Nagy István: a fekete-tengeri gabonamegállapodás meghosszabbítása egyszerre védené termelőinket és a fejlődő országokat

A héten Törökországban egyeztetett a fekete-tengeri gabonafolyosóról szóló megállapodás meghosszabbítása ügyében. Milyen eredményekkel, illetve reményekkel állt fel a tárgyalóasztaltól?  

Nagyon fontos határidőhöz érünk a jövő hét elején. Lejár ugyanis a tavaly júliusban megkötött és azóta többször is meghosszabbított, Ukrajna és Oroszország által Törökország és az ENSZ közvetítésével kötött gabonamegállapodás. Ez az egyezség az elmúlt egy évben lehetővé tette az ukrán gabona exportját három kijelölt ukrán kikötőből, amelyeket Oroszország tengeri blokád alatt tart. A fekete-tengeri gabonamegállapodást még 2022. július 22-én írták alá Isztambulban, egy biztonságos tengeri humanitárius folyosó megnyitása érdekében. Azóta mintegy 1000 gabonával és egyéb élelmiszerrel megrakott hajó futott ki három ukrán kikötőből a több mint 30 millió tonna gabona- és egyéb élelmiszer-rakománnyal, amelynek 50 százaléka kukorica volt. A kiszállítás intenzitása a felek közreműködési hajlandóságától függően változó, most éppen alacsonyabb. Törökország szerepe kulcsfontosságú az orosz–ukrán háború kapcsán, hiszen mindkét féllel kiváló viszonyt ápol. Ankarában İbrahim Yumaklı miniszter úr közbenjárását kértem a megállapodás meghosszabbításának elősegítése érdekében, valamint abban, hogy a jelenlegi három mellett további kikötők szabadulhassanak fel. Kulcsfontosságú ugyanis, hogy az ukrán mezőgazdasági termékek ismét a hagyományos útvonalakon jussanak el Afrikába és a Közel-Keletre. Ellenkező esetben az uniós gabonapiac és agrárium eddig elszenvedett veszteségei súlyosbodnak, az élelmezésbizonytalanság pedig egyre több embert kényszerítene elvándorlásra a harmadik világban, ami fokozná a migrációs nyomást és a feszültségeket.

Mit jelentene a magyar gabonatermelőknek a megállapodás meghosszabbítása, illetve az, ha július 18-a után már nem élne tovább? 

Az öt frontország határain beáramló ukrán gabona egyrészt súlyos hatást gyakorol piacainkra, és ennek következtében mezőgazdasági termelőinkre, másrészt nem jut el eredeti célállomásaira. Így ott az élelmezés biztonsága kerülhet veszélybe, mi pedig úgy véljük, hogy közös felelősségünk a segítségnyújtás. Magyarország továbbra is támogatja az európai uniós Szolidaritási Folyosó működését, amely az ukrajnai gabona szárazföldi szállítását hivatott segíteni. A Szolidaritási Folyosó azonban nem váltotta be a vele kapcsolatos várakozásainkat, és bebizonyosodott, hogy nem tudja kiváltani a fekete-tengeri úton történő szállítást. 

Ha a fekete-tengeri gabonamegállapodást sikerülne meghosszabbítani, valamint az eddigi három kikötőnél többet kivonni a blokád alól, az egyaránt szolgálná az érintett európai országok védelmét és a rászoruló fejlődő országok igényeinek kielégítését.

Szárazföldön is érkezik tehát ukrán gabona. Ezen az útvonalon milyen lehetőségek vannak arra, hogy az ukrán termény eljusson hagyományos célpiacaira, például Észak-Afrikába?  

