Szakmailag téves volt az áfavisszatartás

Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet (GVI) készülő tanulmányában az áfaellenőrzés körülményeit és az áfavisszatartásnak a vállalkozások helyzetére gyakorolt hatását elemzi. Vállalati empirikus felvételek eredményei mellett a tanulmány egyrészt azt vizsgálja, mennyire volt megalapozott a Pénzügyminisztérium ama feltevése, hogy a költségvetés áfabevételeiben mutatkozó hiány az áfacsalásokra vezethető vissza, másrészt pedig hogy valós hiányról, és ha igen, milyen természetűről volt szó. Mint ismeretes, az APEH az uniós kontrolladatok beérkezése után megkezdett ellenőrzés lezárásáig pénzügyminisztériumi utasításra visszatartotta a visszaigényelt áfát. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) megállapítása szerint az intézkedés több mint 383 milliárd forint áfa visszautalását érintette a 2004 második fél évében benyújtott havi és negyedéves bevallások tekintetében, amelyből 322 milliárd forint szenvedett késedelmet. A visszatartott összeg után a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi kamat járt a vállalatoknak, amely összességében - a 2005. július 27-i állapot szerint - 8,4 milliárd forinttal terhelte a költségvetést. Ezzel szemben a jogerősen visszatartott áfa 4,4 milliárd forintot, a kiszabott adóbírság pedig 1,1 milliárdot tett ki. Következésképpen - amint azt az ÁSZ megállapította - a pénzügyminiszter által elrendelt vizsgálat a jelzett időpontban 2,9 milliárd forinttal rontotta a költségvetés egyenlegét, kedvezőtlenül hatott az APEH működésére, és likviditási gondot okozott az adózók egy részének.

Magyarország uniós csatlakozásával megváltoztak az importőrök és exportőrök áfabejelentési és -befizetési kötelezettségeire vonatkozó rendelkezések. Míg korábban az áru behozatalánál a vámeljárással egy időben kellett megfizetni az áfát, a csatlakozás után már csak a tárgyhóra vonatkozó áfabevallásban kell feltüntetni az összeget. Ebben az úgynevezett önbevallásos rendszerben az adóalany már egy tollvonással vallja be és helyezi egyúttal levonásba az áfát, pénzforgalomra tehát már nem kerül sor. Ennek következtében egyrészt megszűnt a költségvetésnek a behozatal után befizetett áfából származó azonnali pénzforgalmi bevétele, másrészt a vámellenőrzés eltörlésével az unióval folytatott kereskedelemben romlott az áruk tényleges forgalmának ellenőrizhetősége. A spekulációk arra utaltak, hogy az új szabályok újabb lehetőségeket nyithatnak az áfacsalások elkövetésére. Az önbevallásos rendszer feltételei között az áfacsaló könynyebben hazudhatja azt, hogy az áru elhagyta az országot, miközben azt belföldön értékesíti számla nélkül. Ez esetben az alany a belföldi beszerzései és költségei kapcsán kifizetett áfa összegét adóbevallásában levonásba helyezi, miközben az áru belföldi értékesítése után a nyereségen felül a felszámított áfát is bezsebelheti.

Az ÁSZ-jelentéssel összhangban a GVI elemzése szerint az uniós export-import elszámolások és a makrogazdasági folyamatok között nem mutatkozott ellentmondás, azaz helytelen volt a pénzügyminiszteri döntés indoklása. Tény, hogy a gazdaság 2004-ben dinamikusan bővült, a bruttó hazai termék 4,0 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva. A gazdasági növekedést a termelési oldalról alapvetően az árutermelő ágazatok, azon belül is a mezőgazdaság teljesítménynövekedése húzta. A GDP felhasználási oldalán azonban legdinamikusabban a termékek és szolgáltatások kivitele nőtt. A gazdasági növekedés indokolhatná a nettó áfabevételek nagymértékű emelkedésére irányuló várakozásokat, de figyelembe kell venni, hogy a külföldi értékesítés után az eladó nem számít fel forgalmi adót, miközben a beszerzési költségei után kifizetett áfát visszaigényelheti. A Pénzügyminisztériumban arra számítottak, hogy a csatlakozást követően a befizetések mellett az áfa-visszaigénylések is számottevően csökkennek. Mivel a jelentős mértékben exportálók sokkal nagyobb súlyt képviselnek a visszaigénylésekben, mint a belföldön értékesítő importőrök, a 2004-es export dinamikus növekedése jelentős szerepet játszhatott abban, hogy a visszaigénylések nem a várt ütemben csökkentek. A visszaigénylés és az export közötti kapcsolatot igazolja, hogy a visszautalások és az export havi értékei általában együtt mozognak. A gazdasági növekedéshez ugyanakkor a dinamikus exportbővülés mellett más olyan folyamatok is döntően hozzájárultak, amelyek csak mérsékelten növelték az áfabevételeket.

