Magyarország harminc éve ugyanazzal a problémával küzd

Subprimes (hitelpiaci válság) gulyásszószban címmel három oldalas budapesti riportjában a baloldali újság úgy véli, hogy a magas költségvetési hiány, a recesszió és a minimális devizatartalék a legfőbb tünetei a magyar gazdaság sebezhetőségének annak ellenére, hogy a gazdasági válság kezdetekor a csőd szélére került ország elsőként fordult hitelért a Nemzetközi Valutaalaphoz, az Európai Unióhoz és a Világbankhoz, amellyel a katasztrófát el tudta kerülni.

A jelenség ugyanakkor nem új keletű, nemhiába nevezték Magyarországot a vasfüggöny lebomlása előtt a szovjet tábor legvidámabb barakkjának: az ország már harminc éve is a lehetőségei felett élt, a gazdaságot adósságból finanszírozták, s míg a többi kelet-európai országban akkoriban a boltok nagy része üres volt, a magyaroknak semmiben nem volt hiányuk - emlékeztet az újság.

A cikkíró Natacha Tatu szerint a magyarok most sem panaszkodhatnak: az egészségügyi rendszerük továbbra is ingyenes és Magyarországon dolgozó franciák szerint is kiváló, az ingyenes bölcsődék teljesen felszereltek és szülési szabadságra menni is megéri. Mindez arra utal, hogy a magyarok továbbra sem hajlandóak lemondani a gondoskodó államról - hangsúlyozza a lap.

Emellett - teszi hozzá az újságíró - az óriási ipari szerkezetváltást nagyon költséges előnyugdíjazási programok követték: azok, akik nem tudtak alkalmazkodni az új adottságokhoz, leszázalékoltatták magukat, járadékot kapnak életük végégig és nem kell új munka után nézniük. Ennek eredményeképp az 57 százalékos foglalkoztatottsági arány az egyik legalacsonyabb Európában.

A drága szociális intézkedésekhez ugyanakkor az államnak nincs elég bevétele, mert - mint fogalmaz a lap - az adócsalás "nemzeti sport" Magyarországon: hiába vonják le a fizetésekből az adót, ha a munkavállalók többsége minimálbérre van bejelentve, s azon felüli juttatásokat közvetlenül kézbe kapja, ráadásul az aktív lakosság húsz százaléka fizeti az adóbevételek kilencven százalékát.