Az utóbbi időben tengeri útvonalon az ukrán mezőgazdasági termékeknek csökkenő hányadát szállítják, a többi az öt frontországon keresztül érkezik Európába. Ebből is látszik, mekkora belső piaci változásokat eredményez az ukrán mezőgazdasági termékek korlátlan beáramlása Európába. A szolidaritási folyosó akkor működne az eredeti célja szerint, ha az Európán kívüli piacokra történő kiszállításhoz nélkülözhetetlen logisztikai és kikötői infrastruktúra még komolyabb fejlesztésen menne keresztül. Ezenfelül a raktárakban ragadt mezőgazdasági termékek továbbszállítása érdekében már kezdeményeztük Brüsszelben, hogy vezessen be egy progresszív tranzitszállításidíj-támogatást, amely ezt a költségkülönbséget kompenzálná. Így messzebbre is megérné elszállítani a gabonát, és nem fordulhatna elő olyan abszurd helyzet, hogy míg az EU keleti felén az ukrán dömping okoz súlyos zavarokat, addig például Spanyolországban brazil gabonával pótolják a hiányt, mert még azt is olcsóbb keresztülhajózni az óceánon, mint a nálunk ragadt terményt közúton vagy vasúton odavinni.

Szeptember 15-ig él a gabonaexport-tilalom, amelynek értelmében az öt frontország, vagyis Bulgária, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Magyarország területén legfeljebb csak átutazhatnak az ukrán gabonatermékek. Lát esélyt ennek meghosszabbítására? 

Ezért dolgozunk folyamatosan. Az importkorlátozás ügyében Magyarország Bulgáriával, Lengyelországgal, Romániával és Szlovákiával közös állásponton van, ami az, hogy az Európai Bizottságnak szeptember 15-e után is meg kell hosszabbítania az ukrán gabonatermékek behozatalának tilalmát, hiszen csak így védhetők meg az európai gazdálkodók érdekei. 

Hazánk számára ez az összeg 15,93 millió euró, ami inkább szimbolikus jellegű, ha az elszenvedett károk nagyságrendjéhez viszonyítjuk.

Közben az ukrán mezőgazdasági termékek vám- és kvótamentesen áramolnak be az unióba. Ennek milyen hatása van a magyar élelmiszer-gazdaságra?

A magyar gabonához képest az ukrán mezőgazdasági termékek termelési költségei lényegesen alacsonyabbak, hiszen Ukrajnában óriási agrárcégek működnek nagyon jó természeti adottságok között, és az uniós termelést megdrágító környezetvédelmi előírások nélkül dolgoznak. A háború eleve olyan helyzetet teremt, hogy értéken alul próbálják eladni a terményt, ami az elmúlt évben kiszorító hatású volt a kelet-európai és magyar gabonával szemben. Ez a szántóföldi növénytermesztésben okoz komoly problémát, mivel a termelési költségek a háborús energia- és inflációs környezetben az egekbe emelkedtek. Hadd szemléltessem a piaci turbulencia mértékét. Míg a háborút megelőzően évi 40-50 ezer tonna volt az import összesen Ukrajnából, addig 2022-ben összesen 3,5 millió tonna gabona és olajosnövény érkezett onnan Magyarországra, 2023-ban pedig az import leállításáig átlagosan havi több százezer tonna. A többi határ menti országban is hasonló a helyzet. Ez sokkolta a piacokat, esélye sem volt felkészülni erre senkinek.

Július 19-én Varsóban találkozik a frontországok agrárminisztereivel, vagyis azokkal az országokéval, amelyeket leginkább érintenek az ukrán gabonaimport okozta piaci nehézségek. Milyen javaslatokkal állhatnak elő ezek az országok, hogy ezt a problémát hosszú távon lehessen kezelni? 

Ezután is arra törekszünk, hogy olyan közös európai megoldást találjunk a gabonapiaci helyzetre, amely figyelembe veszi a leginkább érintett határ menti országok megnövekedett terheit, a gazdálkodók érdekeit, és valódi, uniós szintű, közös teherviselést biztosít. Ezért hangsúlyozza a kormány minden lehetséges fórumon, hogy a háború nem jelent megoldást semmire, azt a lehető legrövidebb időn belül le kell zárni. Mikola Szolszkijj ukrán agrárminiszterrel tavaly júliusban Lvivben, idén áprilisban pedig Budapesten, az Agrárminisztériumban tárgyaltunk. 

