Ne bízzuk el magunkat a nagybefektetések láttán

Csak nehogy elbízzuk magunkat! Mi, magyarok hajlamosak vagyunk a végletes gondolkodásra, sarkos véleményalkotásra. Félő tehát, hogy lesznek, akik túlzó következtetéseket vonnak le abból a tegnapi bejelentésből, hogy a kormány jóváhagyta az Audi és a General Motors beruházásaihoz nyújtandó támogatási megállapodást. Például, hogy Magyarországon minden rendben van, a magyar gazdaság továbbra is kifejezetten vonzó befektetési és üzleti környezetet kínál.
A felszínen akár jogosak is lehetnek az ilyen vélekedések, hiszen egyazon napon két – valóban jelentős –, nálunk megvalósuló autóipari fejlesztés került a figyelem középpontjába.

De itt rögtön tegyük tisztába a dolgokat. Bár e beruházások megszerzése valóban fontos jelzés, a magyar lehetőségek elismerése, de nem elsősorban a jelenlegi Magyarországról szól. A hideg fejjel meghozott, kemény üzleti érdekeket közvetítő döntést mind az Audi, mind a General Motors a magyar kormányzattal folytatott hosszadalmas alkudozás után hozta meg. Pontosabban kormányzatokkal.

Egy ilyen döntés ugyanis nem egy-két hónap alatt születik meg, nemritkán évekbe telik, mire az első kapcsolatfelvételtől a partnerek eljutnak a konkrét szerződéskötésig. Különösen az ilyen óriásberuházásoknál. Most sem volt másképp: az Audi esetében például még a Gyurcsány-kormány indította az alkudozást a német céggel (azelőtt ráadásul, hogy a Mercedes elkezdett volna tárgyalni a végül jóval korábban bejelentett kecskeméti projektjéről). A tárgyalások a Bajnai-kormány idején folytatódtak, s végül az Orbán-kormány véglegesítette a paramétereket.

Ebből egyenesen következik, hogy a tavaly szeptemberben megszületett és bejelentett döntések nem a jelenlegi magyar befektetési vonzerőről közvetítenek véleményt. A máról majd az egy, két, három, esetleg még több év múlva megszülető döntések tanúskodnak majd.