Erőltetett béremelést akar a kormány, de kibírja-e az egymillió forintos fizetést a magyar gazdaság?

Túlzás nélkül bedobta a követ az állóvízbe Orbán Viktor miniszterelnök a múlt heti kijelentésével. A kormányfő a szokásos péntek reggeli rádióinterjújában nem kevesebbet mondott, mint hogy szerinte két-három éven belül elérhető az egymilliós átlagfizetés Magyarországon. Bár konkrétan nem mondta, hogy bruttóban vagy nettóban érti-e, és keresetre vagy munkajövedelemre gondol, azóta sokan próbálták értelmezni a szavait. A legtöbben egészen extrém forgatókönyvet, például drámai forintleértékelődést és 500 eurós árfolyamot vizionáltak. Varga Mihály mindenesetre valamennyit finomított a kormányfő szavain, a pénzügyminiszter szerint ugyanis Orbán Viktor jól tette, hogy nem mondott konkrét időpontot.

A helyzetet ráadásul tovább bonyolítja, hogy igencsak előrehaladott tárgyalások folynak a minimálbérről, és a leggyakrabban 11-12 százalékos béremelkedési tempó hangzott el, ami biztosan elmarad attól az ütemtől, amely a kormányfő által említett bérszínvonalhoz szükséges. Mi úgy számoltunk, ahhoz, hogy a bruttó átlagbér, amely most most júliusban 636 700 ezer forint volt, 2027-re valóban megközelítse az egymillió forintot, a következő három évben 14-15 százalékkal kellene növekednie. Ez a bérdinamika az elmúlt években is megvolt, ezek alapján nem lehetetlen tehát elérni a bűvös egymillió forintos határt, csakhogy egy jóval magasabb inflációs közegben, aminek visszatérését biztosan senki nem akarja. Azaz akárhogy nézzük, marad a forint leértékelődése és egy nagyon erős termelékenységnövekedés megoldásként.

Nem lehetetlen, de drasztikusan kellene javítani a termelékenységet

„Megvalósítható, de ehhez kell egy ökoszisztéma, illetve egy ösztönzőrendszer, amivel elérhető a magyar gazdaságban egy nagyon jelentős hatékonyságjavulás. Egyelőre ezt nem látom” – mondta a Világgazdaságnak Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője, aki szerint, ha fennmarad a jelenlegi 13-14 százalékos bérdinamika, akkor mindez nem elérhetetlen, a helyzet azonban nem ilyen egyszerű.

– mutatott rá az inflációs hatásra Virovácz, aki hozzátette, az elmúlt években látott béremelkedés azonban nem abból fakadt, hogy óriási hatékonyságjavuláson és brutális növekedésen ment volna keresztül a magyar gazdaság, hanem egy olyan megélhetési válságot szenvedett el, amely megette a háztartások jövedelmét és megtakarításait. Jelezte, hogy a fizetések vásárlóértéke csak most tért vissza oda, ahol a különböző sokkhatások előtt volt. Ezért nem is lehet hüvelykujjszabályként értelmezni ezt a bérdinamikát, amely tartósan és sokáig fenntartható.

A kérdés, hogy a béremelésekkel rá lehet-e kényszeríteni hatékonyságjavulásra a cégeket

Az erőltetett béremelések a Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter által képviselt magas nyomású gazdaság logikájából is erednek. A tárcavezető határozott véleménye, hogy vállalatokat rá kell kényszeríteni a béremelésekre, a magasabb bérszínvonal révén pedig vállalati koncentráció és jelentős mérethatékonyság-javulás érhető el. Virovácz Péter azonban úgy látja, ideig-óráig tud csak működni, hogy a béremelések kikényszerítik a termelékenység és a hatékonyság növekedését. Volt olyan időszak, amikor hirtelen feszes lett a munkaerőpiac, emiatt muszáj volt bért növelniük a cégeknek, miközben például a minimálbér-emelések felől is volt egy ösztönző. De az nem ennyi éven keresztül tartott.

– magyarázta az ING Bank vezető elemzője, hozzátéve, hogy ha nő a bérköltségük, közben romlik a hatékonyságuk, tehát végül ugyanoda térnek vissza, ahonnan elindultak.

Akkora termelékenységnövekedés kellene, amilyen még nem volt

A következő években így is átlagosan 10 százalékos bérnövekedés lehet a magyar gazdaságban, de szerinte még ez is extrém. A 3 százalékos infláció mellett ugyanis ez még mindig 7 százalékos reálbér-növekedés lenne. Nagyjából szerinte amekkora termelékenységbővülést a magyar gazdaság historikusan ki tudott gazdálkodni, az a 3-4 százalék volt.

Arra, hogy tartósan 6 százalék fölötti termelékenységnövekedést tudott volna a magyar gazdaság produkálni, soha nem volt még példa – jegyezte meg, ám hozzátette, drukkol a magyar gazdaságnak, ez abszolút örömteli változás lenne, egyelőre azonban nem látja azt az ösztönzőrendszert, amivel ez sikerülhet. Mindez azért is lényeges, mert ha ilyen erőltetett béremelés mellett nem kapnak támogatást vagy segítséget a vállalatok, akkor az nemcsak az inflációban jelenik meg, hanem közben még munkahelyek megszűnése is fenyeget.

Az adócsökkentés lehet az egyik kulcs

Sok múlik még az idei minimálbér-tárgyalásokon is, amelyeket alapjaiban írhat át a miniszterelnök ígérete. Bár oldalálláspont még nincs a kérdésben, de úgy tűnik, a vállalkozók nem zárkóznak el az erőltetett béremeléstől. Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára azt mondta lapunknak, hogy a miniszterelnök szavait komolyan veszik és egyértelmű irányvonalnak tartják, amiből azt a következtetést vonták le, hogy a kormányzat és a gazdaságpolitika a keresetek erőltetett felzárkóztatása és a belső kereslet növelése mellett tette le a voksát. A VOSZ főtitkára szerint, ha ilyen rendkívül erőltetett bérfelzárkózási pályát tűz ki a gazdaságpolitika, azt az élőmunkaterhek jelentős csökkentésével lehet elérni. 

Erre maga a kormányfő is tett utalást az interjúban, amikor azt mondta, hogy a vállalkozók ilyenkor szoktak kérni cserébe valamit. Korábban is így volt, a 2016-os bérmegállapodásnak köszönhetően a szociális hozzájárulási adó jelentősen, 27 százalékról 13 százalékra mérséklődött, aminek érdemi szerepe volt abban, hogy a vállalkozók ki tudták gazdálkodni a növekvő bérterheket. Idén ráadásul a 2016-oshoz mérhető, többéves bérmegállapodást köthetnek a munkavállalók és a szakszervezetek a kormány közreműködésével. Akkor hat év alatt a bruttó keresetek megduplázódtak Magyarországon, a fizetések vásárlóereje pedig 43 százalékkal nőtt.