Alakuló országimázs

Az üzletembereknek van egy nagyon rossz tulajdonságuk: mindent forintosítani akarnak. Vagy ha ez valamiért nem megy, akkor legalább annyit szeretnének megállapítani, hogy a szóban forgó esemény hoz vagy visz a kasszából. „Sokba fog ez nekünk kerülni” – hangzott el nemrégiben egy beszélgetésen, a menekültügy kapcsán. És hogy ne legyen félreérthető, jött a kommentár: nem az ellátásuk a megterhelő, az még az elégségesnél is kevesebb. Ha valaki bajban van, annak segíteni kell. Még akkor is, ha a sok rászoruló között „haszonlesők” is akadnak, vagyis akiket nem üldöznek, „csak” jobban akarnak élni. Ez sem elítélendő. Sokan így tesznek Európában is.

Hogy akkor mi fog sokba kerülni? Az, amit mérni is nehéz: az ország megítélése, a magyarokról kialakuló kép. Az EU-szabályokat humánusan is be lehetne tartani. Együttérzően, az ideérkezők szenvedéseit mérsékelve. E megjegyzésnél a beszélgetésen elszabadultak az indulatok.

Minden előkerült az érvek és ellenérvek között, ami mostanában a menekültekkel kapcsolatos vitában elő szokott kerülni. Volt szégyenérzet, volt gyűlölködés, és mivel nagyrészt gazdasági emberek vettek részt a társalgásban, egy idő után az üzleti kár elemzése kapott nagyobb hangsúlyt. Abban ugyanis teljes volt az egyetértés, hogy a menekültügy mostani kezelése árt az ország megítélésének. Árt az embereknek is: vagy szégyellik, ami és ahogy történik, vagy gyűlölködve még keményebb lépéseket követelnek. És azoknak sem jó, akik csak rémülten, de passzívan figyelik a menekültáradatot. A menekültek katasztrófája erodálja a magyar társadalmat is, és érinti a magyar gazdaságot is. Talán nem túl elegáns emberi tragédiáknál üzleti kárt emlegetni, de gazdasági körökben ez talán érthető.

Egy ország versenyképességének megítélésénél ugyanis egyre fontosabbak az úgynevezett szoft tényezők, amelyek nehezen mérhetők, de amelyek biztosan hatással vannak például a befektetőkre, az üzleti klímára is. Fontos a piac mérete, az egyszerű adózás, az infrastruktúra és minden, a gazdaságot érintő egyéb költségelem, de ma már legalább ilyen súllyal esik latba, hogy milyen a légkör az adott országban, milyen az elégedettségi szint. Vonzó-e ott élni, vagy inkább taszító? Milyenek az emberek? A képzettség mellett a gondolkodást, a nyitottságot, az együttműködési készséget, a toleranciát is számításba veszi egy hosszú távra gondolkodó befektető. És akkor a politika kiszámíthatóságáról, szavahihetőségéről nem beszéltünk.

E téma begyűrűzött a közgazdász-vándorgyűlésre is a múlt héten. Elejtett félmondatok, történelmi hasonlatok jelezték, foglalkoztatja a résztvevőket a menekültek sorsa és a történet kimenetele. Nem lehetett nem beszélni róla. Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója a gazdaság szempontjából a demográfiai helyzetet, a munkaerőhiányt minősítette komoly növekedési akadálynak. Történelmi példákat idézett, a tatárjárást, a török hódoltságot, ami után az uralkodók emberek betelepítésére kényszerültek. Vigyázni kellene hát, milyen kép alakul ki rólunk – hangzott az áthallást nem mellőző figyelmeztetés.

A kép kialakításában – vagy ahogy a szakemberek fogalmaznak, az országimázs meghatározásában – alapvető szerepet játszik a politikai elit, különösen az, amelyik kormányon van. Magyarországon most a „kemény kéz” politikája dívik, szögesdróttal, tömegjelenetekkel alátámasztva. Világlapok címoldalán, tv-híradók élén a magyar menekültügy. Így alakul az országimázs. Rendkívüli helyzet van, nem vitás.

Csakhogy az üzletnek a nyugodt, együttműködő légkör kedvez, amely szabálykövető, világos, de emberi is egyben. A kirekesztés, a más kultúrák elutasítása negatív energiát szabadít fel, amely nem alkalmas egy sikeres társadalom építésére. És itt érkeztünk vissza a „sokba fog ez nekünk kerülni” gondolathoz. Egy nyitott országban, ahol az export meghatározó, és amelynek nagy része multicégekhez kötődik, nem kifizetődő tulajdonság a bezárkózás, az idegenek, a más kultúrák elutasítása. Még akkor sem, ha akadnak félelemre okot adó fejlemények. Rendkívüli helyzet van, rendkívüli megoldás kell. Emberséges. Az Európai Unió tagjaként ez csakis a közösséggel együtt képzelhető el. Bár a szolidaritás nem üzleti kategória – egy európai országban alapérték –, hiánya azonban visszaüthet. Üzletileg is.