Visszatér-e az 1929-es nagy válság?

Történelmi lecke. Ijesztő hasonlóságok vannak az 1929-ben kezdődött nagy gazdasági világválság és a tavaly kibontakozó krízis között. Egyre többen tartanak attól, hogy megismétlődhet az a rendkívül súlyos gazdasági visszaesés és pangás, amely a harmincas évek elejét világszerte jellemezte. Mások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy pánikra nincs ok, rengeteg a különbség is a két időszak között, elsősorban a hatóságok fellépését illetően – s így ezúttal talán elkerülhető a világtörténelem legsúlyosabb gazdasági kríziséhez hasonló mélységek feltárulása.

Tavaly január óta annyit zuhantak a tőzsdeárfolyamok a fejlett világ legtöbb meghatározó országában, mint az 1929 októberében kipattant válság óta ilyen rövid idő alatt sohasem – állapítja meg a Handelsblatt elemzője. A frankfurti börze DAX indexe a 2008 januárja és 2009 márciusa között eltelt 14 hónap alatt 55 százalékot zuhant. Szinte pontosan annyit, amennyit 1929 szeptemberétől kezdve 14 hónap alatt a Dow Jones.

Más, viszonylag enyhe gazdasági recessziót eredményező tőzsdei árfolyamzuhanások során is bekövetkezett 55 százalékos esés, sőt, még nagyobb is. A dotkom válság idején például (2000 márciusától) a DAX index értéke egyharmadára olvadt – ám nem ilyen gyorsan. Az akkori krízis során két és fél évig tartott, amíg az esés elérte az 55 százalékot.

A mostani és az 1929-es válságban tehát az a közös, hogy rendkívül gyorsan estek rendkívül nagyot az indexek. Ha megismétlődne a történelem, akkor még további óriási zuhanás várhat a tőzsdékre – elvégre az 1929-ben kezdődött válság mélypontján (1932-ben) a Dow Jones 89 százalékkal (!) volt alacsonyabb szinten, mint a krízis kirobbanásakor.

A tőzsdeindexek hasonló mozgása dacára azonban rengeteg különbség is van az 1929-es és a mostani krízis között. A múlt század nagy világválsága idején világszerte kilencezer bank ment csődbe, egyedül az USA-ban 1930 első tíz hónapjában 744 hitelintézet vált fizetésképtelenné.

A mostani válság során néhány bank szintén a csőd szélére jutott, de a Lehman Brothers kivételével egyet sem hagytak az államok fizetésképtelenné válni. Így mindeddig el lehetett kerülni azokat a tömeges bankpánikokat, amelyek 1930 során többször is megismétlődtek, teljesen szétzilálva a pénzügyi rendszert.

Még nagyobb különbséget jelent a két válság között, hogy az 1929-es krízis során hatalmas defláció volt megfigyelhető. Az árak már 1930-ban óriásit zuhantak, és ezt a bérek csökkenése is követte, súlyos deflációs spirál alakult ki. Ennek legfőbb oka az aranystandardra való visszatérés erőltetésében rejlett – véli Barry Eichengreen, a Berkeley Egyetem közgazdászprofesszora, a téma egyik legnevesebb kutatója. A mostani krízis során nincs olyan tényező, amely olyan súlyos defláció irányába hatna, mint az aranystandardra visszatérés.

Igaz, más világhírű közgazdászok más tényezőket jelöltek meg az 1929-es válság fő kiváltó okaként. Milton Friedman például elsősorban a Fed rossz monetáris politikáját hibáztatta, szerinte ugyanis az USA jegybankjának szerepét betöltő intézmény tétlenül szemlélte a pénzkínálat egyharmados zsugorodását. John Maynard Keynes ezzel szemben az állami fiskális politika tétlenségét kárhoztatta: szerinte a költségvetésnek nagy deficitek felhalmozása árán pótlólagos keresletet kellett volna teremteniük, s így el lehetett volna kerülni a tömeges gyárbezárásokat és a súlyos munkanélküliséget. Irving Fisher pedig az 1920-as években végbement túlzott eladósodást és a deflációt jelölte meg a válság fő okaként – ezt a véleményt korábbi megnyilvánulásai alapján Ben Bernanke jelenlegi Fed-elnök is osztja.

Akármelyik magyarázatot fogadjuk is el azonban helytállónak, nyilvánvaló, hogy a világ meghatározó gazdaságaiban az állam ma alapvetően másként viselkedik, mint 1929–32 között. Nem törekszik a költségvetési egyensúly mindenáron való fenntartására, hanem nagy gazdaságélénkítő intézkedéscsomagokat valósít meg – sokak szerint talán túlságosan is megnövelve a deficitet.

A jegybankok sem ülnek tétlenül, sokféle eszközzel próbálják növelni a pénzkínálatot. Az eladósodottság negatív következményei ellen pedig adósmentő programokat léptettek életbe. UGy