Sokasodnak a kérdőjelek a magyar gazdaságban a második negyedéves GDP-adat közlése óta. Az ismert, hogy a vártnál gyengébb lett az április és június közötti három hónapban a gazdaság kibocsátása, az már kevésbé, hogy ennek mi is a valódi oka.
Az ugyanis előzetesen borítékolható volt a termelési adatok alapján, hogy az ipar és a külkereskedelem továbbra is szenved, tehát alapjaiban fogja vissza a hazai növekedést, az már nagyobb meglepetés – bár ezt csak később a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) részletes adatiból tudjuk meg – , hogy vélhetően a szolgáltatások és a belső fogyasztás sem húz úgy, ahogy azt előzetesen mindenki jósolta.
Ezt a vélekedést erősíti a júniusi kiskereskedelmi forgalom, amely továbbra is lehangoló képes fest a hazai fogyasztás helyreállásáról.
A 2,6 százalékos éves növekedés nagyon gyenge bővülésre vall, főleg annak fényében, hogy pont egy évvel ezelőtt 8,2 százalékos visszaesést mért a KSH, arról nem is beszélve, hogy lassan egy éve nőnek a reálbérek Magyarországon. Sőt májusban még a 10 százalékot is átlépte a hazai keresetek vásárlóerejének növekedése. Ezek után jogosan adódik a kérdés, hogy miért nem látjuk a boltok forgalmában visszaköszönni a folyamatosan javuló jövedelmi helyzetet.
„A kisebb növekedés nem feltétlenül csak szigorúan gazdasági okokkal magyarázható, a megoldást sokkal inkább a háztartások viselkedésében, hangulatában kell keresni” – válaszolta a Világgazdaság érdeklődésére Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza, aki szerint a kiskereskedelmi forgalom mostani kvázi stagnálásában szerepet játszik a kedvezőtlen gazdasági helyzetértékelés, illetve az elmúlt időszak magas inflációja. Úgy látja, utóbbi két úton is visszafogja a fogyasztást.
Bár az infláció lecsökkent, az árak továbbra is magasak, a háztartások pedig a megemelkedett árú termékekről azt gondolják, hogy nem érnek annyit, ezért nem hajlandóak kifizetni azt az összeget, még akkor sem, ha megtehetnék. Másrészről nem elég az inflációt alacsonyan tartani, a háztartásoknak el is kell hinniük, hogy az árak valóban alacsonyan vannak, ehhez viszont időre van szükség
– magyarázta a szakértő, aki szerint a fogyasztás beindulásához a háztartásoknak azt is érezniük kellene, hogy jövedelmi helyzetük tartósan javul, így nem kell a racionálisnál többet megtakarítani. Ehhez pedig szükséges, hogy a reálbérek jövőre is érdemben emelkedjenek és erről a háztartások értesüljenek is, be is épüljön a várakozásukba.
Árokszállási Zoltán, az MBH Bank Elemzési Centrumának vezetője is azt emelte ki, hogy a reálbérek gyors növekedési ütemének fényében váratlan az erőtlen fogyasztás, még akkor is, ha jelentős mértékű továbbra is a bizonytalanság érzése, és az óvatossági motívum a háztartások körében. Utóbbi is lassabban oldódik egyelőre. Szintén az okok között említette a nagyon magas inflációt, ami Magyarországot sújtotta leginkább a régióban és így a megtakarításokat is itt inflálhatta el a legnagyobb mértékben,
ezt pedig továbbra is igyekeznek visszatölteni a háztartások.
Úgy látja, maga a béremelkedési statisztika valószínűleg nincs jelentős mértékben elszakadva a valóságtól (legalábbis az első negyedévben, amiről a legfrissebb elérhető statisztika szól), mivel a KSH adatai alapján a nemzeti számlák jövedelmek keletkezése statisztikában a havi bérstatisztikához hasonló mértékű éves növekedést látunk.
Hogy a kormány számára is meglepetés a vártnál lassabban helyreálló fogyasztás, az a kormányzati szereplők nyilatkozataiból is kiolvasható. Nagy Márton nemzetgazdaság miniszter tavaly decemberben az Inforádió Aréna című műsorában azt hangsúlyozta, hogy a reálbérek 4-5 százalékos emelkedéséhez már csak azért is vissza kell térni, mert a fogyasztás növekedése indíthatja be a gazdaság fellendülését, emiatt támogatta a kabinet a minimálbér két számjegyű emelését, illetve ezért számolt a kormány a jegybanknál számainál is magasabb, 6 százalékos inflációval. Hogy végül az infláció ma már elemzők szerint inkább éves átlagban 4 százalékos szint körül alakulhat, az lényegében gyenge belső kereslet eredménye, ami egyre inkább rányomja a bélyegét a folyamatokra.
Ami a növekedési oldalt illeti, Regős szerint egyértelmű, hogy a vártnál rosszabb GDP-adat részben a gyenge fogyasztásnak tudható be, de nem ez az egyetlen probléma: a gyengélkedő külső kereslet miatt az export sem teljesít úgy, ahogy kellene, a volumen a beruházások ellenére is csökken, ez pedig az alacsonyabb ipari termelés miatt húzza vissza a GDP-t. Mint ismert, idén eredetileg 4 százalékos növekedést tervezett a kormány, de a gyenge európai és német konjunktúra hatására már két hónap után, március elején elismerte, hogy nem reális a 4 százalékos várakozás.
Ugyanakkor Regős szerint már biztosnak tűnik, hogy az idei növekedés a várt 2,5 százaléknál is alacsonyabb lesz.
Ennek eléréséhez nagyobb csodára lenne szükség, és már a kormányzati szereplők is pesszimistábbak nyilatkozataik alapján
– emelte ki Regős, aki hozzátette, hogy a kérdés most már inkább az, hogy sikerül-e meghaladni az 1,5 százalékos növekedést, és közelebb kerülni a 2 százalékhoz. Egyébként ezt már kormányzati szereplő is belátták, Varga Mihály pénzügyminiszter a múlt hét óta 1,8-2,2 százalék közé teszi az idén várható GDP-bővülés mértékét.
Árokszállási szerint mindezzel együtt úgy véli, hogy ekkora béremelkedés mellett nem tűnik reálisnak, hogy a fogyasztás ne induljon be valamilyen mértékben. Ebben pedig az segítene a legjobban, ha a szomszédban zajló háborús konfliktustól való félelem enyhülne a lakosság körében, ami továbbra is visszahúzó erő a fogyasztásra nézve.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.