Mi történne az eurózónával, ha felbomlana?

Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász szerint az EU saját magát taszítja újabb válságba azzal, hogy visszafogják költekezéseiket a deficit csökkentése érdekében. Az EU által mesterségesen meghatározott 3 százalékos hiánycél nem a valóságban gyökerezik, melynek betartása újabb válsághullámba tereli Európát – állítja Stiglitz.

Egyre nagyobbak az aggodalmak az eurózóna felbomlását illetően. Az utóbbi napokban fennállása óta a leggyengébb árfolyamot könyvelhette el az alpesi devizával szemben.

A Bloomberg elemzésében rámutat, hogy 5-10 éven belül az eurózóna „kettészakadhat”. Egyre nőnek az aggodalmak a W-alakú világgazdasági recesszió lehetősége miatt, Európát még az adósságválság is sújtja.

Különösen a görög adósságválság sokkolja a befektetőket, a piac úgy árazza, hogy a görög csőd elkerülhetetlen, az államkötvények hozama ezt tükrözi. Ebben az esetben az ország elhagyja az euróövezetet.

Az ING forgatókönyve szerint a tagországok recesszióba kerülnek, a visszaesés mértéke Görögország kilépéséből adódóan országonként 1-5 százalék közötti lesz.

Az eurózóna összeomlása még nagyobb fájdalommal járna a tagországoknak. A visszaesés mértéke a „disznó” (PIGS: Portugália, Írország, Görögország, Spanyolország) országokban 10-15 százalék közötti lenne. A fegyelmezett költségvetésű országok is megszenvednék a bomlást, a GDP 10 százalék körül esne vissza az egyes tagországokban a bomlás okán. Az ING úgy véli, a Lehmann 2008-as csődje eltörpülne az eurózóna bukásához képest. Az elemzés hangsúlyozza, hogy nem próbálja meg megjósolni az eurózóna bukását, csupán figyelmeztet arra, hogy mi történne, ha egyszer az „elképzelhetetlen” bekövetkezne.

A nemzeti valuták visszavezetésével tőkementések indulnának el, az országkockázatok megnövekednek. A kormányok elveszítik hitelességüket, a fogyasztás visszaesne, melyet a nemzeti valuták leértékeléséből adódó exportnövekedés nem tudna ellensúlyozni megfelelő mértékben.

Az elemzés kitér arra is mi történne azokkal az országokkal, akik nem tagjai az övezetnek, mint például az Egyesült Királyság vagy a Közép-Kelet Európai országok. Az angliai recesszió 3 százalék körül lenne, térségünkben pedig 5 százalékos GDP visszaesést okozna a bomlás.

Ha az euróövezet felbomlása nem is várható, a görögök kényszerű kilépése nem elképzelhetetlen, ahol a GDP 2010 második negyedévében 3,5 százalékkal esett vissza az előző negyedévhez képest. (Magyarországon ugyanezen időszakban stagnált a gazdaság.)

További kérdés, hogy az EKB miként alakítja jegybanki kamatát, ha a tagországok növekedési ciklusai részben ellentétesen mozognak az elkövetkezedndő 1-2 évben. Ebben a helyzetben nem lehet olyan kamatot kialakítani, mely minden tagországnak megfeleljen. További részletek itt!

Ha az euróövezet nem is bomlik fel, de képtelen lesz úrrá lenni adósságválságán anélkül, hogy recesszióba ne kerülne, s ezzel az EU megítélése romlik, valamint újabb mélypontokra zuhan az euró árfolyam a frankkal szemben, akkor a magyar döntéshozók és devizahitelesek is foghatják a fejüket.
Magyarország már jelenleg is a 10. legkockázatosabb ország a világon, amit láthatunk, ha a CDS árazásra tekintünk. Mi történne egy újabb recessziós hullám bekövetkeztével?