„A bizalom gyalog jön és gyorsvonaton távozik”

A blogján feltett egy kérdést: Ukrajna vagy Ausztria? Én is felteszem ezt a kérdést: melyik irányba haladunk?

Mi magyarok 1990-ben, a rendszerváltozáskor arra vágytunk, hogy belátható időn belül úgy éljünk, mint az osztrákok. Az első tíz évben, nagy áldozatok árán, közeledtünk ehhez, a második tíz évben ez a közeledés lassult, azóta pedig minden szempontból visszafordult. Azzal, amit a jelenlegi kormány csinál, akár az alkotmányos jogaink, akár a megélhetésünk szempontjából, az Ukrajnához közelít minket. Bár ha azt nézem, hogy Ukrajnában mostanában százezrek mozdulnak meg, mennek ki a hidegbe azért, mert ők is Európához akarnak tartozni, akkor lehet, hogy még keletebbre kellett volna néznem.

Közben Ausztriában hónapok óta képtelenek kormányt alakítani.

Ettől még jól vannak, ez is azt mutatja, hogy egy jól működő, normális európai országban nem a kormány határozza meg az élet minden szeletét. Ha stabilak az intézmények, ha működik a gazdaság, és ha a politika nem avatkozik bele mindenbe. Az a baja Magyarországnak, hogy olyan kormánya van, amelyik éppen ezt teszi: a magánéletünket is a pártharcoknak rendeli alá, nem szolgálni, hanem uralkodni akar rajtunk. Nem véletlen, hogy a szegedi képviselőjelöltünk, Bátyai Edina épp ezzel indokolta, miért csatlakozott az Együtthöz: eddig a politika szólt bele az életébe, most végre ő akar beleszólni a politikába.

Orbán Viktor miniszterelnök egyik fő érve az, hogy más európai országokkal szemben itt megvan az a politikai stabilitás, amely például Ausztriában hiányzik. Ha 2014-ben ellenzéki győzelem születik a választásokon, képes lesz bárki egy hasonlóan stabil rendszert kialakítani?

Ez a kormány nem erős, hanem erőszakos. De valójában gyenge, hiszen hónapról hónapra él, a jövőnket emészti fel, hogy túlélhesse majd a saját kudarcait. Gondoljon arra, hogy félretett nyugdíjpénzeket elvették és elherdálták, hogy 500 ezer olyan fiatal hagyta el az országot, akinek itt kellene munkát és gyermeket vállalni, hogy menekül innen a munkahelyteremtő tőke, vagy arra, hogy a friss felmérések szerint Magyarország drámaian esik vissza az oktatásban. Nem az a jó, ha egy kormány leválthatatlan, hanem az, ha jól kormányoz. A közvélemény-kutatások szerint az látszik: az emberek azt gondolják, rosszabbul élünk, mint három éve.

Azért a közvélemény-kutatásokon a Fidesz vezet.

Miközben nagyon sok a bizonytalan. A többség kormányváltást akar. Csak nekünk egy hiteles alternatívát kell felmutatnunk, megmutatva, hogy nem az örökké háborúzó politika folytatását kínáljuk, hanem az egész orbánizmusra mondunk nemet. 2009-2010-ben, a legnagyobb válság közepén egy másfajta kormányzást mutattunk meg. Amikor 2009-ben, a válság közepén elkezdtem kormányozni, 310 volt az euró, egy évvel később, mikor befejeztem, 265. Most megint 300 fölött van, ami jelképezi a megtett utat. Az ország bóvlikategóriába került, az államadósság forintban 2000 milliárddal nőtt – bár óriásplakátokon nyomják ennek az ellenkezőjét, de ha azt mondom, hogy a fele sem igaz, nem túlzok.

Bonyolult közgazdasági kifejezéseket használunk, de a szavazók ezt érzik?

