A krízis a normalitás – Lehet, hogy túlértékeljük a jelen gazdasági eseményeit
Nem a fejlődés a normalitás és a krízis a rendkívüli, hanem pont fordítva – hangzott el azon a panelbeszélgetésen, amelyen a Magyar Közgazdasági Társaság felkérésére hazai szakértők igyekeztek értelmezni és elemezni, mit gondolnak napjaink világfolyamatairól a vezető think tankek, és mi lehet Magyarország szerepe a közeljövőben.
Fotó: Cris Cantón
Az aktuális helyzetértékelések két fő gondolatcsoportba rendezhetők:
- A világban látható folyamatok nemcsak ideiglenes események, például a koronavírus-járvány vagy az orosz–ukrán háború eredményei, hanem általánosabb átalakulásból következnek.
- Hiú remény, hogy a piaci hullámzások után visszatérünk majd egy közelmúltbeli békeidőbe, mert abból kiléptünk, és nem látszik világosan, hogy mi jön helyette.
A jelenlegi hangulat az 1929-es nagy válságra és a hetvenes évek olajkrízisére emlékeztet
– mondta Szepesi Balázs szociológus, közgazdász, a Mathias Corvinus Collegium Közgazdasági Iskolájának vezetője. Kifejtette: az olajválság addig tartott, amíg sokan úgy gondolták, a kommunizmus működhet, majd a technológiák átgondolására volt szükség, arra pedig csak a kapitalizmus tudott válaszolni, a tervgazdaság nem. Most a kérdés, hogy ki lesz képes az új világ logikáját megérteni, és alkalmazkodni hozzá.
Kitért arra, hogy a Covidhoz hozzászoktunk, a klímasemlegesség szándéka sem tűnik el, sőt, a környezetvédelem a biztonságpolitikával összefonódva alapkérdés lehet.
Felerősített folyamatok
Sass Magdolna, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontja Világgazdasági Intézetének igazgatója szerint sem a Covid a vízválasztó, hanem a 2008–2009-es válság: „Ha megnézzük, hogy alakultak a globális értékláncok, akkor azt látjuk, hogy addig volt egy növekedés, utána pedig stagnálás, esetleg apó visszafordulás. Ezt erősítette fel a járvány, tavaly óta pedig a háború.”
Élénk vita bontakozott ki arról, hogy nem értékeljük-e túl napjaink eseményeit a régmúlttal szemben. A feldolgozott elemzések szerint
szigorúan statisztikai alapon az orosz–ukrán háború átlagos, a 13. legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktus, és például az amerikai beavatkozás idején Iraknak nagyobb volt a GDP-je, mint Ukrajnának most.
Ehhez tette hozzá Bod Péter Ákos, az MTA doktora, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke, hogy a földrajzi közelség is befolyásolja az érzékelésünket és értékelésünket, továbbá a krízis fogalmát is érdemes vizsgálni.
„Minél idősebb az ember, annál több krízist átélt, annál gazdagabb az ismerete” – mondta Bod Péter Ákos. „A krízis a szervezetek normál állapota, egy házasságnak, az ország életének is. Amikor éppen nincs semmi ilyen, na akkor kell nagyon figyelni, mert akkor szoktak elromlani a gazdaságpolitikák.”
Mit válaszol Magyarország?
Egyetértés mutatkozott abban, hogy Magyarországnak a mérete és kitettsége miatt okos válaszokat kellene találnia napjaink kérdéseire.
Sass Magdolna szerint olcsó-közepes bérű a részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban, a kényszereink nagyobbak, a mozgásterünk kisebb, amivel egyetértett Szepesi Balázs is. Kifejtette: az egyik legnyitottabb gazdaság a miénk, ami a világban történik, azt hamar megérezzük.
Relatíve tőkeszegények is vagyunk, kevés irányítópozíciót foglalunk el a világ értékláncaiban, ezért a kulcskérdés, hogy akár egyéni, akár régiós, akár országos szinten kinek mire van szüksége ahhoz, hogy jó pozíciót építsünk ki.
Egyébként is kulcskérdésnek tűnik, hogy a nagyobb állami kontroll vagy a regionalitás felé mozdul el a világ.
„Deglobalizációt látunk, vagy csak a globalizáció korrekcióját, esetleg minden megy tovább?” – kérdezte Sass Magdolna, aki szerint senki sem jelenthet ki biztosat.
Fotó: Marian Weyo
„Minden ügy egyedivé válik, és az erő nemcsak akkor van velünk, amikor fegyverrel lőnek, amikor a kínai nagy testvér figyel, hanem akkor is, amikor a számítógépen repülőjegyet veszünk, és az algoritmus megváltoztatja az árat” – reflektált Szepesi Balázs. „Ennek milyen etikai, társadalmi, politikai következményei lehetnek, hogyan lehet egyenlőségről, esélyegyenlőségről, demokráciáról beszélni, a technológiai feltételei megvannak-e egyáltalán – ez nagy kérdés.”
Optimizmus vs. pesszimizmus
Felvetődött, hogy a Google-szerű cégek és technológiák a jelen helyett nem a közelmúltat jelentik-e már inkább, a mesterséges intelligencia pedig a jövő helyett a jelent. Vita tárgyát képezte, hogy az Európai Unió jól vagy rosszul működik-e: az eltérő vélemények szerint a koronavírus-járványt jól kezelte, az orosz–ukrán konfliktust nem, intézményi válságban is van, az euróból sem lett világvaluta. Bod Péter Ákos megfogalmazása szerint
annyira eltérők a célországok, a belső érdekek és adottságok, hogy a migráció nem oldódott meg,
de mivel értékelése szerint az orosz energiafüggőségtől hatékonyan szabadul az EU, ő az unió általános jövőképével kapcsolatban pesszimistából néhány év alatt optimistává változott.
Bizakodását kevéssé osztották a szakértő kollégák, ugyanakkor mindannyian kitekintettek 2024-re.
Szerintük elhúzódhat az infláció, lehet recesszió is, a mesterséges intelligencia mellett pedig senki sem sétálhat el. Afrikában a fiatalság és az újraiparosodás a kulcskérdés, míg az USA-ban jövő év végén elnökválasztás következik.
Amikor újra és újra felvetődik, hogy helyi receptek működjenek – aminek mindig nagy szimpatizánsa voltam –, az általában azt jelenti, hogy halvány lila gőzünk sincs, mit kéne tenni
– mondta az általánosságban pesszimista Szepesi Balázs. „El kéne fogadni, hogy radikálisan különböző megoldásokat választunk. Amikor a gazdasági kultúrát vizsgáljuk, a következők a kérdések: mennyire tud egy közösség működni? Mennyire tud egy ország versenyképesen termelni? Milyen az elit felkészültsége és működőképessége? Ebből a szempontból viszont optimista vagyok, mert a tőkeszegénység mellett kulturálisan erősek vagyunk.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.