Európai szinten kell megoldásokat találni az ukrán mezőgazdasági termékek piactorzító hatásainak kivédésére. Bár Brüsszel tett lépéseket, nyilvánvaló, hogy a probléma csupán az érintett tagállamoknak adott csekély összegű támogatással nem orvosolható.

Közben zajlik itthon az aratás, a tavalyinál lényegesen jobb, a várakozásoknál azonban szerényebb eredményekkel. 

Valóban az látható, hogy az idei termés a tavalyi rendkívül tragikus év után jobbnak ígérkezik, ugyanakkor mennyiségben és hozamban is elmaradt az előzetesen várttól. A nagyjából összesen 1,8 millió hektárról az aratás már javában tart, ami azt jelenti, hogy az őszi árpát gyakorlatilag már betakarították, és folyik a búza aratása is. Az aratás kezdetekor az őszi vetésű kalászosok és a repce állapota ugyancsak kedvező volt. Az őszi árpánál 5,5 tonnás hektáronkénti országos átlaghozam mellett több mint 2 millió tonnát várhatunk, míg az egymillió hektárnyi búza vetésterületéről nagyjából 5,5 millió tonna termésre számíthatunk. Az eddigi hozameredmények azonban a piacon kialakult nézettel szemben nem számítanak rekordnak, hiszen nem érik el a 2021-es szinteket. Az okok között szerepel például, hogy az árpánál nagymértékű a megdőlt állományok aránya, és az utóbbi esős időszakban jobban terjedtek a növénybetegségek is. A repce ugyanakkor jó állapotban van, 189 ezer hektáron 600 ezer tonna körüli terméssel számolhatunk belőle idén.

Vannak, akik szerint átlagos, vagy azt némileg meghaladó hozam mellett is veszteséges lesz a kalászosok termelése. Lát-e esélyt arra, hogy olyan szintre emelkedjenek az árak, amelyen már eredményes lehet a gazdálkodás?  

Ami a növénytermesztésben dolgozó gazdálkodók helyzetét illeti, tavaly az aszály, idén pedig az orosz–ukrán háború európai gabonapiacra gyakorolt hatása miatt sajnos kedvezőtlen a helyzetük. Ezt pedig az is nehezíti, hogy az európai és a magyar terményárszintek a 2022-es csúcsokhoz képest átlagosan megfeleződtek, a költségek viszont a háború és a szankciók következtében jelentősen nőttek. Ez azt jelenti, hogy a gabona-, olajos- és fehérjenövények világpiaci és hazai árszintje 2022 közepén érte el csúcspontját, azóta a világpiaci és hazai árak is csökkennek. Az étkezési és takarmánybúza hazai piaci ára jelenleg fele az egy évvel ezelőtti szinteknek. A takarmányárpa ára még ennél is nagyobb mértékben, 56 százalékkal esett egy év alatt. Az olajnövényeknél is erős árcsökkenést láthatunk, a napraforgónál 49, a repcénél pedig 46 százalékosat. A jelentős hazai árcsökkenés a világpiaci mozgásokat követi. Az inputanyagok áremelkedése 2021-ről 2022-re a 200-300 százalékot is elérte, habár ezek árai mára csökkenésnek indultak, az idei termés előállítása ezeket a kiemelkedően magas költségszinteket követte.

A nyári aratású termények árait Európában a háború és az elmúlt időszak európai szárazságának következményei tudják megmozgatni. Az őszi betakarítás esetén pedig kérdés, hogy az El Nino ismételt beköszöntével hol, a világ mely mezőgazdasági régióiban lesznek hevesebb hőhullámok. Éppen ezért a gazdálkodóknak folyamatosan érdemes figyelniük a hiteles piaci információkat, fontos, hogy naprakészek legyenek a kínálat és az árak tekintetében. Nagy áremelkedések ugyan nem várhatók, mégsem érdemes minden rossz ajánlatot elfogadni.