Felismerhetetlenné teheti a hegyvidékeket a tovább erősödő globális felmelegedés

A hegyvidéki területeken a klímaváltozás miatt már eddig is változásokat figyelhettünk meg: emelkedő hőmérsékletet, a hóborítottság kiterjedésének és időtartamának csökkenését az alacsonyabb területeken, a gleccserek visszahúzódását, valamint a gleccsertavak számának és kiterjedésének növekedését – olvashatjuk az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentésében.

Ezek a területek különösen érzékenyek a felmelegedés és a kiszáradás közvetlen hatásaira.

A 21. század következő évtizedeiben a hőmérséklet további emelkedése várható, ami negatív következményekkel jár a hegyvidéki, jéggel és hóval borított területeken (krioszféra), valamint a biodiverzitásra, az ökoszisztémára és az emberi jólétre nézve.

Az alacsonyabban fekvő és kisebb gleccserek már másfél fokos globális felmelegedés esetén is valószínűleg el fogják veszteni a tömegük nagy részét. A trópusi területeken és a közepes földrajzi szélességen lévő hegyeken a jelenlegi jégtömeg körülbelül fele maradhat meg az optimista (alacsony üvegházhatású gázok kibocsátásával számoló) forgatókönyv szerint, míg a pesszimistább szcenárió szerint akár a 90 százalékát is elveszíthetjük.

A hóvastagság Európában is csökkenni fog a szimulációk szerint, a mértéke jelentősen függ attól, hogy melyik forgatókönyv valósul meg, a becslések a stagnálástól egészen addig terjednek, hogy nem lesz természetes hótakaró a francia Alpokban és a Pireneusokban.

A melegedés és a hidrológiai változások a növény- és állatvilágra is hatnak: az endemikus (csak egy bizonyos helyen élő) hegyvidéki fajok akár 84 százalékát a kihalás veszélye fenyegetheti.

Továbbá a szélsőséges időjárási eseményekből, például a vegetációtüzekből (amelyek száma várhatóan növekedni fog) eredő kockázatok is fokozzák a kihalás veszélyét.

A hegy nemcsak szép, hanem szolgáltat is

A hegyvidékek többféle szerepet töltenek be az életünkben: víz-, élelem- és energiaforrások lehetnek, különböző gyógynövényeknek adnak otthont, turisztikai lehetőségeket és rekreációt biztosítanak, továbbá esztétikai és spirituális értékűek.

Az elmúlt két évtizedben a gleccserek visszahúzódása és a hóborítottság alakulása több hegyvidéki régióban a lefolyás idejének és mennyiségének megváltozásához vezetett. Az ellenálló képességet az olvadékvizek veszteségével ellentétben a talajvíz valamennyire képes biztosítani rövid távon, de ez az utántöltődés hosszú távon várhatóan csökkenni fog.

Sok ember számára hegyvidékről érkezik az édesvíz, valamint globálisan az öntözött mezőgazdasági területek körülbelül kétharmada függ a hegyekből eredő lefolyásoktól is. A részben vagy teljesen a hegyekből eredő víztől függő emberek száma megnövekedett: az 1960-as években körülbelül 0,6 milliárd volt, az elmúlt évtizedben pedig nagyjából 2 milliárd.

A mezőgazdaságra is negatív történések várnak: aszályok és áradások, évszakok kezdetének eltolódása, a víz elérhetőségi idejének megváltozása, a kórokozók számának növekedése és a beporzók sokféleségének csökkenése. A legelők minőségének romlása az állatállományt érinti. Az Alpokban a mezőgazdasági termelés számára néhány területen előnyös lehet az emelkedő hőmérséklet, de Ázsia és Dél-Amerika egyes régióiban, ahol a gleccser és hó táplálta öntözéstől függ a termelés, a várható változások miatt akadozó vízellátással fognak szembenézni, és az élelmiszer-biztonság is veszélybe kerülhet.

A vízenergia szempontjából sem elhanyagolhatók a valószínűsíthető változások: a hegyvidéki régiókban egyes évszakokban magasabb vízáramlás lesz jellemző, míg más évszakokban alacsonyabb lehet a víz egyéb felhasználására való igénye (például öntözés) miatt. Mindez kiszámíthatatlanabbá teszi a vízenergiából előállítható villamosenergia-termelést, ami jelentős kockázat, hisz jelenleg a világ összes megújuló energiájának közel 60 százaléka (a hagyományos biomasszát nem számítva) ebből a forrásból származik.

