A világ első kizárólagos Zsolnay-aukcióját tartják

Az 57 tételt felvonultató eseményen egy inkognitóját megőrizni kívánó gyűjtő kollekcióját viszik kalapács alá. A Zsolnay név ma külföldön a magyar kultúrával összekapcsolódó kulcsfogalom, egyben a legismertebb magyar iparművészeti márkanév. A világ minden részén bármelyik aukciósház szívesen beteszi árverési anyagába, ha bevisznek hozzá egy Zsolnayt, olyannyira, hogy a gyár történetének legkeresettebb korszakából származó szecessziós vázákhoz sokáig csak a nemzetközi piacokon lehetett hozzáférni. Az egyik legismertebb Zsolnay-gyűjtő, az Amerikában élő Gyugyi László is – aki Pécsnek adományozta 600 darabos kollekcióját – külföldi aukciókon vásárolta gyűjteménye jelentős részét. Az általános nemzetközi figyelem ellenére önálló Zsolnay-aukciót most rendeznek először, és az árverés azért is különlegesnek ígérkezik, mert a kiemelkedő minőségű Zsolnayk nehezen elérhetők, nagy részük múzeumokban és gyűjteményekben található, itt pedig most épp egy gyűjtőtől érkeznek vissza tárgyak a piacra. Mindezek ismeretében nemzetközi érdeklődőkre is számítanak.

Ráadásul ebben a gyűjteményben ideális arányban találhatók meg a historikus és a szecessziós tárgyak – a legtöbb gyűjtemény vagy egyiket, vagy másikat tartalmazza, nagyon kevés Zsolnay-gyűjtemény kíséri végig a gyár teljes történetét, a kezdeti sikerektől a szecesszió korszakáig. Ilyen volt egyébként a már emlegetett Gyugyi-gyűjtemény is, amelynek sok ponton átfedése van a most árverésre kerülő gyűjteménnyel. A historikus részben megtalálhatók a manufaktúra legfontosabb művészeinek kerámiái: Klein Ármin, Zsolnay Teréz és Júlia, valamint Sikorski Tádé munkái. Kiemelkedő darab a Mályva-sorozatból való, historikus (1889), posztamensen álló virágtartó 1,2-1,8 millió forintos becsértékkel vagy a krizantémos óriásváza 1,6-1,8 milliós értékben. A Zsolnay tárgyak közül kétségtelenül a legkeresettebbek a szecessziós darabok, itt most számos ritkaságot, mintadarabot kínálnak az összes tervezőtől. Tíz különleges tétel indul, melyek Mack Lajos tervei alapján készültek, főleg rá jellemző figurális kerámiák. Közülük is kiemelkedik az Apáti Abt Sándorral közösen tervezett, táncoló nőalakokból formált kancsó (becsértéke 1,8-2,4 millió forint) vagy a torinói világkiállításra tervezett geometrikus váza (becsértéke 2,6-3,4 millió forint).

Apáti Abt Sándornak négy fontos tárgya szerepel a gyűjteményben, köztük egy ma is ultramodernnek számító grésváza (becsértéke 1,8-2,4 millió forint). Kapás Nagy Mihály nevéhez fűződik a gyűjtemény két remekműve, a plasztikai bravúrnak tekinthető igen ritka bogáncsváza (becsérték 3-4 millió forint), és a sokak szerint legszebb Zsolnay tárgy, az elefántfejes váza (becsérték 5-7 millió forint).

Sikersorozat

A Zsolnay-gyár a 20. század elején Európa egyik vezető kerámiaüzeme volt, a Monarchia területén az építészek tőlük rendelték a kültéri kerámiákat és fagyálló csempéket, a belsőépítészek a dísztárgyakat, faliképeket, kályhákat, csempéket, az ipari beruházók a csőrendszereket, villamos szigetelőket. A gyárnak lerakatai voltak Budapesten, Bécsben, Párizsban, Londonban, Ausztráliában és az Egyesült Államokban, és sikereket ért el a nemzetközi kiállításokon. Nem volt olyan közép-, nagypolgári vagy arisztokrata magyar család, bankár, kereskedő, politikus, művész, akinek az enteriőrjében ne lett volna Zsolnay kerámia. Aki megengedhette magának, az a gyártól rendelt egyedi tárgyakkal díszítette otthonát, különleges étkészleteket terveztetett és gyártatott. Megrendelői közé tartoztak az európai uralkodóházak, az arisztokrácia és a nagypolgárság is, a középosztály pedig a sorozatgyártott Zsolnaykat vásárolta lelkesen.

A sikersorozatot az I. világháború törte ketté. Megnehezült a hozzáférés a kerámia alapanyagát biztosító peremvidéki bányákhoz, a megrendelő országok többsége ellenséges szövetségi rendszerhez csatlakozott. A családi vállalkozás nem heverte ki a háború traumáját. | VG