Sikeres skanzenek, szabatéri múzeumok

A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, közismert nevén a Skanzen 40 éves történetében először készült az intézményhez kapcsolódó reprezentatív vizsgálat, a GfK Hungária Piackutató Intézet omnibusz kutatása 2008 októberében zajlott. Pontos helyzetképre azért volt szükség, hogy a múzeumban az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében jelenleg megvalósuló beruházás, a Skanzen Örökség Program majdani hatásai mérhetővé váljanak.

A felmérésből kiderült, hogy a turisztikai környezetben kulturális élményt nyújtó szabadtéri múzeumok a szabadidős tevékenységek piacán egyszerre versengenek a kulturális tevékenységekkel (a múzeumok, színházak, mozik, koncertek látogatásával) és a kirándulás, túrázás célpontjaival. Szabadideje eltöltéséhez a magyarok mintegy 40 százaléka azonban egyáltalán nem választ sem kulturális, sem turisztikai célpontot, a rokoni, baráti kör meglátogatásán és a bevásárlóközpontok felkeresésén kívül szinte soha nem mozdul ki.

A jellegzetes Skanzen-látogató éppen e passzív prototípus ellentétét testesíti meg. A kutatás tanúsága szerint azok a honfitársaink, akik szabadidejükben szívesen keresnek fel szabadtéri múzeumokat, ugyanakkor lelkesen járnak más múzeumokba és nem kevésbé lelkes kirándulók is. De kiemelkedő gyakorisággal látogatják a színházakat, szabadtéri fesztiválokat, koncerteket is. A sokféle programon általában családi, baráti körben vesznek részt, és az újabb programlehetőségek kiválasztásában sokat adnak társaik, barátaik véleményére. Ideális kultúrafogyasztó csoportról van szó, amelynek figyelméért egyre többféle program verseng.

A szentendrei Skanzen ma a legnagyobb spontán ismertséggel rendelkező hazai szabadtéri kiállítóhely: a magyar társadalom legalább 11 százaléka magától említi a nevét ebben a kategóriában, támogatott ismertsége a teljes lakosságban 30 százalékos. A magyar lakosság 21 százaléka állítja, hogy már járt ott, vagyis a Skanzent ismerők fele felkereste a múzeumot. Az is kiderült, hogy aki egyszer járt a Skanzenben, az 38 százalékban visszatér. A válaszok szerint a visszatérés motivációi magából a helyből, az itt eltöltött idő öröméből, a megtapasztalt újdonságokból fakadnak.

A Skanzen ismertsége, látogatottsága nemzetközi viszonylatban is átlag feletti. Nem versenyezhet ugyan a műfajt alapító stockholmi intézménnyel, de a már hasonló kutatással rendelkező társintézmények visszajelzéseiből kiderül, hogy az európai skanzenek támogatott ismertsége általában nem éri el a lakosság 30 százalékát.

A skanzenek „hibrid” volta nem pusztán a versenytársakat szaporítja, de lényegi összetevője a múzeumtípus különleges vonzerejének is. A felmérésben megvizsgált személyes benyomások egyszerre mutatják a hagyományos, múzeumi szerepkör erejét és a szabadidős, családi programhelyszín attraktivitását.

A kutatás tanúsága szerint, akik ismerik a Skanzent, azok kimagasló mértékben tisztában is vannak a múzeum eredendő küldetésével, hiszen elsőként a „különböző tájegységekre jellemző régi házak, népi építészet” formula jut eszükbe róla, s ezt rögtön a „hagyományőrzés, régi szokások felelevenítése” követi. Ha azonban a kutatók a látogató saját élményének mibenlétére kérdeznek rá, kiderül, hogy a „minden korosztály számára élvezhető program a szabad levegőn”, a „park és múzeum egyben”, valamint az „ideális családi program” válaszok a legnépszerűbbek. Igaz, hogy nem sokkal marad le az „oktatás, ismeretterjesztés céljára kiváló” meghatározás sem, de világosan látható, hogy a Skanzenben eltöltött idő a kulturális tapasztalatok megszerzésének családi, közösségi, élményszerű alkalmaként nyerte el a látogatók rokonszenvét.

Mivel a Skanzen eredeti tudományos küldetésének megőrzésével kívánja bővíteni látogatói bázisát, a reprezentatív kutatás nyomán kettős kérdést intézhet saját magához. Az egyik arra vonatkozik, hogy vajon leglátogatottabb fesztiválnapjain miképpen tehetné még kézzelfoghatóbb tapasztalattá a kulturális örökség paraszti, vidéki formáit. A másik pedig arra, milyen további, minden nyitvatartási napon vonzó alternatívák dolgozhatók ki a tudás átadásának megszokott múzeumi gesztusaihoz. A legfontosabb európai skanzenek Detmoldtól Beamishen át Aarhuusig változatos irányokban keresik a megoldást. Amiből több kellene: egyedi helyszínek, kiegészítő szolgáltatások, mobilitás.

A Skanzent már legalább egyszer meglátogatók 48 százaléka semmit sem hiányol a múzeumból, „jó, ahogy van”. A fiatal családos és az átlagosnál magasabb jövedelmű fiatal látogatók között azonban van egy szignifikáns csoport, amely „több látnivalót”, egyéb „szolgáltatásokat”, illetve „könnyebb megközelíthetőséget, parkolási lehetőséget” szeretne. A nemrégiben elindult fejlesztések sok tekintetben elébe mennek ezeknek az igényeknek.