Még a vegánok sem lehetnek meg az állattenyésztés nélkül

Szükség van arra, hogy a fogyasztók hiteles forrásból származó, tudományosan megalapozott, reális információkhoz jussanak az állattenyésztésről, és fontos feladat az állattenyésztésben tevékenykedő gazdálkodók megbecsülésének helyreállítása – ezzel magyarázza a Nemzeti Agrárgazdasági Kamra (NAK), hogy Tények/Tévhitek – Állattenyésztés címmel honlapján egy folyamatosan bővülő videós tartalmat jelentetett meg. A NAK szerint az elmúlt időszakban egyre erősödő, számos esetben egyoldalú szemléletet tükröző, „zöld” szervezetek általi támadásokkal szemben az egyik leghatékonyabb eszköz a megfelelő és valós tényeken alapuló kommunikáció. Az állattenyésztés körülbelül minden hatodik ember megélhetését biztosítja a Földön, az ágazat továbbá több százmillió ember számára biztosít élelmiszert, nélkülözhetetlen tápanyagokat, jövedelmet és egyéb ökoszisztéma-szolgáltatásokat.

Az állattenyésztés minden fél számára előnyös helyzetet teremt – állítja az egyik ilyen videóban Wilhelm Windisch, a Müncheni Műszaki Egyetem munkatársa. Mint kiemelte, a haszonállatok tartják fenn a mezőgazdaságban az anyagok körforgását. Ők ugyanis humán fogyasztásra nem alkalmas növényi eredetű biomasszát használnak fel és hasznosítanak újra nagy mennyiségben, és azt jó minőségű, tápanyagban gazdag élelmiszerekké alakítják át. Érdekes összefüggés, hogy 

Windisch szerint az állatállományok létszámának drasztikus csökkentése beláthatatlan környezeti és humán-egészségügyi következményekkel járhatnak.

Ez egyébként jelenleg trend Európában, ami részben piaci okokra, részben pedig a hústermékekkel szembeni, egyes fogyasztói rétegekben növekvő ellenszenvre vezethető vissza. Bár többek között a magyar sertésállomány is csökkent, a fogyasztói attitűdváltás inkább Nyugat-Európára jellemző, ezért sokan azt gondolják, hogy ennek a folyamatnak a hazai állattenyésztés nyertese is lehet, mert a termelés egy része áthelyeződhet hozzánk.

Az állattenyésztők már jó ideje próbálnak áttörést elérni a kommunikációban – eddig sikertelenül. A ketreces tojótyúktartás körül kialakult vitában például már 2019-ben megpróbáltak eloszlatni néhány tévhitet. Ilyen például, hogy a különböző tartási módok befolyásolják a tojás összetételét és táplálkozási értékét. Valójában azonban a tojásra a takarmányok minősége és megfelelő összetétele hat. Ha a takarmány sok kukoricát vagy zöld alapanyagot (például füvet) tartalmaz, a tojássárgája mélyebb, sötétebb sárga lesz.

Tévedés az is, hogy a Föld jelenlegi erőforrásai elbírnák azt, hogy minden tojást szabad tartású vagy ökológiai tartástechnológiával állítsanak elő. Kiszámolták, hogy ha az Egyesült Államok tojásigényét szabad tartású vagy ökológiai technológiával állítanák elő, az embereknek már nem jutna hely. Horn Péter akadémikus pedig kijelentette, hogy a különböző tartási módok között éppen az EU-konform ketreces tartástechnológia a legkörnyezetkímélőbb, ennek a módnak a legkisebb az ökológiai lábnyoma és a vízszükséglete, valamint a legkevesebb takarmánytermő területet igényli – mindezt annak tudatában, hogy éppen a ketreces tojásokat üldöznék ki az áruházláncok polcairól. 

Mint például az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA), amely négyzetméterenként 11 kilogrammot jelölt meg előállítható baromfihúsként. Pedig – mint azt Gert-Jan Oplaat, az Európai Baromfivágó és -feldolgozó Üzemek Szövetsége (AVEC) elnöke a baromfivilágnapi előadásában kiemelte – még a biotermelésben is 20 kilogramm ez a mennyiség, a hagyományos baromfi-előállításban pedig 42 kiló. Az elnök elmondta azt is: a tanulmány készítői magánbeszélgetésekben elismerték, hogy a szám meghatározásánál pusztán állatjóléti szempontokat vettek figyelembe, de ezt a tanulmány nem rögzíti, így most a „méregzöld” szervezetek ezt aduként használják.