A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 2015 és 2020 között összességében 4,1 százalékkal nőtt,
míg ugyanebben az időszakban az élelmiszeriparban dolgozók száma ennél valamivel kisebb mértékben gyarapodott
– áll az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) által készített, Az agrárszakképzés szerepe a munkaerő-utánpótlásban című kiadványban. Ezzel együtt a nem fizetett családi és időszaki munkaerő-ráfordítást is magában foglaló munkaerő-felhasználás jelentősen, 24 százalékkal esett vissza ebben az időszakban. A fizetett munkaerő felhasználásának aránya kismértékben növekedett.
A tesztüzemi rendszer eredményei alapján területegységre vetítve a legtöbb munkaerőt a hajtatásoszöldség-termesztő gazdaságok alkalmazták, az állattenyésztésben pedig számos állatra vetítve a leginkább munkaintenzívek a vegyes gazdaságok és a baromfitartók voltak.
Az egységnyi termelési értékre jutó munkaerő-felhasználásban a legnagyobb munkaerőigény a szőlőtermesztésben és a zöldséghajtató gazdaságokban jelentkezett.
Egységnyi termelési érték előállításához egy szőlészetnek átlagosan 7-9-szer több munkaerő-ráfordításra volt szüksége, mint egy szakosodott baromfi- vagy sertéstartónak – áll az AKI kiadványában. Ugyanez a különbség a szántóföldinövény-termesztő üzemek munkaerő-felhasználásával összevetve 4,5-szeres volt.
A mezőgazdasági idénymunkások száma 2020-ban 2019-hez képest 3,3 százalékkal csökkent, a 2015–2020-as időszakban pedig 24 százalékos volt a visszaesés. Az idénymunkaerő felhasználása a gyümölcstermesztésben és a szántóföldizöldség-termesztésben volt a legmagasabb.
Az AKI egy 1700 üzemet érintő vizsgálata megállapította, hogy a vállalkozásokban a munkaerő-fluktuáció 2016-ban csökkent, és a vizsgált vállalkozásokban közel kétszer annyi munkaerőt vettek fel, mint amennyien kiléptek.
Összességében a mintában szereplő gazdaságok 13 százalékában volt munkaerő-felvétel
– jellemzően a nagyobb méretű gazdaságokban volt igény munkaerő-bővítésre. Az állandó munkaerő kiválasztásakor a vállalkozások a legfontosabb szempontnak a szakmai felkészültséget és a munkafegyelmet tartották.
A már alkalmazott állandó munkaerőnél a legnagyobb nehézséget a folyamatosan növekvő bérigény, a munkavállalók elkötelezettsége, valamint a munkatapasztalat hiánya okozta, míg a szezonális foglalkoztatottaknál az alacsony munkamorál jelentette a legnagyobb kihívást. A vállalkozások leginkább – 40 százalékban – ismeretség, illetve ajánlás útján kerestek új munkaerőt. Csupán a vizsgálatban szereplő agrárvállalkozások 2 százaléka vállalt szerepet a duális képzésben, és jellemzően a nagyobb méretű gazdaságok fogadtak diákokat.
A munkaerő megtartására az emelkedő bér volt a leghatékonyabb eszköz,
a szervezeten belüli előrelépést, az életpálya-tervezést vagy a tulajdonrészhez jutást kevesen tartották hatékony ösztönzési formának, és a képzések támogatását is csupán a válaszadók 7 százaléka jelölte meg.
Az AKI kiadványa szerint a 2020–2021-es tanévben Magyarországon 162 intézményben folytattak agrárszakképzést, és összesen 16 885 diák tanult ilyen területen. A diákok több mint 70 százaléka az Agrárminisztérium fenntartásában működő intézményben tanult.
Az idén zárult tanévben az agrárszakképzésben tanulók körében a legnépszerűbbek az élelmiszeriparhoz kapcsolódó szakmák voltak, közel a negyedük tanult ilyen területen, ezt követte az agrárgépészet a diákok valamivel több, mint 22 százalékával. Mezőgazdasági szakmát a diákok 22,4, erdészetet és vadgazdálkodást a 12,7 százaléka tanult.
A végzés előtt álló tanulók szerint az agrárszakképzés leginkább az együttműködési készségben, az önálló munkavégző képességben, a gyakorlati ismeretekben, a munkabírásban, az alkalmazkodóképességben,
fegyelemben és a kézügyességben járult hozzá tudásuk és készségeik fejlődéséhez. Ugyanakkor csupán 40 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy a gyakorlati képzés teljes mértékben elősegítette az ismeretszerzésüket. A tanulók bő harmada tervezte, hogy a szakképzettség megszerzését követően a szakmában helyezkedik el.
A munkaerő-kereslet elemzéséből azt a következtetést vonták le az AKI kutatói, hogy az agrárszakképzettséget igénylő munkakörök közül a legnagyobb hiány gépkezelőkből, állattenyésztőkből, valamint gépszerelőkből és karbantartókból volt. Ennél kisebb mértékű, de kifejezett munkaerőhiány volt kertészekből, mezőgazdasági technikusokból, gépésztechnikusokból és növényorvosokból. Az élelmiszeriparban a húsfeldolgozó és édesipari termékgyártó munkakörökben volt a legnagyobb mértékű a munkaerőhiány, ezeken kívül cukrász, élelmiszeripari gépkezelő, tejfeldolgozó, valamint gyümölcs- és zöldségfeldolgozó és -tartósító foglalkozásokban kerestek tartósan szakképzett munkaerőt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.