Kockázatos lenne új gyár építése

Az uniós cukorpiaci rendtartás átalakítása 2006-ban vált szükségessé, mivel a Világkereskedelmi Szervezet döntése nyomán az Európai Unió csak korlátozottan nyújthatott exporttámogatást, miközben 2009 júliusától a legszegényebb országok számára lehetővé vált a cukor vámmentes exportja az EU-ba – mutatja be az alaphelyzetet az OTP agrárhonlapján megjelent elemzés. Az akkori helyzetben az EU belső termelését csökkenteni kellett, ezért lejjebb vitték a fehér cukor referenciaárát, ezzel együtt a cukorrépa minimálárát, bevezették a cukoripar ideiglenes szerkezetátalakítását, korlátozták, majd felszámolták a cukorpiaci intervenciót.

A 2004-ben az EU tagjává vált tíz ország egyik legkorszerűbb cukoriparával Magyarország rendelkezett, és az uniós csatlakozáskor kapott 402 ezer tonnás cukorkvóta elegendő volt a működő öt cukorgyár további üzemeléséhez.

A brüsszeli cukorreform következtében azonban négy hazai cukorgyár bezárt, csak a kaposvári működött tovább, 105 420 tonna kvótával. A hazai répatermelők mindössze néhány évig élvezhették az uniós cukorrendtartás előnyeit, így helyzetük az EU régi termelőivel összevetve kedvezőtlenebbül alakult. Ennek következtében 2008-ban a cukorrépa termőterülete történelmi mélypontra süllyedt. Ezt viszont nemcsak a cukoripari szerkezetátalakítási támogatás okozta, hanem az akkori magas gabonaárak is. A hazai cukor- és cukorrépa-termelés kilátásairól a globális tendenciák ismeretében lehet gondolkodni – szögezik le a szerzők. Megemlítik, hogy a világ cukortermelése rekordszintet érhet el a folyó gazdasági évben, miközben a világ cukorfelhasználása 1-2 százalékkal csökkenhet. A már öt éve emelkedő készletek pedig nyomás alatt tartják a cukorárakat.

Az OTP agrárszakértői szerint a cukorkvóta megszüntetése után nem fog változni az unió cukorrendtartásának alapfilozófiája, tehát az ágazat támogatási pozíciójában a jelenlegihez képest nem várható pozitív változás. Folytatódik a cukorrépa-termelésben a termékenyebb, kedvezőbb adottságú területek előtérbe helyeződése és ennek következtében a hozamok növekedése. Az erősödő belpiaci verseny miatt pedig alacsonyabb cukorárakra lehet számítani. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az izoglükóz egyes felhasználási területeken helyettesítő termékként jelenik meg, és előállítása jellemzően olcsóbb a répacukorénál.

A cukorrépa-termelés más szántóföldi növényfajokhoz viszonyított jövedelempozícióját vizsgálva pedig megállapítható, hogy az elmúlt években a cukorrépa-ágazatban az árak megfelelő jövedelmet is biztosítottak a gazdáknak.

A cukorrépa termelése azonban öntözés nélkül kockázatos, és az öntözhető területen a hibrid kukorica, a csemegekukorica és a zöldborsó évek óta nagyobb területi termelékenységet és jövedelmezőséget produkál. A helyzetet tovább árnyalja, hogy a cukorrépa-termelés beruházásigényes tevékenység, fejlesztése speciális gépeket igényel, amelyek más kultúrákban egyáltalán nem vagy csak nagyon korlátozottan használhatók.

Új cukorgyár építésére több javaslat született az elmúlt években, ezek közös jellemzője az volt, hogy a kaposvári termelőkapacitáson felül további 220 ezer tonna gyártókapacitás-fejlesztést tartottak indokoltnak a belföldi fogyasztás kielégítése érdekében. Ehhez egy vagy két gyár építésére lenne szükség. Napi euróárfolyamon számolva egy ilyen projekt beruházási költsége mintegy 200 milliárd forint, nem számítva a termelési háttér beruházásait. Ez utóbbi sem kis tétel: csak a kombájnok megvásárlása 8-9 milliárd forint kiadással járna a gazdaságoknak. Végeredményben a cukorrépa-termelés önellátási szintre történő bővítéséhez az említett beruházásigény mintegy két és félszeresével (mintegy 20 milliárd forinttal) kellene számolni.

A teljes cikket a Világgazdaság hétfői számában olvashatja