A kormány egymillió munkahelyet ígért, de ma már félmillióan Londonban, Berlinben keresik. Mindenkinek van olyan rokona, ismerőse, aki külföldre menekült a kilátástalanság elől. Azt is mindenki érzi, hogy az egykulcsos adó az három és fél millió embernek valójában adóemelés volt. Másfelől ma kevesebben dolgoznak valódi munkahelyen, mint 2009-2010-ben. A foglalkoztatási adatokat a közmunka kozmetikázza. Meg az, hogy beleszámítják azokat is, akik külföldön dolgoznak és a mai állás szerint eszük ágában sincs hazajönni. Pedig ezek a fiatalok nemcsak a szüleiknek hiányoznak, akik hónapokon át csak Skype-on tudnak beszélni velük: nélkülük a ma negyvenes-ötvenes korosztály nyugdíjára sem lesz fedezet. Erre szoktam azt mondani: ha ők 500 ezren ma hazajönnének, felrobbanna a munkaerőpiac, mert nincs elég munkahely. De, ha nem jönnek vissza pár éven belül, Magyarország dől össze.

Ezért látogat külföldre? Járt mostanában Bécsben és Londonban is.

Londonba azért mentem, hogy megkérdezzem az ott élő magyaroktól, hogyan lehetne visszacsábítani őket. Azt mondták, az a legfontosabb, hogy legyen munka. Ezért dolgoztunk ki egy olyan programot, amivel minden 30 év alatti tartós munkanélkülinek vagy munkát, vagy munkához segítő oktatást-képzést nyújtunk majd.

Mennyi állami pénzt emésztene föl egy ilyen program? Vállalható egy ilyen ígéret?

Mi nem használunk nagy szavakat, de amit ígérünk, azt betartjuk. A programunk minden eleme forintra-fillérre ki van számolva. Ez a program például 75 milliárd forintba kerül, amelynek jó részét az EU állja. Ezek nem állami munkahelyek: a vállalkozókat támogatnánk, hogy nekik megérje foglalkoztatni ezeket a fiatalokat.

Jövőre indul az új uniós keretköltségvetés is. Mennyire látja hatékonynak, átláthatónak azt a rendszert, ahogyan a kormány az országnak biztosított forrásokat szeretné felhasználni?

A legfontosabb a korrupció kiszűrése lenne. Amikor én voltam felelős az uniós pénzekért, bevezettem, hogy minden bírálóbizottságban civilek ültek, megismerhető volt a tagok névsora és a pontszámok is, lehetett fellebbezni. Ezt megszüntették és ma a korrupció vastagon fedi be a rendszert. Másfelől úgy kell elkölteni ezt a pénzt, hogy abból munkahelyek legyenek, javuljon az oktatás minősége. De van egy harmadik szempont is: Magyarország kettészakadt az utóbbi időben. Ezért célzottan a leghátrányosabb térségek felemelkedésére is költeni kell. Az ország növekedési képességét is helyre kell állítani, hiszen a válság mélypontjához képest három év alatt mindössze egy százalékot növekedett a gazdaság.

Gyakori vád ehhez képest az, hogy annak idején nem volt hatékony a források lehívása, ezért kell most az idővel versenyt futva lekötni a pénzeket.

Ennek a tények ellentmondanak. Amikor én vezettem az uniós pénzek felhasználást, Magyarország az első három között volt a források felhasználásában. Ma az utolsó négyben. 2010-ben leállították a fejlesztéseket, mindenkit kirúgtak: a rendszer lefagyott. Több mint egy év után kapkodva indult újra a program, így a pénzvesztés fenyeget. A szabadságharcnak nevezett, Európa ellen folytatott háború miatt a valódi nemzeti érdekeinket nem tudjuk érvényesíteni. Nem véletlen, hogy Magyarország 1500 milliárd forinttal kap kevesebbet a következő hét évben.

Kisebb a keret is.

Arányait tekintve Magyarország a legnagyobb vesztes, és nem csak Brüsszelben. Az országra ma páriaként tekintenek a befektetők is, ami most működő beruházás, például a Mercedes, arról 2008 és 2010 között egyeztünk meg. Most nem születnek ilyen döntések, ami három-négy év múlva nagyon fog hiányozni. Az egykulcsos adó és a vállalkozók sanyargatása – a bérterhek emelésével – 50 ezer munkahelybe került. Hiába emelkedett a minimálbér bruttó összege is, növelték az adótartalmát is. 2010-ben százezer forint bruttóból 75-76 ezer forint maradt, most 65 ezer, vagyis több mint 10 ezerrel kevesebb, miközben egy vállalkozónak 30 ezerrel többe kerül foglalkoztatni azt az embert, aki ennyit keres. A rezsi is emelkedett közben – az Orbán-kormány első éveiben 16 százalékkal –, most a választások előtt próbálnak meg visszaadni belőle. Elvették a kenyeret, és morzsákat szórnak vissza. Azonban mindenkinek látnia kel: már készülnek a tervek a választások után bevezetendő rezsiadóra, hogy a most megvásárolt, veszteséges közműcégeket finanszírozni tudják. Az elmúlt években negyven új adónemet vezettek be, ezeket valahol mind a polgárok fizetik meg. Az egykulcsos szja-t is, például a magasabb áfával.

