A kilencvenes évek végén becsempészett afrikai tojásokkal indult hazai strucctenyésztésnek nem kedvez a szabályozás. A strucc jogilag ugyanis olyan veszélyes állat, mint az oroszlán vagy a mérges kígyó. Csak az tenyésztheti, aki elvégzi az állatkert veszélyes vadak tartására felkészítő több hónapos tanfolyamát.
A korábbi háromszáz egynéhány után így már csak százra saccolja Zoufal Béla a még tevékeny tenyésztők számát, és köztük is nagy a széthúzás. A felvásárlók igyekszenek kihasználni a tenyésztők szervezetlenségét, leszorítják az árakat, és sokszor nem is fizetnek a leszállított madarakért. Olyan kevés a vágóállat, hogy hiába hozott létre egy hajdú-bihari vállalkozó 120 millió forintos fejlesztéssel új struccvágóhidat, nincs mit levágni. Nemrég egy 400 tonnás export szállítmányhoz mindössze 14 tonnányi hazai struccot tudtak összetoborozni a közvetítők, pedig még a madár bőrét is aranyáron veszik, mert a méregdrága luxuskocsik ülését már nem marha, hanem struccbőrrel vonják be.
Az élénk külföldi keresleten – a magyarok helyett – így a lengyel struccfarmerek keresnek, akik évi 1300 madarat dolgoznak fel és exportálnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.