"Ez abszurd! Az állam azt sem tudja kik is a cigányok"

A szociológus úgy véli, egy demokráciában az eredményes cigánypolitika azt jelentené, ha a romák között is 10 százalékos lenne a munkanélküliségi ráta. Ehhez azonban az államnak tudnia kellene, hogy kik is a cigányok.

Ezt azonban nem akarja tudni, mivel az etnikai hovatartozás különleges adatvédelmi kategóriába sorolja. Ez egy olyan abszurditás, ami máshol a világon nem fordulhatna elő, csak nálunk, fejtette ki. Zsigó Jenő szerint törvényekkel kialakított társadalompolitikai és politikai okok húzódnak a cigány vezetők megosztottságának hátterében. Nincs a világon még egy olyan rossz kisebbségi törvény, mint a miénk.

Az összefogás egyik szintje a helyi kisebbségi cigány önkormányzatok területi szintje lenne, amiből van kb. 1100. Ők hozhatnának racionális döntéseket akkor is, ha az OCÖ haszontalan és minden szempontból alkalmatlan képviselet, mondta Zsigó az atv.hu-nak.

Kertesi Gábornak A társadalon peremén című könyvéből kiderül (amelyre az Index mai cikke hívta fel a figyelmet), hogy míg 1984-ben a cigányok 77 százaléka (a férfiak 95 százaléka) munkaviszonyban állt, és még a rendszerváltás előtt közvetlenül is 67 százalékos (férfiak: 85%) volt a foglalkoztatottságuk, ám a szocialista rendszer összeomlása maga alá temette a romák foglalkoztatottsági felzárkózását. 1993-ban már csak 31 százalékuk volt a legális munkaerőpiacon, ami már lényegesen nem változott 2003-ig (29%).

A munkahelyek elvesztése tehát tartósnak és véglegesnek bizonyult, az országos hatszázalékos munkanélküliségi rátával szemben.

Kertesi Gábor a Roma foglalkoztatás az ezredfordulón című tanulmánya szerint nem arról van szó, hogy a romák nagy része soha életében nem dolgozott, hanem arról, hogy elsősorban olyan munkájuk van (építőipari és egyéb segédmunka, ipari, mezőgazdasági, bányászati, szolgáltatási szak- vagy betanított munka), ahol nagy a cserélődés.

A dolgozó romák negyven százaléka az építőiparban és a mezőgazdaságban dolgozik, ahol a munkáltatót nem igazán éri veszteség, ha lecseréli dolgozóját. Sőt az ilyen foglalkozású embereket nagy számban alkalmazó munkaadók a tevékenységüket maguk is időszakosan folytatják, helyzetük instabil. Ha a cigány segédmunkást alkalmazó kis- vagy középvállalkozó lába alatt is percek alatt forróvá válhat a talaj, az beosztottjainak életére is komolyan kihat.

Ürmös Andor, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium romaügyi főosztályvezetője szerint a cigányok több mint egyharmada dolgozik, csak ők feketemunkából élnek, és nem látszanak a statisztikákban, de még a becslésekben sem. A segélyből élő és a munkavállaló cigányok közötti széles szürke zónában dolgoznak azok a romák, akik feketén keresik a kenyerüket, például építkezéseken vagy napszámból élnek.

Havas Gábor szociológus szerint a rendszerváltás utáni nagyberuházások nagy többségében is cigányokat alkalmaztak feketén. A szociológus januárban nyilatkozott a Népszabadságnak, ahol - egyébként az Út a munkához elnevezésú kormányprogramot képmutatásnak nevezve - elmondta: "Van egy nógrádi falu, ahonnan be lehet járni Budapestre. Kiderült, hogy a rendszerváltás óta nem volt olyan beruházása a fővárosnak - a Lágymányosi hídtól kezdve a bevásárlóközpontokig -, ahol ebből a faluból a romák ne dolgoztak volna napszámban. Feketén. Hajnali négykor elindultak egy mikrobusszal, és este nyolcra értek haza. Ez napi 16 óra, amire minimális napidíjat kaptak. De számukra még így is elfogadható volt. Aztán ott vannak azok a települések, ahonnan már nem érhető el a főváros vagy valamelyik nagyváros ennyire könnyen, ott még ezt sem lehet megcsinálni."