A 27 százalékos áfakulcs a legmagasabb az EU-ban. Mit kezdenének ezzel?

Az áfa valóban túl magas, de ha választanom kell, hogy a rendelkezésre álló forrásból mit változtassak meg, először egy igazságos jövedelemadó-rendszert alakítanék ki. Igaz, az a nagyjából 1000 milliárd forint, amit a szakértői becslések szerint áfacsalók raknak zsebre, nagyjából 10 százaléknyi áfának felel meg, vagyis hatékonyabb ellenőrzéssel a forgalmi adó csökkentésének is meglehetne a fedezete. Első feladatként mindenesetre arra koncentrálnék, hogy csökkentsem a munkára rakódó terheket. Ez azt jelenti, hogy a minimálbér környékén keresőnek havonta 8-10 ezerrel lenne több a nettó bére és bőven az átlagbér fölötti szintig mindenki jobban járna.

Ez a korábbi szja-mentességet jelentené?

Ez egy adójóváírást jelent, de nem követnénk el azt a hibát, amit korábban. Ez az adórendszerben azt jelenti, hogy Magyarországon mindenki, akinek van jövedelme, adót kellene fizetnie, mindenkinek részt kell vennie a közteherviselésben. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy nem terheljük agyon a jól keresőket.

Az egykulcsos szja bevezetése miatt több mint 400 milliárd forint adóbevételtől esett el az állam. Az önök által elképzelt rendszer ehhez képest milyen bevétellel kalkulál?

Úgy számolunk, hogy összességében nullszaldós az adórendszer átalakítása és a családi adókedvezményt is megtartjuk.

Térjünk vissza az áfára! A magas kulcs a csalások melegágya is – az elmúlt hetek fő hírei is erről szóltak. Hogyan lehet ezt visszafogni?

Áfacsalás  másutt is van, de ha igazak a számok, amelyeket Horváth András említett, akkor az azt jelenti, hogy ma van, akit büntetnek a NAV-val, és van, akit védenek: afféle politikai mentességet kap. Korábban, 2007 óta létezett egy olyan szuperrevizori rendszer, amely az ország egész területén vizsgálhatta a visszaéléseket. Most nyújtjuk be a parlamentnek azt a törvénytervezetet, amely szerint létrehoznánk az „adó FBI”-t, amely nem megyei szinten, hanem országszerte ellenőrizné a nagyhalakat. Ezen túl gyors jogsegélyt lehetővé tevő egyezményt kötnénk a legproblémásabb szomszéd országokkal, Romániával, Szlovákiával. Előírnánk azt is, hogy a 3000 legnagyobb adózót évente vizsgáljon az adóhatóság. Ugyanakkor a „kicsik” védelmében átmeneti mentességet kérek a kormánytól: az online pénztárgép felszerelésével kapcsolatos előírásokat – a kormány bénázása miatt – elmulasztó kiskereskedőket ne büntessék, csak figyelmeztessék addig. Általában is azt vezetném be, hogy ha a hatóságok a kkv-knál szabálytalanságot fedeznek fel, először csak figyelmeztessék a vállalkozót, és csak akkor büntessenek, ha nem hárítja el: ezt nevezzük sárgalap-szabálynak. Most egyből a piros lappal kezdenek.

Elég hatékony ez?

