Körforgásos gazdaság nélkül integethetünk a klímacélok teljesítésének

A közvetlen energiatermelésből és a közlekedés, valamint az épületek energiahasználatából a globális kibocsátások csupán 55 százaléka eredeztethető – foglalta össze tanulmányában a brit Ellen MacArthur Alapítvány. A maradék 45 százalék viszont a mezőgazdaságból, az erdőgazdálkodásból és az ipari termelésből származik. Az energiaátmenet csak a probléma felét oldaná meg, a másik feléhez változtatnunk kell erőforrásaink eddig megszokott felhasználásán.

A körforgásos gazdaság az anyagot értéknek tekinti, és célja, hogy minél tovább a rendszerben tartsa. Ez segítheti a termelési-fogyasztási rendszer megreformálását, hozzájárulva az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csökkentéséhez is.

Mohók és pazarlók vagyunk

Hasonló következtetésre jutott a holland Circle Economy nevű szervezet is. Minden évben megjelenő tanulmányuk a globális gazdaság aktuális körforgásos teljesítményét mutatja meg, vagyis azt, hogy a felhasznált anyagmennyiség mekkora arányban támaszkodott újrahasznosított nyersanyagokra.

Idén adtak egy pluszperspektívát is a kutatáshoz, elemezve az üvegházhatású gázok anyagforgalommal járó kibocsátásának mennyiségét is. Az Ellen MacArthur Alapítvánnyal ellentétben viszont nem a főbb szektorok emissziós értékeit vizsgálták, hanem egy életciklus-elemzés alapján felosztották a termelési-fogyasztási rendszereket a legfőbb erőforrástípusokra és az azokból előállított hét társadalmi szükségletre.

Az ábra ennek az életciklusnak az elejét és a végét mutatja, színessel jelölve az egyes kategóriák anyagigényét és szürkével a kapcsolódó kibocsátás mértékét. A globális gazdaság 2019-ben 92 gigatonna anyaghasználatot és 56 gigatonna emissziót produkált, az utóbbi 80 százaléka a mobilitási, lakhatási és táplálkozási szokásokból származott. Bár az ábrából nem látszik, de a Circle Economy állítása szerint az erőforrások kezeléséből származó kibocsátások hányada túlmutat a korábban gondolt 45 százalékon, ugyanis az érték eléri a 70 százalékot.

Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, tisztában kell lennünk az angol nyelven „embodied carbon” (bennefoglalt kibocsátások) néven hivatkozott fogalommal. Magyarul általában a karbonlábnyom definíciójával azonosítjuk, mert azt mutatja meg, hogy mekkora egy termék életciklusában az összes üvegházhatású gáz kibocsátásának (ÜHG) mennyisége.

A Circle Economy életciklus-elemzése azt vizsgálta, hogy a nyersanyagok kitermelési stádiumában még az energiahasználathoz köthető az emisszió 70 százaléka, és csak 30 százaléka köthető az anyagok kezeléséhez. Ez az arány a termékek és a szolgáltatások fogyasztásának idejére megfordul, ugyanis az addig kibocsátott mennyiség beépül a karbonlábnyomba.

A legfontosabb következtetés tehát, hogy egy valóban körforgásos átalakulás során – ahol nemcsak újrahasznosítunk, hanem hosszú élettartamú termékekkel és megosztáson alapuló rendszerekkel a hulladékok létrejöttét is elkerüljük – nagymértékben csökkenthetjük a gazdaság kibocsátásait. Megkerülhetetlen elv, hogy egy termék hulladékká válásakor nemcsak az anyagától „szabadulunk meg”, hanem az összes benne foglalt energiától és karbonlábnyomtól is.

Az energiaátmeneten túl azért van szükség a körforgásos átalakulásra, mert az előbbi önmagában csak egy eredendően helytelen termelési és fogyasztási kultúra fenntartását szolgálná. Hosszú távon pedig hatástalan lenne a klímacélok elérésének tekintetében, hiszen pusztán tiszta energiákkal tartanánk fent egy pazarló világgazdaságot.

Elérhető cél a világgazdaság körforgásossá tétele

A Circle Economy a vizsgálatának eredményei alapján három eltérő forgatókönyvet vázolt fel a klímaváltozással kapcsolatban:

• Ha nem változtatunk a jelenlegi üzletmeneten, akkor 2044-re már 177 gigatonna anyagmennyiség szükséges a globális gazdaság fenntartásához, ami 80 gigatonnányi ÜHG-kibocsátással jár. Az eredmény 3–6 Celsius-fok közötti felmelegedés, ami egyenlő a klímakatasztrófával.
• Teljesítjük a párizsi klímamegállapodásban foglalt nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat (NDC), ami csak arra elég, hogy a jelenlegi 56 gigatonnás szinten tartsa az emissziós értékeket. A Föld klímája így 2–3 fokkal melegszik fel, tehát nem érjük el a célokat.
• A harmadik lehetőség, hogy az NDC-k mellett nagy hangsúlyt fektetünk a körforgásos gazdaság megvalósítására, amellyel 2032-re 39 százalékkal csökkentjük a globális ÜHG-kibocsátásokat és 28 százalékkal a gazdaság anyaghasználatát, 2 fok alatt tartva ezzel a felmelegedés mértékét.

A jó hír, hogy a legambiciózusabb forgatókönyv már egy relatíve kisebb mértékű körforgásos átalakulással is elérhető. A globális gazdaság jelenlegi körforgásos mutatója 8,6 százalék, az anyagforgalom ekkora hányada származik újrahasznosított nyersanyagokból. A Circle Economy eredményei alapján a harmadik forgatókönyv eléréséhez elegendő 17 százalékra növelni ezt az értéket.

Ezzel az átalakulással nemcsak a mostani, fenntarthatatlan termelési-fogyasztási gyakorlaton tudnánk változtatni, hanem értelmet adnánk az összes többi klímavédelmi és zöldgazdasági beruházásnak is, elkerülve az éghajlatváltozásból fakadó leginkább kockázatos jövőképeket.

Mi az körforgásos gazdálkodás? A körforgásos gazdálkodás termelési és fogyasztási modellje arra épül, hogy egyszeri fogyasztás helyett a termékek élettartamát a lehető legjobban meghosszabbítsuk. Amikor az adott termék eléri az életciklusa végét, akkor az alapanyagokat újra lehet hasznosítani. Így csökken a hulladék mennyisége, ráadásul az alapanyagok és késztermékek újbóli felhasználása gazdaságilag is értékteremtő. Ezzel szemben a hagyományos lineáris gazdasági modell egyszeri fogyasztással számol. Emiatt a termékek olcsó, könnyen hozzáférhető alapanyagokból készülnek, az alacsonyabb minőségük miatt pedig nem is olyan tartósak.