A tavalyi almatermés 365 ezer tonna körül alakult a FruitVeB előzetes adatai szerint, ebből hozzávetőlegesen 250 ezer tonna volt az ipari alma és 115 ezer tonna az étkezési – közölte a szakmai szervezet. Az iparialma-szegmensben a léüzemek felvásárlása volt a meghatározó 218 ezer tonnával. További mintegy 22 ezer tonnára tehető a többi feldolgozóipari szakág (például aszalvány, befőtt, szesz) felvásárlása, 10 ezer tonna körüli mennyiségű ipari alma pedig exportra került.
Az étkezési alma termésmennyisége nagyságrendileg közelített a 2019. évihez, és mintegy 115 ezer tonnát tett ki. Ennek döntő része (100-105 ezer tonna) a belföldi piacra került, szűk 10 ezer tonna körüli volt az export.
A hosszútávú statisztikák szerint egy átlagos évben 600 ezer, míg egy jó évjáratban 800-900 ezer tonna alma terem Magyarországon.
A termés egyharmada rendszerint étkezési, kétharmada pedig ipari alma. Ahogyan más gyümölcsöknél is, a terméskiesést döntő részben a tavaszi fagyok okozták. Az extrém júniusi és októberi csapadék, valamint a szüret előtti terméshullás az étkezési alma kárára rendezte át a minőséget, és késett az alma érése is.
Az elmúlt évek tapasztalata, hogy a belföldi piaci igények biztonságos kiszolgálásához étkezési almából általában mintegy 140 ezer tonnára van szükség. A terméskiesés miatt a szüret utáni időszakban úgy tűnt, hogy a szűkös termés nem lesz elegendő az augusztustól a következő augusztusig tartó teljes piaci szezonra.
Az őszi és téli időszakokban azonban az étkezési alma iránti kereslet mintegy 20-30 százalékkal elmaradt a korábbitól, részben az alma relatíve magas ára, részben pedig a járványhelyzetben megcsappant vásárlói kereslet miatt.
Az elemzést készítő Apáti Ferenc FruitVeB-elnök szerint a visszafogottabb kereslet azt eredményezheti, hogy a készletek szintje rövid idő alatt normalizálódik.
Az ipari almánál ugyanakkor jóval érezhetőbb hiányhelyzet alakult ki. A mintegy 240 ezer tonna ipari almával szemben csaknem 500 ezer tonna feldolgozókapacitás áll rendelkezésre, döntő hányadban sűrítőüzemek. Ebből következik, hogy 2020-ban a hazai feldolgozóipar körülbelül 50 százalékos kapacitáskihasználtsággal működött.
Az alapanyag tulajdonságai is befolyásolták a feldolgozást, így a kihozatal szerényebb volt a megszokottnál. A tavalyi termés szárazanyag-tartalma alacsonyabb, savtartalma azonban magasabb volt a sokéves átlagnál.
Az étkezési almáénál sokkal nagyobb iparialma-hiány abból következett, hogy a korszerű, intenzív ültetvényeken, ahol étkezési almát termesztenek, bizonyos technológiai beavatkozásokkal el tudták érni, hogy a terméskötődést és a fagytűrő képességet fokozzák, és menthető volt a termés egy része. Ezek az ültetvények jobban bírják a stresszhatásokat, a tavaszi fagyokat is kisebb termésveszteséggel vészelték át, mint az ipari almát termő idősebb vagy extenzív ültetvények.
A szüret normális esetben véget ért volna november elején, de az extrém csapadékos október miatt sok helyen két-három hetes csúszás volt a betakarításban. Ez elsősorban az étkezési alma esetében okozott minőségi vagy tárolhatósági problémákat. A FruitVeb becslése szerint egy-két ezer tonna alma betakarítatlanul maradt, mivel egyes ültetvényeket megközelíteni sem lehetett a sáros, járhatatlan talajon.
Az ipari alma 85-90 százalékban sűrítménycélú léalma, amelynek az ára – egy hét kivételével, amikor az üzemek 2 forinttal csökkentették az árat – egész szezonban 38-40 forint körül mozgott.
Az első osztályú étkezési almánál a kevésbé korszerű galafajták termelői ára nettó 120-130 forint volt kilónként, tartályládában, tárolás, válogatás csomagolás nélkül. A korszerű galaváltozatokat ennél drágábban, nettó 150-160 forintos áron vették a termelőktől, szintén a fa alól. Az első osztályú golden nettó 120-140 forint, a red deliciousök nagyjából galaárban vagy kicsit afölött voltak, az idared és a jonagold ára pedig a goldenek és a galák közötti sávban mozgott.
Galaból és goldenből összességében jó termés volt, az utóbbiból kifejezetten az, még a fagyok ellenére is. Ennek oka, hogy ez a fajta az előző évben keveset termett, és a fák „kipihenték” magukat. Ugyanakkor a klasszikus piros fajták – mint az idared, a jonagold vagy a red delicious fajtakörbe tartozók – mind nagyon gyengén termettek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.