A csatlakozás után keletkezett hiány lényegében a szabályváltozásból következő egyszeri bevételkiesésből adódott, s ez ráadásul csupán pénzforgalmi szemléletben mutatható ki. Ez a törés megfigyelhető az áfa május, június havi pénzforgalmi egyenlegének alakulásában. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy az áfabevételek alakulása júliusra - amint az meglepő módon a Pénzügyminisztérium augusztusi jelentésében is olvasható - újra összhangba került a reálgazdasági folyamatokkal. Ez megint csak azt támasztja alá, hogy megalapozatlan volt az áfacsalások értékének növekedésére irányuló feltételezés (1. ábra). Az áfabevételek alakulását nem könnyű pontosan előre jelezni, éppen ezért egy nagy horderejű döntés meghozatala előtt elengedhetetlen a prognózis és a feltételezett hiány felülvizsgálata.

A GVI kísérletet tett annak ellenőrzésére, hogy a rendelkezésre álló gazdasági idősorokkal - a pénzügyminiszteri döntés előkészítéseként - milyen pontossággal lehetett volna magyarázni az áfabevételek és -kiadások havi forgalmi egyenlegének alakulását és a várakozásoktóli eltérését. Az előírt fizetési határidők, szabályok és egyéb információk felhasználásával készült utólagos becslő függvény mindössze két alapvető makrogazdasági mutatóra, a külföldi beszerzésre, valamint az ipari termelés belföldi értékesítésére támaszkodik. A modell viszonylagos egyszerűségéből adódhatnak kisebb torzítások, de az eredmények arra utalnak, hogy a hatások jelentős részét sikerült megragadni: az áfabevétel becsült értékei együtt ingadoznak a tényértékekkel (2. ábra). A gazdasági folyamatok elemzésével tehát megmagyarázható a költségvetés áfabevételének alakulása, amely döntő bizonyítékként szolgálhat arra vonatkozóan, hogy a bevételeknek a szokásostól vagy a várakozásoktól való eltérése nem az áfacsalások értékének növekedéséből, hanem az EU-csatlakozással életbe lépő szabályváltozások és a makrogazdasági folyamatok együttes hatásmechanizmusából következett.

Az MKIK GVI elemzésének eredményei alapján több következtetés is adódik a volt pénzügyminiszter döntésével, illetve annak megalapozottságával kapcsolatban. Az intézet elemzői úgy vélik, először a Pénzügyminisztérium áfabevételekre vonatkozó prognózisában, illetve az ezt megalapozó számítások feltevéseiben és módszerében kell keresni azokat az okokat, amelyek e döntés nem kívánt hatásaihoz elvezettek. Érdemes lenne új alapokra helyezni e prognózisokat, és nem a "legyen"-ből, egy előre meghatározott deficitcélból levezetni a várható áfabevételek nagyságát, hanem a gazdaság várható teljesítményére, e teljesítmény várható ingadozására vonatkozó indikátorokra és egyszeri hatásokat is figyelembe vevő modellekre alapozni a várható áfabevételek prognózisát.

Másrészt a pénzügyi kormányzatnak sokkal óvatosabban kell bánni a gazdasági szereplők adócsaló magatartására vonatkozó feltételezésekkel. Ezek alaptalansága ugyanis nemcsak a kormányzati szakértőket diszkreditálja, hanem azt a különben káros képzetet is erősíti, hogy a kormányzat első reakciója egy számára nem várt gazdasági folyamat érzékelésénél, hogy a gazdasági szereplők - esetünkben a vállalkozók - normaszegő magatartásában lássa a várakozások és a tények eltérésének okát.