentráltan megtalálhatók azok a programok, amelyekkel adott esetben egy-egy másik ország is próbálkozott már, netán a magyar példát követve bevezette azokat.
Magyarországon az adókedvezmények és otthonteremtési programok széles köre érhető el a családok számára, és egy sor más intézkedés, mint például a bölcsődefejlesztések vagy akár a babaváró hitel is sokaknak nyújt valódi segítséget a gyermekvárás, illetve -gondozás csöppet sem könnyű időszakában.
Gyermekvállalás után óriási segítség a szülőknek, hogy nem kell azonnal visszarohanniuk a munkahelyükre, hanem az állam egy ideig juttatással támogatja őket. Az uniós tagállamok gyakorlata ezen a téren eltérő, miközben Magyarországon 3 évig jár az ellátás, a tagállamok többségénél az állam jellemzően a gyermek 12–14 hónapos koráig nyújt anyagi segítséget – mutatott rá a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) miután a Világgazdaság megkereste a témában.
Ezen felül a gyermek kétéves koráig kevesebb tagállam biztosít szülői szabadságot, illetve folyósít ellátást, ide sorolható Ausztria, Bulgária, Észtország, Franciaország, Lettország, Litvánia, Németország, Románia és Svédország. A gyermek 3 éves koráig valamilyen ellátás folyósítása mellett otthon maradni a gyermekkel csak kevés országban lehetséges, ilyen hazánk mellett Horvátország, Szlovákia és Csehország.
Hajlamosak vagyunk panaszkodni arra, hogy a bölcsődék és az óvodák túlzsúfoltak, esetleg várni kell a bekerülésre. Nos a Pregnant Then Screwed brit kampánycsoport akciójából kiderült: ez semmi ahhoz képest, hogy van, ahol a gyermek 3 éves kora előtt nincs is államilag finanszírozott nevelési intézmény. Ilyen az Egyesült Királyság, ahol a gyermeknek el kell érnie a 3 éves kort ahhoz, hogy a nevelési rendszerbe bekerülhessen, és akkor is csak heti 15 óra iskolai felkészítőre jogosult, ezen felül az órák térítéskötelesek.
Az angliai családok körében az elmúlt egy évben harmadával nőtt azoknak a szülőknek a száma, akik kénytelenek voltak eladósodni a gyermekgondozás költségei miatt – hívta fel a figyelmet a kampánycsoport. Egyenesen úgy fogalmaztak: a gyerekvállalás gyakorlatilag felemészti a jövedelmet, pénzügyi öngyilkosságnak tűnik.
A KINCS összegzésében rámutatott: a koragyermekkori gondozási intézmények férőhelyeire való jogosultság és a jól fizetett szülői szabadság vége között egyes országokban, mint például a skandináv térségben nincs olyan „szünet”, amelyet át kellene hidalni. Ugyanakkor
számos tagállamban több hónapos vagy akár éves időszak az, amelyben a szülők már nem kapnak ellátást gyermekük gondozása céljából, de állami férőhelyre nem jogosultak.
A legtöbb tagállamban a kisgyermekek jogosultak a bölcsődei-óvodai férőhelyekre, a részvétel azonban az iskolakezdést megelőző nevelési évben kötelező csak: ez jellemzően a gyermekek 4-5 éves korára tehető. Magyarországon 3 éves kortól kötelező és ingyenes az óvoda, előtte azonban a bölcsőde is térítésmentes, és – ha nehézségek adódnak is a bekerülésnél olykor – széles kör számára hozzáférhető, a helyzeten a közelmúltban bejelentett fejlesztések tovább fognak javítani.
Kevés olyan téma van, amelyről 2010 után több szó esett volna Magyarországon a politikában, mint az új, arányos családi alapú adórendszer bevezetése, amellyel a kormány a gyermekvállalást kívánja vonzóbbá tenni. A családi adókedvezmény lehetőséget biztosít a dolgozó szülőknek arra, hogy csökkentsék személyi jövedelemadó-alapjukat: egy gyermek esetén 10 ezer, két gyermeknél 20 ezer, három gyermek után 33 ezer forint jár havonta,
a háromnál több gyermeket nevelő családok többségének nem kell személyi jövedelemadót fizetnie.
Az adórendszerben számos egyéb ösztönzőt bevezettek később:
A 25 év alattiak szja-mentességét Horvátországban még előttünk bevezették, ott a 25 és 30 év közöttiek 50 százalékkal kevesebb adót fizetnek.
Magyarországon széles körben tapasztalható az igény a saját lakóingatlan meglétére, ezt a Századvég három évvel ezelőtti felmérése is igazolta. Az intézet Európa Projektje keretében 30 európai ország mintegy 30 ezer lakosát kérdezte meg többek között arról, fontos-e, hogy egy család saját tulajdonú otthonban éljen. A kérdésre hazánkban adtak a legnagyobb arányban igenlő válaszokat:
a magyarok 90 százaléka szerint nagyon fontos vagy fontos, hogy saját lakóingatlanja legyen a családnak.
Hasonlóan a térségünkben ítélték meg a saját lakhatást, míg a nyugat-európai országok lakosai körében 30-40 százalék volt azok aránya, akik szerint ez egyáltalán nem vagy nem fontos.
Ezzel összhangban – hangsúlyozta az intézet – Nyugat-Európában jellemzően lakbértámogatási programok érhetők el, amelyek a jövedelem függvényében jellemzően a bérleti díj 25-30 százalékát fedezik. Példa erre Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Írország, Luxemburg, Németország, Spanyolország és Svédország, de Lengyelország és Csehország is.
A saját tulajdonhoz jutást támogatja például Lettország és Lengyelország is, mindkettő program magyar mintára került bevezetésre.
Noha a kormány intézkedései a családok érdekében vitathatatlanul széles körűek, egyelőre a demográfiában a kívánt eredményeket még nem hozták meg. A Világgazdaság tavaly ősszel írt arról, hogy új program szükséges a népességfogyás megállításához. A legutóbbi népszámlálás óta
több mint 330 ezer fővel csökkent Magyarország népessége,
miközben a KSH legújabb előrejelzése szerint 2050-ig további, közel 1 millió fős csökkenés valósulhat meg.
A tavalyi Budapesti Demográfiai Csúcson is elhangzott, hogy a családpolitika csak lassítani tudta a népességfogyást, de megállítani nem, ezért új eszközökre van szükség.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.