Ma visszaélésszerűen, direkt pénzbehajtásra mennek ki a hatóságok, nem lehet bízni az államban, nem lehet kiszámítani, hogy mi történik. A nagyhalak, főleg ha politikai értelemben is haverok, megússzák, a kicsiket pedig vegzálják – Orbán így működteti az államot. Ha azt akarjuk, hogy a gazdaság növekedjen, hogy a vállalkozók itt fektessék be a pénzüket, akkor vonzó, kiszámítható, tervezhető környezetet kell teremteni. De ez igaz az egész országra. Magyarországnak arra van szüksége, hogy minél szélesebb legyen a középosztály, hogy a lecsúszókat vissza tudjuk emelni. A mi politikánk középpontjában ezért állnak a törekvő polgárok: azok, akik fel akarnak jutni a középosztályba, és azok, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy tisztességgel megerősödjenek ott.

A devizahitelesek problémájának rendezése is része ennek. A tervek szerint hétfőn hozza meg a Kúria azt a jogegységi döntést, amely befolyásolhatja a kormány vagy a bankok ezzel kapcsolatos lépéseit is. Hogyan lehetne megoldani ezt a helyzetet?

Már eddig is meg lehetett volna... A kormány minden félévben bejelent egy újabb devizahiteles mentőcsomagot, ehhez képest, amikor átadtam a kormányzást, 60 ezren voltak bajban, most 225 ezren. A legnagyobb probléma a munkahely elvesztése – nálunk még volt egy olyan szabály, hogy ha valaki elveszíti a munkahelyét, két évig tízezer forintra csökkenhet a törlesztőrészlete. Ez most nincs. És a devizahitelesek problémája sokkal kisebb lenne, ha annyi lenne a frank, mint korábban. Ezt a 15 százalékos különbséget kell minden hónapban előteremteni. Ez az unortodox gazdaságpolitika büntetőadója.

Említette az állam iránti bizalom elvesztését. Ezt mennyi idő alatt lehet helyreállítani?

A bizalom gyalog jön és gyorsvonaton távozik. Itt csodát nem lehet ígérni, csak azt, hogy lezárjuk ezt az ádáz háborút és elkezdünk egy nyugodt, szakszerű, hosszútávon gondolkodó, békés építkezést segítő kormányzást. Kiszámíthatóságot kell teremteni. Adóalkotmányt kell bevezetni például, hogy a kormány évente csak egyszer változtathassa az adórendszert. 2011-ben 26-szor módosították a jogszabályokat.

De ez véget ért, a jövő évi adótörvényekben nincsenek komoly módosítások.

Választási ígérgetés! Az idei költségvetést hétszer módosították, tavaly kilencszer. De visszatérve: azt gondolom, négy év alatt vissza lehet fordítani a folyamatokat. Négy év alatt lehet egy stabil gyarapodást produkáló, az EU-hoz, vagy akár Ausztriához fokozatosan közelítő országot teremteni. El lehet oda juttatni Magyarországot, hogy a fiataloknak megérje visszatérni, hogy a diákok tudása évről évre jobb legyen.

Azt mondta, a bizalom gyalog jön és gyorsvonaton távozik. De mi a helyzet a választókkal? Alig négy hónap van a választásokig, elég ennyi idő a megnyerésükre?

Van bőven feladatunk. A legfontosabb, hogy augusztus végén létrejött a kormányváltó szövetség, amely kikerüli a csapdákat, amelyeket Orbán Viktor saját érdekében elénk állított. Az a feladatunk, hogy minden egyes választókörzetben egy erős ellenzéki jelölt álljon szemben a Fidesz jelöltjével. A szövetséggel ez lehetővé válik. Ma nagyon sok a bizonytalan szavazó, akik a végén döntenek majd. Bár az elmúlt öt időközi választásból hármat az ellenzék nyert meg, ma még hátrányban vagyunk.

Ön szövetséget említ, de többet hallani arról, hogy milyen viszonyban vannak a Demokratikus Koalícióval vagy annak vezetőjével, Gyurcsány Ferenccel.

Amikor augusztus végén létrehoztuk a kormányváltó szövetséget, azzal számoltunk, hogy a DK képviselői is helyet kapnak. Ezt az ajánlatot akkor elutasították. Azóta mi megyünk előre, de közben tény, hogy árt a győzelem esélyének az az öncálú viszálykodás, amely az ellenzéki oldalon van. Ezért nem akarok ebbe beszállni.

Lát esélyt a megegyezésre a DK-val?

A győzelem a cél, a szövetségkötés az eszköz ehhez. A DK szavazói elszánt, bátor demokraták, rájuk is szükség lesz az ország jövőjét eldöntő szavazásnál.