A síszezon várhatóan rövidebb lesz, és megnő az igény a mesterséges hóra, tehát a téli turizmusra összességében inkább kedvezőtlen hatással lesz a klímaváltozás, viszont nyári úti célokként vonzóbbá válhatnak a hegyvidékek.

Veszélyek és kulcskockázatok

Az elmúlt három évtizedben a hegységekben gyakoribbá váltak az éghajlathoz és időjáráshoz köthető katasztrófák. A leginkább előforduló veszélyek, amelyek a legtöbb embert érintik a hegyvidéki régiókban, az áradások, a földcsuszamlások, a törmelékfolyamok és a lavinák.

1,5–3 fokos globális melegedés esetén az árvizek és földcsuszamlások száma a szimulációk szerint jelentősen növekedni fog. 

Az IPCC a legújabb jelentésében a megfigyelt változások, az attribúciós értékelések és a jövőre nézve szimulált hatások alapján négy kulcskockázatot fogalmazott meg a hegyvidéki területekre vonatkozóan.

1. Földcsuszamlások és árvizek okozta kockázatok az emberekre és az infrastruktúrára nézve

Ahol az esőzések intenzitása és gyakorisága várhatóan nő, ott a földcsuszamlásokból eredő kockázatok is növekednek. Az árvizekre pedig a gleccserek visszahúzódása és a heves esőzések lesznek hatással. 2–4 fokos globális hőmérséklet-emelkedés esetén az árvizeknek kitett emberek száma akár a kétszeresére is nőhet, a legnagyobb változás Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint Dél-Amerikában valószínűsíthető.

2. A változó vízforrásból eredő kockázatok az állatállományra és a gazdaságra nézve

Különösen azok a területek érintettek, amelyek nagymértékben függnek a hó- és gleccserolvadásból származó víztől. Ilyenek például a száraz és félsivatagi zónák az Andokban, Közép-Ázsiában és a Felső-Indus-medencében. A 21. század közepére az öntözőrendszerrel felszerelt mezőgazdasági területek több mint fele függ majd a hegyvidéki lefolyástól, és így egyre több tó- és folyóvíz válik használhatatlanná.

Akár duplájára növekedhet a vízstressznek kitett emberek száma azokon a területeken, ahol már most is vízstressz van.

A vízenergiára gyakorolt hatás általánosságban kevésbé súlyos, mint a következmények a mezőgazdaságban vagy a háztartásokban, de ez függ az adott régiótól.

3. Ökoszisztéma-változások és a fajok kihalásának kockázata

Egyes fajok elterjedési területének felfelé tolódása már most megfigyelhető, és ez nagyobb mértékű felmelegedés esetén folytatódni és gyorsulni fog. Viszont ha a felfelé vándorlás üteme nem elég gyors a melegedéshez képest, vagy ha már nem lehet feljebb terjeszkedni (mert vége a hegynek), a kipusztulás veszélye fenyeget. A fenológiai változások is kockázatosak, mert az egyes fajok közötti kapcsolatok szétcsúszhatnak (például virágzó növények hiánya, fagykárok következtében a beporzók hiánya).

4. Eszmei és kulturális értékek veszteségének kockázata

Ezen értékek elvesztése a melegedés következtében fellépő hó- és jégborítottság csökkenéséhez, valamint az árvizek és aszályok okozta károk növekedéséhez köthető. Nehéz mérhetővé tenni a károkat ebben az esetben, hiszen ikonikus helyszínek, a lelki béke, az identitás, különböző rituálék és a jólét elvesztéséről van szó. A kockázat nagyobb az Andokban, a Himalájában és az Alpokban.

Természetalapú megoldásokkal a természetért és értünk

Ha a globális felmelegedés mértéke meghaladja a 1,5 fokot, akkor a fő kockázatok kezeléséhez szükséges alkalmazkodás egyre sürgetőbb lesz a hegyvidékeken. A jelenlegi adaptáció sebessége és mélysége nem elég hatékony a jövőbeli kockázatok kezelésére, különösen nagyobb globális hőmérséklet-emelkedés esetén.

A természetalapú megoldások azért lehetnek különösen jók, mert a mérséklés mellett javítják az életkörülményeket. Fontos a meglévő erdők védelme és a leromlott területek helyreállítása, a helyi növény- és állatvilág megőrzése. A mezőgazdaságban a megélhetési forrás diverzifikálása, a klímaorientált okos-mezőgazdaság vagy az agroerdészet lehet egyfajta megoldás.