Már megközelíthették a csúcsot a bolti tojásárak

A tojástermelés helyzetét alapvetően határozza meg, hogy a tojás önköltségének közel 70 százalékát adja a takarmányköltség, ezen belül is igen jelentős a kukorica, a búza és a napraforgó aránya. Ezek ára minimum megduplázódott az elmúlt időszakban, de például a napraforgónál ennél is nagyobb arányú az áremelkedés – mondta a VG-nek Pákozd Gergely,  a Magyar Tojásszövetség alelnöke. Már látszanak az adatok az aratásból is, amelyek drámaiak, tehát

Annak az ára nagy kérdés, hiszen az euró-, illetve főleg a dollárárfolyam határozza meg – tette hozzá.

Hiába is látnánk, hogy a külpiacokon nincsenek akkora mozgások a takarmányárakban, a romló forint miatt ez itthon nem érződik. A tojástermelők ugyanis jellemzően a belföldi piacra termelnek, és az árbevételük forintban keletkezik. Az árfolyammal kapcsolatban azt is megjegyezte, hogy hiába látunk esetleg stabilizálódást a külpiac tojásárakban, az import sem tud megindulni a folyamatosan romló forint miatt. A Magyar Tojásszövetség szerint ezzel együtt sincs hiány tojásból, és a drágulás ellenére az alapvető élelmiszerek közül még mindig ez az egyik legolcsóbb. 

Nehezíti a tojástermelők helyzetét, hogy a technológiai berendezések felújításával, cseréjével és úgy általában a beruházásokkal kapcsolatos költségszámítások is jellemzően euróban történnek. 

– mondta Pákozd Gergely. 

A várakozások is emelik az árakat. Pákozd Gergely szerint sokan előre is hoznak áremeléseket, mert most mindegyik – egyébként jellemzően alacsony profitrátával dolgozó – termelő attól fél, hogy éppen ő lesz az, aki elsőként nem tud majd árat emelni. Mert azzal viszont tisztában van mindenki, hogy egyszer befékez a gazdaság, csökken a fogyasztás, és akkor már nem lehet majd drágábban adni a termékeket. 

A fogyasztás szerkezete is átalakul: az éttermek, cukrászdák forgalma le fog csökkenni, tehát tojást is jóval kevesebbet használnak majd. Ennek egy része átmegy lakossági fogyasztásba, de – ahogyan a Covid–19-járvány miatti lezárások idején az tapasztalható volt – nem az összes, tehát új piacokat is kell keresni.

Eközben az is igaz, hogy a termelői áremelések költségoldalról is indokoltak: Pákozd Gergely arról számolt be, hogy a herceghalmi Pák-To Kft.-nél például 

Szerinte körülbelül február–márciusig nem volt indokolt a magas fogyasztói ár, abban az időben a kiskereskedelmi láncok engedhettek volna a magas árrésükből, ehelyett azonban beszállítóik árait nyomták le. (Erről korábban Szép Imre, a Tojásszövetség akkori elnöke is beszélt.) Ezután indult el a termékdrágulás, és az áruházláncok csak sokára engedtek az áremelési kísérleteknek, így a csomagolóhelyeken és a termelőknél jelentősen csökkent a profit, sőt, a nyári hónapokban sokan veszteséget termeltek. Őszre változott a helyzet, a fogyasztók már magas árakkal találkoznak. Pákozd Gergely úgy véli, további jelentős, néhány forintot meghaladó végfogyasztói áremelés nem várható, a kiskereskedőknek viszont még van lehetőségük szűkíteni árrésüket. 

A fogyasztásban már látszik, hogy a prémiumkategóriákban, vagyis a valamilyen vitaminnal dúsított vagy alternatív tartásból származó, L-es tojások forgalma már csökken. Mivel azonban a tojástermelés nem úgy néz ki, hogy befolyásolni lehet a tojás méretét, előfordulhat, hogy felhalmozódnak L-es készletek, akkor pedig annak az ára csökken – vetített előre egy lehetséges forgatókönyvet.