Egy cipőben a magyar baromfihús-termelők és az uniós konkurensek – a fennmaradás a tét

Egyelőre nem tudható, hogy mekkora hazai termelésű takarmánybázissal számolhatunk, és az milyen minőségű lesz – válaszolta a VG kérdésére Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács elnök-igazgatója. Mint mondta, a várható kukoricatermésről még a szakértői becslések között is nagy az eltérés. Pótsa Zsófia, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetségének főtitkára nemrégiben arról beszélt a VG-nek, hogy az előrejelzések 3,1–3,5 millió tonna közé teszik az idei kukoricatermést. Ezzel kapcsolatban csak az tűnik biztosnak, hogy a 4-4,5 millió tonnás hazai felhasználást ebben a szezonban nem fedezi a magyarországi kínálat. Csorbai Attila szerint nem csupán a mennyiségi kiesés mértéke a kérdés, hanem a termény minősége is.

Ez pedig árversenyt okoz, amin a terméktanács elnök-igazgatója szerint csak a nagy mennyiségű import enyhíthet. A gabonapiaci szakértők szerint az import jelenleg havi százezer tonna körüli, és ez a mennyiség nem tudta letörni az árakat. Ráadásul a logisztikai költségek is jócskán megnőttek, ami érinti a baromfiszállítást és a takarmányimportot is.

Csökken a termelés

Csorbai Attila idézte az első féléves statisztikai adatokat, amelyek szerint – főként a madárinfluenza és a brutális költségnövekedések következtében – minden baromfifaj esetében csökkent a vágóhídi vágás. Ágazati szinten darabszámban a tavalyi adatok 88,9, élősúlyban pedig 88,2 százalékát érték el. Az egyes termékpályáknál eltérő mértékű volt a csökkenés. A csirke esetében az átlagnál alacsonyabb, 4 százalékos volt az esés, de ha figyelembe vesszük a termékpálya éves szinten 5-6 százalékos növekedési tervét, akkor máris több mint 10 százalékról beszélünk – tette hozzá. 

A víziszárnyas-ágazatok kibocsátása drasztikusan csökkent. A pecsenyekacsa felvásárolt mennyisége az elmúlt évhez képes mintegy 45, a hízottkacsa-kibocsátás pedig 75 százalékkal esett vissza. A sovány libák mennyisége mintegy 18-19 százalékkal mérséklődöttt, a hízott libaké pedig 42-43 százalékkal volt kevesebb, mint tavaly. Csorbai Attila szerint ezek a számok önmagukban is felhívják a figyelmet a járványvédelem fontosságára. 

Ebben a gazdasági helyzetben szerinte az egyetlen út az integráció, a megbízható üzleti és szakmai kapcsolatok megerősítése és a hatékonyság javítása lehet. Szintén át kell értékelni a „sötétzöld” környezetvédelem, illetve az eltúlzott állatjóllét kérdéskörét. „Az elkövetkező időszakban nagyon nem lesz mindegy egy termék önköltsége és ára, mert a nem szakmai alapon meghatározott, ideológiai szabályozásokból fakadó többletköltségeket nem nagyon fogja tudni megfizetni a fogyasztó. Példaként említhetjük a ketreces tartásmódok megszüntetését a tojástermelésben, amely amellett, hogy lényegesen drágítja a termék-előállítást, nem kapcsolható hozzá érdemi előny” – nyomatékosította. 

Európában is nagy az aggodalom

Az európai helyzet sem más, mint a magyarországi. Az Európai Baromfivágó és -feldolgozó Üzemek Szövetsége (AVEC) múlt heti ülésének tapasztalata, hogy az energiaválság és annak a fogyasztásra gyakorolt hatásait senki sem tudja pontosan megbecsülni. Még a legnagyobb baromfitermelő országok (Lengyelország, Németország, Franciaország) baromfiszektorában is nagy az aggodalom, hogy olyan többletköltségek zúdulnak minden állati termékpályára, amelyeknél kérdéses, hogy a fogyasztók meg tudják-e téríteni – illetve lesz-e olyan szereplő, aki megtéríti – fogalmazott Csorbai Attila. 

Ahogy máshol is. Ausztriában – ahol szigorú védjegyrendszer és állatvédelmi szabályozás működik – sorra zárják be a telepeket, mivel a fogyasztók már ott sem fizetik meg a nagy hozzáadott értékű és egyéb extrával – például öko- vagy biominősítéssel – rendelkező termékeket. 

Egy polccal lejjebb nyúlunk

Az AVEC ülésén bemutatták a Rabobank baromfipiaci elemzését is, amely szerint az energiaválság gazdasági következményeként csökken a piac mérete, egyben a fogyasztók a magasabb minőség felől az olcsóbb felé mozdulnak el. Ez a „diszkontosodás” érintheti a beszerzési csatornákat, vagyis az áruházláncokat is, de azt is jelenti, hogy megindul egy verseny az állatfajok között, és ugyanígy az egyes fajokon belüli termékek (testrészek) között is. 

Csorbai Attila szerint, mivel adottak a faji arányok, a keresleti szerkezet megváltozása ezért azzal a következménnyel is járhat, hogy a különböző termékek ára kicsit összébb csúszik – esetleg az egészcsirke-eladások is növekedhetnek. 

Az európai országokat különbözőképpen érinti a jelenlegi helyzet. Van, ahol olcsóbb a takarmány – például a nagy piaci szereplő lengyeleknél alacsonyabb áron adják a kukoricát, mint nálunk –, máshol az energiaköltségek alacsonyabbak. A földrajzi elhelyezkedés sem mindegy, ahol hamarabb indul a fűtési szezon, ott nagyobb lesz a gázköltség. Az sem mindegy, hogy a lakosság kap-e valamilyen kompenzációt az energiaköltségeire, ami a vásárlóerőt határozza meg. Sorolta a terméktanács vezetője, hogy mennyire sokismeretlenes egyenlet határozza meg a baromfipiac helyzetét is. 

Az importnak tragikus hatása lenne

Az európai olcsó hús elfogyott, mivel azonban a világ más tájain ugyan szintén emelkedtek a költségek, de nem olyan mértékben, mint Európában, a kontinens baromfihústermelőinek nagy félelme, hogy az Európai Bizottság importtal próbálja kezelni a helyzetet, és elárasztja a piacot a sok brazil csirkemellfilé. Hasonló az aggodalom Ukrajnával kapcsolatban is, hiszen – a háborús helyzetre tekintettel és a szolidaritást kifejezve – az EU eltörölte az Ukrajnából érkező árukra a kvótát. Onnan nagy mennyiségű baromfi érkezik, viszont ezzel nem az ukrán gazdaságot erősítik, hanem csupán azt az egy-két cégcsoportot, amely ennek a haszonélvezője. 

– nyomatékosította. 

Vagyis a teljes európai baromfiszektor olyan bizonytalanságban van, mint a magyar. Kinek a takarmány, kinek az energia fáj jobban, és valószínűsíthető a termeléscsökkenés. Ennek mértéke viszont szintén kérdéses, az egyensúlykeresés állapotában van a piac. A hatékonyabb, tőkeerős cégek esélyesebbek a túlélésre, de sok függ attól is, hogy ki mikor és milyen áron kötötte le az energiaszükségletét. A keresleti változásokat is nehéz megjósolni: az emelkedő költségeknek be kell épülniük a fogyasztói árakba, a nélkülözhetetlen napi fogyasztási cikkek, az élelmiszerek esetében ez többé-kevésbé meg is fog történni, viszont a tartós fogyasztási cikkek esetében ez csak hosszabb távon lehetséges.